6. rész
Az ég kezdett sötét fátylat húzni magára, a fiatalok a házban voltak.
- Van egy ötletem! - megszólalt az apa - Suzann! Mutasd meg azt a híres énektudásod!
Suzann megszeppent. A szülei, különösen az apja hallani akarta őt énekelni. Erre a kérésre az anya is felfigyelt na meg a srácok is várva a fordítást. Suzann felnyújtotta mutató ujját, jelezve a fiúknak és Alexának hogy várjanak.
- Tessék? - pislogott a szüleire a lány.
- Hallani akarunk! Ha már olyan tehetséges vagy! - folytatta az apa.
- Miért most? - kérdezte lehangolva Suzann.
- Nem értem a kérdést! - felelte az anya.
- Úgy értem annak idején hallani sem akartatok a terveimről és a......
- Ne csináld már! - mondta leteremtőn az apa.
- Khm! - krákogott Alexa.
A szülők és Suzann rá figyeltek.
- Mit szeretnének? - kérdezte a lány.
- Hogy énekeljek nekik! - mondta Suzann.
- És melyik dalunkat akarják? - paskolta a mellét Carlos.
- Azt akarják, hogy én énekeljek! - helyesbített Suzann.
Mind érdekes arccal néztek a lányra.
- Miért? Még nem hallottak téged? - érdeklődött James.
- Engem sosem hallgattak meg semmiben! - motyogta a lány.
Kendall kicsente James mobilját a fiú mellényének külső zsebéből, kikereste a videót ami akkor készült mikor Suzann Alexával volt a bevásárló központban. Megnyomta a lejátszás gombot és a szülők kezébe nyomta széles vigyorral.
- Mit csináltál?! - elfehéredett Suzann.
- Megoldottam a problémát! - ült vissza a helyére Kendall - Szívesen!
Szigorú tekintettel figyelték a szülők a videót, a társaság nem tudta eldönteni, hogy mérgesek vagy esetleg koncentrálnak. A végén az apa átnyújtotta a telefont James-nek.
- Nos? - kérdezte félve Suzann - mit gondoltok?
- Jó, nekem tetszik! - mosolygott elégedetten az anya.
- Elmegy! - válaszolta az apa - és hogyan tovább?
- Úgy gondoltam, hogy a srácok megtanítanak min......
- Itthon, mármint az országban maradsz ugye? - kérdezte szigorúan a férfi.
Suzann tudta, hogy az apja mire akar kilyukadni. Mindig erről szólt a nóta mikor elhatározta, hogy ő elmegy külföldre mondjuk dolgozni vagy tanulni, az apjával csúnyán összeveszett amiatt, hogy nem akar itt lenni.
Suzann óriásit sóhajtott és kijelentette:
- Igenis elmegyek!
Azzal kézen ragadta Alexát aki Carlos-t aki jelzett a srácoknak, hogy jöjjenek utánuk.
- Hova mentek? - kérdezte az anya.
- El innen! Friss levegő kell! - kiáltotta Suzann.
- Nah tessék, már megint! - forgatta a szemét az anya.
Az ajtó hangosan becsapódott a banda után, az édesanya megrezzent majd a férjére nézett és a fejét rázta:
- Nem ezt beszéltük meg!
- Tudom! De az a lemezkiadó vagy kicsoda majd meggyőzi! - mondta a férfi.
Suzann elvezette a srácokat a pizzázóba, de egész úton nem szólt hozzájuk.
A vonat állomás mellett helyezkedett el közvetlen a pizzázó. Kívülről úgy nézett ki mint egy régi vasúti kocsi. Benyitottak. Haloványan volt megvilágítva a helyiség. Különféle vonatos és pizzasütős képek voltak felfestve a falra. Balra mentek, a pult és néhány asztal volt ott székekkel meg egy ajtó ami a kinti részre vezetett. Kicsit jobbra fordulva egy másik helyre értek, itt jóval több asztal volt.
Suzann tovább vezette a bandát a nosztalgia kocsihoz. Ez a fülke egy régi vonatkocsiról készült. Három fapados ülésekkel és a falból kinyúló asztalok helyezkedtek el ott jobb oldalon az ablakok közvetlen közelében, bal oldalon egy fatörzs állt ki a padlóból ami a tetőig és azon túl nyúlt. Helyet foglaltak. Alexa, Carlos és Logan ült egy fülkében, Suzann, James és Kendall egy másikban.
- Milyen jó kis hely ez! - mosolygott Alexa.
- Kitől rendeljünk? - kérdezte Kendall.
Alig mondta ki máris ott termett egy kiszolgáló lány. Vörös haját lófarokba kötötte, egyenruha és kötény volt rajta. Mindenki elé rakott le étlapot.
- Inni hozhatok valamit? - vette elő a jegyzetfüzetét a lány.
Suzann elmondta a srácok kérését majd a sajátját. A fiúk sört kértek, a lányok cidert. Fellapozták az étlapot, mindenki pizzát kért magának. Mire visszatért a pincérnő felvette az étel rendelést és már ment is elkészíteni az ételt.
Csendben ültek, végül Kendall szólalt meg:
- Szerintem bejött az őseidnek a produkciód!
- Igen, tuti! - helyeseltek a többiek.
- Kérlek ne erről beszélgessünk! - mondta Suzann.
