- Suzann! Ébredj! - súgta James finoman simogatva a lány arcát.

Suzann szemei lassan felnyíltak.

- Gyere velem, kérlek!
- Hova akarsz menni? - törölgette a szemeit Suzann.
- Futni! De nem ismerem a környéket!

Suzann felült az ágyon:

- Mennyi az idő?
- 5 óra! - válaszolta a fiú.

Óvatosan lementek nehogy felkeltsék a többieket. Suzann beosont a házba, keresett magának melegítőt, James-en izomtrikó és melegítő nadrág volt. Visszament a fiúhoz aki nyújtó gyakorlatokat végzett.

Suzann elidőzött rajta, jobban szemügyre vette őt. Egy gyakorlatnál kilátszott a fiú kidolgozott hasizma. Suzann-t forróság öntötte el és ráharapott alsó ajkára.

- Tetszik amit látsz? - nevetett James.

Mi van velem - elpirult a lány - elég legyen

- Mennyit szeretnél futni? - köhintett zavartan Suzann.
- Ez attól függ! - kekeckedett James.
- Ezt vehetem kihívásnak! - mosolygott Suzann.
- Akár! - vissza mosolygott a fiú.
- Kövess! - mondta Suzann és elindult.

Elfutottak a falu központhoz, a Víg Bakter pizzázóhoz, a piactérre végül le a Tősfürdőhöz.

- Hogy bírod? - lihegte Suzann.
- Meg sem kottyan! - füllentett a kimelegedett fiú.
- Itt gyalogoljunk kicsit! - adta az ötletet Suzann.

Lesétáltak a Tőserdőbe, James ámulattal nézett körbe. Az emlékdombot bal oldalon a büfésor mellett, a hatalmas parkot, a fából készült kilátót, a holt-tisza ágat a hajókölcsönzővel és az erdőt.

- Ide el kell hoznom Fox-ot! - mutat a térre James - imádni fogja!
- Sokan jönnek ide a kutyáikkal! - helyeselt Suzann.

Leültek az egyik halászcsónakba ami a kölcsönző stégéhez volt kötve.

- Milyen nyugodt itt minden! - sóhajtott James.
- Mert még csak 6 óra van! - nézett a fiú karján nyugvó órára Suzann.
- Kérdezhetek valamit? - fogta meg a lány kezét James.

Suzann érdeklődve figyelt. James tátotta a száját, hogy feltegye a kérdést amikor egy autóra lettek figyelmesek. Megállt a parton és villogott a fényszóróval rájuk.

- Jaj! - meghökkent Suzann - apa az!

James nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy megijedt. Kimásztak a csónakból és az autóhoz siettek. Suzann apja mutogatta, hogy szálljanak be. Gyorsan beültek.

- Honnan tudtad? - kérdezte Suzann.
- Kislányom! Ismerlek! - válaszolta a férfi mogorván.
- Kérlek mond meg az apádnak, hogy miattam jöttünk ide! - mondta James Suzann-ek.
- Nem érdekel mit mondott! - legyintett a kezével az apa.

Suzann lesütött szemmel ült James mellett a hátsó ülésen. A fiú fel szerette volna vidítani, de nem mert semmit csinálni. Félt, hogy Suzann jobban le lesz szidva, ezért elhatározta megkedvelteti magát a szülőkkel. Visszatértek a házhoz és reggelit készítettek.

                                ***

- Honnan tudjátok, hogy kilógtam Suzann-el? - kérdezte James a fiúkat.

Mind a hárman olyan arcot vágtak amiről ki lehetett olvasni, hogy "ezt most komolyan kérdezed". James csak vigyorgott a barátai reakcióján. Suzann apja a srácokhoz haladt lánya társaságában.

- Gyertek fiúk! - intett a lány.
- Mond, hogy nem kell tetőt cserélnünk! - kérlelte Kendall.

Suzann mosolygott, majd folytatta:

- Nyugi, csak az ereszt kell kikotorni!
- Négyünknek? - furcsálta Logan.
- Csak neked és Carlos-nak! - válaszolta Suzann.

James és Kendall gúnyosan kacarásztak a társaikon. Logan kitámasztotta a létrát míg Suzann hozott Carlos-szal kellékeket vagyis két vödröt, gumikesztyűket és kézi seprűt. A két fiú felmászott és nekiálltak.

- Csak megsúgom nektek! - kiáltotta Suzann - ha gondoljátok sokáig elhúzhatjátok! Senki sem fog felmenni megnézni hogy haladtok!
- Hurrá! - kiáltották a fiúk megkönnyebbülten.

Ezután a másik két sráchoz fordult:

- A ti dolgotok tisztább lesz! - nézett végig a fiúkon Suzann.

Követték a férfit egy istállóhoz, kinyitotta a karámot. Két kanca ügetett ki az elkerített udvarra.

- Ők Patty és Sally! - bemutatta Suzann a lovakat - le kellene csutakolnotok őket!

James és Kendall nekigyűrkőztek a feladatnak. Először kergették a lovakat. Suzann élvezettel figyelte ahogy próbálják elkapni a jószágokat.

- Suzann! Ne bámészkodj dolgunk van! - szólt rá az édesapja.
- Oké! - még pár percig figyelte a srácokat majd követte az apját.

A szomszéd háznál Suzann visszatért Alexához a zöldséges kertbe. Suzann mamája próbált volna barátkozni a lánnyal, de nem tudták megértetni egymást.

- Miről pletykáltatok? - kérdezte Suzann.
- Bárcsak tudnám! - nevetett Alexa.
- Tarthatunk szünetet! - felajánlotta Suzann.

