Végre rátértem az útra, amire olyan régóta akartam, aztán felemeltem a varázslatos bogarak fényét árasztó lámpásom, hátha jobban látom, mi került elém. Visongva dobtam el a cuccom, hiszen a legrondább dolog állt előttem: egy láma.

De az olyan ocsmány volt és ápolatlan, a szőre összeragadt, az egyik szemére vaknak tűnt. Az arcáról sütött, köpni készül, én pedig megriadva futottam el előle. Egyből üldözőbe vett, nem sikerült menekülnöm, amikor éppen az egyik kavicsos ösvényen óvatosabban kellett mennem, megbotlottam, a nyála telibe hátba talált.

Fájdalmasan üvöltve, elestem, aztán bibis lett a térdem. Bőgve könyörögtem az életemért a láma királynál, hiszen felismertem, ő az, aztán magasba emeltem a kezem, hátha nem öl meg.

Viszont nem kímélt, az arcom érte a következő köpés, mire minden elsötétült. Hamarosan már egy rúdra kötve forgattak, akárcsak valami ünnepi malacot, és a seggem verték. Mindenhol lámák meg alpakák figyeltek engem, míg könnyesre nem bőgtem a képem.

Reméltem, van esélyem a kijutásra, mivel estére is sülni hagytak. Amint elérkezett az éj, addigra alattam kialudt a tűz, én pedig átrágtam a kötelékeim, amik gyenge szalmából voltak. A képemre estem, aztán hamarosan feltápászkodtam onnan, és futva kezdtem el menekülni a gyilkos patások birodalmából.

Csak rohantam egyenesen, mikor hirtelen megtorpantam egy láma gerincén, ahonnan egyből leugrottam. Futottam, ahogy csak tudtam, mögöttem gyanúsan párosujjú paták zaja hangzott fel, míg én siettem haza, a tigrisek birodalmába.

Szedtem a lábam, fára fel, fára le, viszont ráléptem a régóta nem vágott, igénytelenre növesztett, dús bajszomra, amiben megbotlottam, mint ember a be nem kötött cipőben, majd elegánsan, visítozva, dorombolva, mert a félelemre izgultam, lezuhantam, pont az előttem lévő szirtről.

Egyenesen a vízbe estem, mire még jobban üvölteni kezdtem, aztán erősen kalimpáltam ki magam a partra. Mögöttem a nagymacskák hada került elő, mind felnéztek a felettünk álló láma és alpaka seregre, aztán a főnök megszólalt:

– Nehéz tüzérséget alkalmaznak, mindenki meneküljön! – kiabált, aztán köpetek hada követett minket végig az úton.