Telefoncsörgés törte meg a pihenőt. James felkapta, megnézte, kinyomta. Kis idő múlva megint megszólalt, ugyanúgy tett mint az előbb.
Harmadszorra is megszólalt, mire a fiúk rákiáltottak:

- Vedd fel vagy kapcsold ki!
- Ki akar ennyire? - heccelt Suzann.
- Senki fontos! - válaszolta James telefonjával a kezében és kiment a buszból.
- Valami rosszat mondtam? - kérdezte Logan-t és Kendall-t.

A srácok csak a vállukat vonták.
Kendall a lány mellé ült:

- Most már beszélhetünk?!

Suzann bólogatott, Kendall folytatta:

- Oké! Menjünk!
- Hova? - nem értette Suzann.
- A turnéra! Vagy már nem is akarod?
- Dehogynem! - rávágta a lány.
- Akkor mi tart vissza? - beszállt Logan is a párbeszédbe.

Suzann elgondolkodott a kérdésen, a szülei az egyetlenek akik úgymond "visszatartják" őket.

- Nem akarok semmi rosszat - folytatta Logan - de ez ami itt van, az nem nekünk való!
- Úgy van... - mondta Kendall - segítettünk mert miért is ne, de ismerd el ez már több a soknál!
- Csak besegítettünk a szüleimnek!
- Akkor másként mondom... - felelte Kendall - kikészítenek az őseid ezzel a sok feladattal minket, főleg James-t!

Suzann felkapta a fejét majd kinézett az ablakon. A fiú még mindig telefonált, ingerült volt és ide-oda járkált.

- James csak neked mutatja magát szívósnak... - mondta tovább Kendall - de nagyon ki van merülve!

Suzann-nek fájt, hogy a fiú ennyi mindent tesz érte, ő még csak el sem tud menni a szüleitől.

- Rendben! - kibökte Suzann - ma este itt éjszakázunk, másnap megyünk!

Kendall mosolygott, bízott benne, hogy a lány elhatározása megvalósul.
James visszatért egy cetlivel a kezében:

- Suzann! Azt hiszem az édesanyád vásárolni akar küldeni!

A lány átvette a cetlit, ez állt rajta:

Gyere a házba, téged keres valaki!!!

- Nem az, be kell mennem! - közölte és kiindult az autóból.
- Várj, megyek veled! - mondta James.

A ház előtt észre vettek egy fekete autót.

Suzann gondolkodott, hogy vajon ki jöhetett hozzájuk egy ilyen menő járművel. Bementek a konyhába ahol a szülei és egy öltönyös fickó ültek az asztalnál.
Mindhárman a fiatalokra néztek, James megfogta Suzann vállát és súgta:

- Nem tudom ki ő, de itt fogok maradni veled!

Az öltönyös férfi felállt. Fekete hajú, magas, kék szemű volt. A kezét nyújtotta és bemutatkozott:

- A nevem Barnabás! A Hear Hungary Music-tól jöttem!
- Aham! - válaszolta Suzann kezet fogva a férfival.
- Tudom furcsa, hogy házhoz jön egy lemezkiadó, de én akartam az első lenni aki felkeres! - mondta Barnabás.
- James miatt van itt? - mutat a fiúra Suzann - vagy a többiek miatt, mert ide hívhatom őket!
- Én miattad vagyok itt!

Suzann-t a szülei leültették az asztalhoz Barnabás elé, James is helyet foglalt.

- Adnék egy kis részletet amit el kellene énekelned nekem persze videót is mutatnák mellé! - átcsúsztatott egy papírt a lánynak.
- Tessék? - kérdezte Suzann.
- Úgy értesültem róla, hogy nagyon jó az énekhangod, hallani akarom!

Suzann elolvasta azt a pár sort, James is ránézett.

- Ez az S.O.S. Rihannától! - felismerte.
- Igen, úgy van! - dícsérte Barnabás a fiút - ez egy filmből van és hallani akarom hogy ezt énekli Suzann!
- Mintha szinkronizálnám? - érdeklődött Suzann.
- Valami olyasmi! - kinyitotta a laptopot Barnabás.

Kikereste a jelenetet és megmutatta nekik is. Suzann izgult, összeszorult a torka. James megfogta a kezét, bíztatta, hogy menni fog. Az apa szigorúan figyelte őket. Amint Suzann készen állt, Barnabás elindította a felvételt és a videót is.

A "meghallgatás" befejeztével Barnabás és a szülők megtapsolták a lányt.

- Nos Suzann! Azért jöttem, hogy szerződést kössek veled! - kereste a papírokat a férfi.
- Szerződést? - ismételte Suzann.
- A szüleid beleegyeztek, immár a te hozzájárulásod kell! - nyújtotta a szerződést Barnabás - olvasd át nyugodtan!

James meglátta a vastag papírköteget, nem kellett magyarul tudnia ahoz hogy tudja mi folyik itt.