Alexa nagyon sóhajtott amikor felegyenesedett, mivel eddig lehajolva szedte a termést:

- Hogy bírjátok ezt csinálni?! - simogatta fájó derekát.
- Mit kérdezett? - szólt közbe a mami.
- Csak a dereka fájdult meg! - válaszolta Suzann.

Leült a két lány egy kerti padra. Onnan ráláttak Carlos-ékra akik a tetőn dolgoztak és James-ékre akik a lovakat mosdatták.

- Mit gondolsz? Mennyire fognak elfáradni? - kuncogott Alexa.
- Háát... - elgondolkodott Suzann - ahoz képest, hogy szerintem sosem csináltak ilyet....

Borzasztó szag terjengett a levegőben. Alexa egyből befogta az orrát.

- Mi ez a bűz?
- Nekem van egy tippem! - felállt Suzann és a konyhába ment.

A szülei főztek, ráadásul nem is akármit. Suzann óvatosan rákérdezett:

- Biztos pacalt akartok adni nekik?
- Miért? - meghökkent az anya - még egyszer sem ettek?
- Most fognak! - mondta az apa.

Suzann nem szólt semmit csak otthagyta a szüleit.

Remélem ízleni fog nekik - gondolta.

Suzann Alexát kereste. Ott ült a padnál a mamája mellett. James és Kendall is ott voltak. A mama ölében valami könyv féle.

- Jaj csak azt ne! - kiáltotta Suzann és növelte a sebességét.

Amitől félt bekövetkezett, a mamája régi családi fotókat mutogatott a barátoknak. A reakciójuk hol sima mosoly, hol nevetés, hol csak egy szimpla "ó" volt.

- Mit csinálsz mama? - vörösödött szégyenében Suzann.
- Gondoltam mutatok nekik néhány képet! - válaszolta az öregasszony.
- Néhányat?! - Suzann oldalra döntötte fejét - az az album van vagy 100 oldalas!
- Milyen cuki baba voltál! - kijelentette Alexa.
- Nemár! Ezzel nem segítesz! - kérte Suzann.
- Szeretnétek látni egy olyan képet ahol egy macskát.... - kezdte a mama.

Suzann kivette az albumot a mama öléből. Mindenki a lányt nézte.

- Eszedbe se jusson! Sőt!

Lapozgatta, kikereste a képet és zsebre vágta.

- Nah! - nyögte a mama.
- Mi van azon a képen? - érdeklődött James.
- Egy nagyon megalázó dolog...legyen elég ennyi! - válaszolta Suzann ingerülten.
- Akkor hozok egy másik albumot! - mondta az idős nő majd elindult a házába.
- Utána megyek! - sarkon fordult Suzann.

A házban keresgélt a néni, Suzann szótlanul segített neki. Elővett egy albumot és a nőnek adta.

- Bocsi mama, nem akartalak letámadni! - kért bocsánatot Suzann - de mindig ezt csinálod....és az a kép......
- Melyik fiú az amelyik ilyen fontos számodra? - kérdezte a mami.
- Hogy mi? - most még vörösebb lett a lány arca.
- Ugyan, Suzann.....nekem elmondhatod! - mosolygott a néni.

Leültek a kanapéra és Suzann elmesélt mindent James-ről és az eddig történtekről. A mami örömmel hallgatott végig mindent:

- Különleges fiú az már biztos! - mondta végül.
- Igen, az! - suttogta Suzann.
- Akkor mire vársz! - noszogatta a néni.
- Nem lehet, mama!
- Miért?
- Mert ez nem olyan egyszerű, én....

Kopogást hallottak. Mindketten az ajtó felé néztek. Kinyílt és James kukucskált be. A mami intett, hogy jöjjön beljebb. A fiú becsukta az ajtót és leült velük szembe egy kanapéra.

- Azt hittem valami baj van! Gondoltam megnézlek titeket! - mondta James.

A néni furcsán nézett a fiúra majd Suzann-re. A lány fordított neki, végül elmosolyodott.

- Úgy gondolom te is különleges vagy neki! - megsimította unokája vállát.

James várta, hogy Suzann fordít neki, de nem tette. Suzann körbe nézett a szobában, valami furcsa volt neki.

- Mi a baj? - kérdezte a néni.
- Papa hol van? Nem is láttam mióta elköltöztem!

A néni arcvonásai megkeményedtek, szomorúvá váltak. James megérezte, még ha nem is értette miről beszélnek, hogy valami nagyon rossz lesz.

- Te nem tudod? - könnybe lábadtak a néni szemei.

Suzann-t rossz érzés kezdte hatalmába keríteni. James felállt, közelebb ment hozzá.

- Mi történt?
- Meghalt. Rákos volt! - válaszolta a néni.

Suzann padlót fogott, visszafolytotta sírását mire remegni kezdett az egész teste.

Miért? Hogyan? Miért nem szóltak róla?

James gyengéden megölelte Suzann-t, a remegés fokozatosan elállt míg Suzann utat engedett a könnyeinek.

A fiú megérezte a könnyeket, elengedte, hogy zsebkendő keressen Suzann-ek. A lány elkapta a fiú kezét és arcát beletemette, nem akarta, hogy még egyszer sírni lássa. James még mindig a karjai közt tartotta.

A néni sírást visszafolytva figyelte őket. Suzann összeszedte magát, de nem nézett James-re.

- Köszönöm! - mondta a fiúnak.
- Ha bármiben segíthetek csak szólj! - ajánlotta James.
- Most beszélek a szüleimmel! - felelte James-nek majd a mamájának.

Kiment a házból egyenesen a konyhába a szülőkhöz. James Alexáékhoz ment, csatlakozott hozzájuk Carlos és Logan.

- Suzann? - kérdezte Alexa.
- Valami nagy baj van! Egyenlőre várunk! - válaszolta James.