Laura úgy rángatott fel az épület második emeletére, mint valami mániákus. Hiába mondtam neki, hogy használjuk a liftet, felém sem pillantott. Ezért engedelmesen követtem a barátnőmet. Kitartóan lépcsőzött. Mire felértünk, már jócskán lihegtem. A térdemre támaszkodtam, úgy kapkodtam a levegőt. De a barna hajú lány tovább zaklatott. Egy perc nyugtot sem hagyott nekem, miközben el sem árulta, mit akar elérni.

– Clara, gyere már! – sürgetett.

– Miért? Minek sietünk ennyire? – Nem érkezett válasz. – Laura, mondd már, mi van!

– Majd meglátod!

– Az istenért titkolózol...

Úgy tűnt, meg sem hallotta a motyogásom, ugyanis nyugodtan ment előre. Vagyis sietősen. Miután lemaradtam, jó kislány módjára felzárkóztam mögé, igaz, mintha nem nagyon hatotta volna meg. Amint elértük a lakást, még jobban rákapcsolt. Odament az ajtóhoz.

Nagy elánnal kitárta, mire belestem a szobába. Nyögések. Nyögéseket hallottunk. Emily éppenséggel egy csávón lovagolt, míg én értetlenül Laurához fordultam. A csaj eltátott szájjal figyelt. Úgy látszik, rohadtul nem erre számított. A mindig kedves szőke addig felsikkantott. Észrevehetett minket.

– Na, mi van? – kérdeztem. – Mit akartál?

– Hát... Egészen biztosan nem ezt.

– Sejtettem.

– Kérlek, srácok, bezárnátok az ajtót? – rimánkodott Emily, mire beléptünk, és teljesítettük a kérését.

Egy párnával takarta el magát. A fekete hajú, izmos fiú tekintete csillogott, az arcán mosoly játszott. Úgy vigyorgott, mint aki épp most nyerte meg a lottót. Talán négyes hancúrozásra számít? Ki tudja, de látszólag nem igazán hatotta meg, hogy csak így rájuk törtünk.

– Én... Én... – motyogta Millie. – Mi csak...

– Látjuk, dugtatok!

– Igen. – Laura bólintott egyet. – Az a srác, akit korábban meghívtunk, Archer, ő hol van?

– Öhm... Leöntötte magát levessel, elment kisúrolni a ruhájából a kaját – válaszolt a kék szemű srác, aki hihetetlenül szexi látványt nyújtott a szép mosolyával, az izmos testével és a koromfekete hajfürtjeivel.

– Miért hívtátok meg?

– Azért, drága Clara, mert magadtól nem pasizol.

– Ez nem is igaz! – tiltakoztam, habár Laurának igaza volt, az utóbbi időben egyáltalán nem pasiztam. Sőt, sosem történt még semmi komoly.

– Csak azt akartuk, legyen valakid! De nem gondoltam, hogy ezek ketten egymásnak esnek.

Dühös pillantást lövellt a meztelen párocska felé. Emily megtette nekünk azt a szívességet, hogy inkább a fiúja kockáit bámulta. Viszont a srác szenvtelenül bámult a szemembe. Nem foglalkoztam vele. Elsétáltam mellettük.

– Most mit csinálsz? – kérdezte Laura.

– Azt, Lulu, hogy megkeresem azt a srácot, akit össze kéne szednem, aztán szépen elküldöm.

Senki sem állított meg. Nyugodtan lépdeltem előre, viszont belül azon töprengtem, jó faszi-e. Belöktem a fürdő ajtaját. Ha lett volna bármi a kezemben, már a földön lenne. Puhának tűnő, göndör haját meg akartam simogatni, miközben nem viselt felsőt.

– Hűha... Nagyon tuti tested van!

– Bo-bocsi, ismerjük egymást? – érdeklődött lágy hangon, míg a markában a leveses, vizes pólót szorongatta.

Barna szempár találkozott az enyémmel. Nem feleltem. Egyszerűen odasétáltam elé, majd a mellkasát kezdtem taperolni. Elkerekedett szemmel bámult felém. Elhátrált.

– Bocs.

– Ki vagy te? – kérdezősködött tovább.

– Clara vagyok, te pedig Archer, ha nem tévedek.

– I-igen.

Közelebb léptem hozzá.

– Na, smárolunk végre?

– Smárolni? Te-tessék? Sajnálom, de nem értelek.

– Félénk fiú vagy – mondtam, majd végigsimítottam az arcélén. – Laura és Emily elvileg nekem szántak. Dugnunk kéne.

Archernek elakadt a lélegzete. Aztán félrenyelhette a saját nyálát, mert durván köhögni kezdett. Engem is leköpött kicsikét. Nem zavart, amíg ilyen szép valaki, olyan testnedvével terít be, amilyennel csak akar.

– Dugnunk?

– Igen. Tudod, mi az? Amikor egy férfi és egy nő megkívánják egymást... – kezdtem.

– Tudom, mi az!

– Akkor benne vagy, te fiú?

– Én... Nem is tudom, félek, hogy elveszítem a farkam.

– A farkad?

– Hogy erősen elkapják az izmaid, és leszakad – felelte.

A homlokomra csaptam meglepetésemben. Úristen! Ez egy naiv idióta! De a teste azért elég jó. Ráadásul nem tűnik köcsögnek, csak mértéktelenül hülyének. Jó lesz ez!

– Téged átbasztak. Ilyen nem fog történni, Archer, ezt még szexéhes szűzként is tudom.

– Akkor... smároljunk!

– Helyes!

Elkaptam a leves illatú palit, és csókolni kezdtem. Ő is csókolt engem. Hiszen egymással csókolóztunk. Odanyomtam magam hozzá. A kezét a mellemre vezette, aztán... aztán nyögött. Majd vonaglott. Ez a szerencsétlen elélvezett! A fenébe már! Azért megtartom, ha más nem, szép kis dísz lesz. Egy élő, buta dísz. Nekem megfelel.