Negyedik rész a napfolyamán. Szóval, mivel páran érdeklődtetek, hogy milyen is volt a Vasárnapi Mondocon, így evidens, hogy mesélek róla.  Avagy következzék a Mondocon az én előadásomból:

Május 5.

Kezdjük ott a sztorit, hogy egész éjjel esett nálunk, (de később kiderült, hogy Pesten is) és reggel is szakadt az ég. 6:45-re beszéltük meg a vasútállomáson való találkozást, ugyanis a vonatunk 6:59- kor indult. Mivel nem az utazásunk a fő téma így kihagyom azokat a részeket, hogy majdnem lekéstük a vonatot, és, hogy lekéstük a metrónkat. 

Ugrok arra a részre, ahol fél óra után 8:52- re beértünk a kapukhoz. Az eső ellenére rohadt sokan voltak.

Én mondtam, és ez még mindig csak az egyes kapu. Kemény háromnegyed óra múlva megnyíltak a kapuk, és bejutottunk. Igen ám, de mivel rólam és persze hozzám hasonló emberekről van szó, ez is kalandos volt. Vagyis magunkhoz méltóan csak háromszor annyi időbe telt a bejutás, mint egy normális embernek.

A bejutás után véletlenül sem a jó irányba indultunk így beértünk a K épületbe ahol végül lepakoltunk, ami szintén nem lényeg. Egy kis segítség kérés után, megtaláltuk a helyes utat a D épület felé, amit már korán reggel elleptek a hozzám hasonló kockák.

Miután körül vizslattunk, és nagy nehezen elráncigáltak a Forma 1 -es játéktól, ahol épp ronggyá aláztam pár srácot, elindultunk a B csarnokba ahol megtaláltam ezt a gyöngyszemet:

Sajnos innen is nagyon hamar elrángattak, mivel mindenki elakarta költeni az összes megtakarított pénzét. Végül, kis duzzogás után, én is beadtam a derekam, majd nekiálltam kutakodni. Az első csodám, amibe rögtön beleszerettem az ez a darab volt:

Ez után az egyik póló árust támadtam be, ahol ezeket a szépségeket fogadtam örökbe:

Miután összeszedtük a kabaláinkat és megölelgettünk pár elég helyes kockát, elindultunk vissza a D-be, ahol folytattuk a játékot, a sétálást, és a vadidegen srácok ölelgetését versenyszinten. 

Ezek után elindultunk enni, mivel addigra már elég szépen feléltük a tartalékainkat. Ezen kívül az eső még jobban rákezdett így kénytelenek voltunk ténylegesen behúzódni.

A képen szereplő cuccok elfogyasztása után, kénytelenek voltunk elhagyni az addig lefoglalt folyosó területét, ami számomra végül pozitívan jött ki, hisz egy igen különleges cosplay-jel fogózkodhattam.

A fangörcsöm után tovább sétáltunk úgy céltalanul, de megérte mert elég sok ölelést be tudtunk gyűjteni, és újabb cosplayeseket vehettünk célba.

Na és ha már pikachu. A képen látható srácok fergeteges hangulatot teremtettek a központban. Igazán pikáns, és vicces táncoknak lettünk szemtanúi, illetve vettünk részt benne, ugyanis előszeretettel vontak be minket is.

Azt a képet inkább nem szúrom be, amikor leálltam fotózkodni az unikornis sráccal. Úgy nézek ki rajta, mint egy beteg manó... De kaptok egy gyönyörű képet, ahol beálltunk makarénázni.

Tudom nem a legszebb minőség, de mentségemre legyen szólva, hogy nem az én telómmal készült. Az unikornis őrületem után, pontosabban azután, hogy sikeresen megöleltem őt is, elindultunk utolsó vásárló körutunkra, ahol beszereztem a húgom ajándékát.

A vásárlásunkat követően, felvettük a K-ban a kabátjainkat, és elindultunk, hogy egy utolsót játszunk egyet a D épületben. Három menet Love letter, és háromnegyed óra után végül a kijárat felé vettük az irányt.

Ez volt nagy vonalakban  a mi Mondoconunk . Lehet nem annyira volt érdekes, de határozottan imádtuk. Viszont az ölelés versenyt határozottan nyertem 60 feletti számmal. Sajnos utána nem számoltam.

Remélem élveztétek ezt a kis kitekintőt, és nyáron találkozunk a következő Mondoconon.
Ha bármilyen kérdésetek van, akkor nagyon szívesen válaszolok egy következő részben.