- Kinek az autója áll itt? - harsogta Carlos és Alexa befelé menet.

Elhallgattak ahogy meglátták Barnabást és a többieket. A férfi üdvözölte őket, James hozzájuk ment.

- Mi folyik itt? - érdeklődött Alexa.
- Egy lemezkiadó jött Suzann-ért! - válaszolta James.

Suzann átolvasta a szerződést, 5 évre szólna, rengeteg cafateriával és magas fizetéssel amint sikeres lesz. Letette az asztalra.

- Mi a véleményed? - kérdezte Barnabás és elétolt egy golyós tollat.
- Ugye milyen jól keresnél! - kiáltotta az apa - megoldódna minden problémád!
- Az igaz... - felelte Suzann majd nagyot nyelt - de nem vállalom!

Barnabás és a szülők ledöbbentek.

- Nem vállalom! - kijelentette a barátainak is.

Felragyogtak mind a hárman, főleg James.

- Valami nem tetszik a szerződésben? - találgatott Barnabás - mert ha az a gond akkor megváltoztathatom!
- Nem arról van szó! - mutatott a barátaira Suzann - már elígérkeztem!

Az apa feldühödött lánya döntésén:

- Hogy lehetsz ilyen felelőtlen és meggondolatlan?!
- Végre egyszer azt teszem amit én akarok, nem téríthetsz el! - kiabálta Suzann - sosem hittél bennem! Mindig lebeszéltél minden ötletemről, sosem hallgattál meg, de ezennel vége!
- Nem beszélhetsz így velem! - veszekedett az apa.
- Te pedig nem irányíthatod az életemet! - visszavágott Suzann - ezidáig azt mutattad, hogy sosem támogattál engem úgy ahogy egy igazi apának illik!

A férfi nem tudott erre mit felelni ezért kivonult a konyhából kishijján fellökve Carlos-ékat.

- Elnézést kérünk ezért a jelenetért! - szabadkozott az anya Barnabásnak.
- Semmi baj! - felelte a férfi és egy névjegy kártyát adott a lánynak - ha meggondolnád magad hívj bátran!

Suzann elvette a kártyát, az anya kikísérte a férfit.

- Mi történt? - kérdezte Alexa a lányt.
- Csak beolvastam az apámnak! - mondta Suzann.
- Helyesen cselekedtél? - érdeklődött James.
- Biztos vagyok benne! - válaszolta Suzann.

Estére csillapodott a feszültség, Suzann úgy gondolta, hogy az anyja elbeszélgetett az apjával. A csapat és a szülők beszélgettek, ettek, ittak, zenét hallgattak a rádióból. Olyan jó kedv kerekedett, hogy Carlos és Alexa táncoltak a zenékre. Szünet után megszólalt Ed Sheeran - perfect című száma. James felkérte Suzann-t táncolni. A lány ellenkezett, mégis ment, mert Carlos és Alexa vitték a "parkettre".

- Nem tudom hogyan táncoljunk rá! - zavarban volt Suzann.
- Csak hagyd hogy vezesselek! - suttogta a fülébe James.

A szülők és Logan-ék elnézték a keringőző párosokat. Meglátszott Carlos-ékon és James-en a versenytáncosok eleganciája és kecsessége. Suzann követte a lépéseket és meglepődött milyen könnyedén táncol. Olyan gyönyörű és romantikus pillanat kerekedett, hogy Suzann azt hitte álmodja a történteket. A dal végére James óvatosan megdöntötte Suzann-t.

- Ha kettesben lennénk még meg is csókoltalak volna! - súgta Suzann.
- Óh, de kár, hogy nem így történik! - bájosan mosolygott James.

A lánynak ekkor jutott el a tudatáig, hogy mit is mondott.

Mi ütött belém! Hangosan kimondtam....ez olyan.... - gondolta Suzann.

- Olyan szépek voltatok! - törölte könnyes szemeit az anya.

Logan megtapsolta őket, mire Carlos és Alexa meghajoltak. Kendall a mobilját nézte.

- Mit nézel? - bökte oldalba Logan.
- Nézd! - mutatta Kendall.

Híradós jelentés ment rajta.

- A Budapesti Suzann-es dolog? - nézte Logan.
- Milyen dolog volt Suzann-el? - kérdezte az apa.

Logan és Kendall megijedtek amikor az apa megjelent mögöttük és a telefont nézte ő is. Az apa értette a híradást mivel magyar volt. Ahogy vége lett, felnézett még egyszer a lányára és James-re.

- Elteszem magam holnapra! - kiáltotta az apa és otthagyta a mulatozó társaságot.

- Most bajban vagyunk? - ijedezett Logan.
- Nem hiszem... - válaszolta Kendall.

Még sokáig beszélgettek, táncoltak majd az anya is bement a házba.

- Holnap tehát mehetünk turnézni? - emelte a poharát Kendall.
- Csak előre! - követte őt Logan.

Végül mindenki felemelte a poharát és koccintottak mindannyiuk egészségére.