Kis hallgatás után Logan törte meg a csendet:
- Tudjátok mi a fura? Mióta itt vagyunk senki sem támadt le minket fotóért vagy autógrammért!
- Most hogy belegondolok, igazad van! - felelte Carlos.
A pizzázóban rajtuk kívül rengeteg fiatal volt. Néhányan a telójukat bökdösték, voltak akik a tv-t nézték és volt néhány lány akik csábos pillantást vetettek a fiúk felé.
- Tudjátok erre nem sokan ismernek titeket! - magyarázta Suzann - ti itt csak jó pasik vagytok akikre csorgathatják a nyálukat! - mutatott a csajokra a másik asztalnál.
Megjött a rendelés és nekiálltak az evésnek. Nagyon ízlett nekik az étel a pacal után.
- Szia Suzann! - kiáltotta egy lány.
Felnéztek rá, derékig érő barna hajú, barna szemű, csinos lány volt.
Suzann letette a kaját, megköszörülte a torkát:
- Szia Dóri! Rég találkoztunk!
- Nagyon klassz voltál a koncerten, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz énekelni! - vigyorgott Dóri.
- Hát igen... - tarkóját vakargatta Suzann.
Dóri körbe nézett barátnője társain:
- Be sem mutatsz a barátaidnak? - bájolgott.
James ekkor kinyitotta a száját, de helyette Kendall szólalt meg:
- Mi a "munkatársai" vagyunk! Most menj el!
Dóri kérdőn nézett a fiúra majd Suzann-re.
- Ne haragudj, most nem alkalmas!
- Jah, rendben akkor máskor! - bólogatott majd otthagyta őket.
- Bocsássatok meg egy percre! - mondta Suzann és elment a mellékhelyiségbe.
James Kendall-höz fordult.
- Munkatársai?! - kérdezte James.
- Miért vagy felháborodva? Elment a csaj, nem? - kérdezgette Kendall.
- Suzann nem csak egy munkatárs! - kiáltotta védelmezőn James.
- Tudom, tudom! - legyezett a levegőbe Kendall.
Suzann visszatért, befejezték az evést. A lakóautóhoz sétáltak, a fiúk és Alexa bementek a járműbe. Suzann a ház felé indult, de néhány lépés után megállt. James visszafordult és a lányt figyelte.
- Suzann? Minden rendben?
A lány közeledett James-hez, előtte állt.
- Eljönnél velem?
- Hova? - érdeklődött James.
- Meglátogatjuk a papám! - felelte Suzann komolyan.
James nem is kérdezett többet. Suzann bement az autóba, szólt Alexának, hogy az üzenetet amit éppen írt adja át a szüleinek ha keresik. James pórázra akasztotta Fox-ot és megvárta Suzann-t. A lány kilépett az autóból és kézen fogva James-szel elindultak az éjszakába.
20 perc séta után elértek a temető erdő felöli bejáratához. Suzann elengedte James-t és kinyitotta a kaput.
- Ez nem szokott zárva lenni? - kérdezte James.
- De igen! - felelte Suzann - de nem nehéz kinyitni!
Mielőtt bementek volna Suzann bement az erdőbe, néhány perc múlva egy kisebb virágcsokorral tért vissza. A csokorban éjjeli jázmin, holdvirág és nagy csodatölcsér volt.
- Ezeket honnan szerezted? - ámélkodott James.
- Nem messze van az a hely ahova komposztálni rakják le az elhervadt virágokat és ott nőttek ki ezek! - felelte Suzann - hála nekem! - mosolygott a fiúra.
- Elültetted oda ezeket? - mutatott a virágokra James.
Bementek a temetőbe. Rengeteg sír honolt az elkerített területen, számos síremléken mécsesek világítottak.
- Milyen szépek! - csodálta a látványt James.
- Igen, azok! - felelte Suzann.
Megkeresték a sírt, Suzann szépen elhelyezte a virágokat, aztán James mellé állt s megemlékezett a férfiról. James átkarolta a lány vállát, Suzann nekidöntötte a fejét a fiú mellkasának. Pár perc múlva egy fénycsóva cikázott a sírok között, Fox felfigyelt a fényre és morogni kezdett. Mindketten a fény felé néztek.
- Sírrablók?
- Nem! - kuncogott Suzann - ideje mennünk, halkan!
Kiosontak a kerítésen, Suzann vissza zárta és sietősen elhagyták a temetőt.
Egy egyenruhás férfi világított szerte szét:
- Biztosan egy állatot hallhattam! - mondta.
Hazafelé Suzann bevallotta James-nek, hogy törvénytelenül tartózkodtak ott, de ezt muszáj volt megtennie amíg itt vannak.
James átölelte Suzann derekát:
- Megértelek!
Suzann megállt és szorosan magához ölelte a fiút. James egy puszit nyomott a lány arcára és megnyugtatta, érezte Suzann-en a feszültséget és a bánatot.
A lakóautóhoz érve csendben belopóztak, Suzann észre vette, hogy az üzenet ott van ahol hagyta.
Ezek szerint nem kerestek! - gondolta Suzann.
Felmásztak az emeleti hálófülkébe. Egymás után lefürödtek, James elengedte Fox-ot és lefeküdtek aludni.
Elnézést, hogy ilyen sokára jött a rész, az ünnepek totál lefoglaltak. És bocsánat ezért a témáért, de én nem olyan rég vesztettem el a papámat.
Ezúttal boldog új évet kívánok minden olvasómnak!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro