Suzann lassan lépkedett a kapu felé. Nyomában volt a csapat Alexa, Carlos, Kendall, Logan és a végén James Fox-szal a kezében. Egész testét átjárta a félelem szülei gondolataitól. Biztos volt benne, hogy első perctől kezdve megvetik majd a srácokat.

A ház emeletes volt óriási nyárfák takarták a ház déli részét. Kellemes hűvöst köszönhet a ház és lakói a nyári kánikulában. Hatalmas udvarának közepén sütögető helyezkedett el, bal oldalán fáskamra, a telek hátsó része el volt kerítve a jószágok végett. Jobb oldalán egy kis ösvény vezetett egy másik kisebb épülethez.

Suzann kinyitotta a kaput egyenesen előre haladt a ház ajtajához. Előre nyújtotta kezét, hogy kinyissa de ekkor leereszkedett a kilincs és kinyílt az ajtó.

- Jól hallottam, hogy jött valaki! - mondta kedvesen egy alacsony kerekded nő.

Vékony szálú barna haja válláig ért, könnyed nyári ruhát viselt. Széttárta karjait:

- Szia... - majd a többieken akadt a tekintete - ...sztok!

A csapat integetett.

- Szervusz Anya! - köszöntötte Suzann - Apa?
- Mindjárt jön! - felelte a nő - bemutatnál a barátaidnak?
- Nem egyedül jött haza? - hallatszott a kérdés a nő mögül.

Megjelent egy magas pocakos férfi, ősz haja és szakálla volt, rövid nadrágot és trikót viselt. Ő is szemügyre vette a csapatot.

- Szia Apa! Nem egyedül jöttem! - jelzett a többieknek, hogy jöjjenek közelebb - bemutatnám a srácokat!

Mindenkit bemutatott, kezet fogtak egymással. Suzann figyelte a szüleit, egyenlőre nem látott semmi olyat amitől aggódnia kellene.

- Legutoljára a bátyád hozott ennyi embert amikor mi nyaralni voltunk! - mosolygott a nő.
- Mit mondott az anyukád? - kérdezte Alexa.
- Mi? - érdeklődött Suzann apja.
- Jah elfelejtettem mondani, ti nem beszéltek magyarul - válaszolt a srácoknak - ti meg nem beszélitek az angolt! - utána a szüleinek Suzann.
- Akkor ez elég fárasztó lesz számodra! - megpaskolta lánya hátát a férfi.

Bementek a házba, Suzann és a szülei az előtérben levetették a lábbeliket. Alexa és a fiúk *furcsálták a dolgot*, de követték a példájukat. Az előtérben fogasok, beépített szekrény és egy hatalmas tükör foglalt helyet. James lerakta Fox-ot, hogy levehesse a cipőjét amikor rászólt Suzann anyja:

- Kutyát nem hozhatsz be!
- Anya! Fox szobatiszta! - mondta Suzann.
- Nem akarom, hogy minden kutyaszőrös legyen! - folytatta a nő.
- A kutya egyébként is kinti állat! - csatlakozott a férfi a beszélgetésbe.

James próbálta kitalálni, hogy mit követhetett el már rögtön az elején ami nem tetszik a szülőknek. Suzann elmagyarázta James-nek, hogy vigye ki Fox-ot. A fiú nem ellenkezett, gyorsan kitette hadd futkározzon.

Beljebb mentek egy hatalmas beltér fogadta őket. Lépcsősor a jobb oldalon ami az emeletre vezetett, bal oldalon egy nagy cserépkályha. Mellette bejárat a mosdóba. Szemben egy másik átjáró a szülők szobájába, kicsit messzebb bal felől a konyhába vezetett egy másik átjáró. A társaság megcsodálta a falra aggatott képeket és az egész teret.

- Azokat a képeket Suzann készítette! - mondta az apa.

A többiek csak mosolyogtak, Suzann meghallotta, hogy mit mondott az apja és tolmácsolt a srácoknak.

- Tényleg te csináltad őket? - ámélkodott Alexa.

Suzann bólintott, aztán körbe dícsérték az alkotásokat.

- Gyertek! Kislányom kínáld meg őket innivalóval! - invitált az anya.

A konyha kicsit szűkös volt ennyi emberre. Egy ebédlő asztal volt a fal mellett, konyhapult és a tűzhely helyezkedett el a bal oldalon. Jobbra a hűtőszekrény mellette egy ajtó ami a spájzba vezetett. A szülők kihúzták az asztalt, hogy körbe lehessen ülni addig Suzann körbe kérdezett mindenkit, hogy ki mit kér inni. Hangosan nyikorgott a csempe amikor leültek a vendégek. James Suzann mellé szeretett volna ülni, de ahogy azt kiszúrta Suzann apja rögtön a lánya mellé ült, megkérte feleségét, hogy a másik oldalára üljön a lányuknak.
Az ülésrend a következő volt:

Az édesapa, Suzann, az édesanya, Kendall, Logan, James, Carlos, Alexa.

Suzann elmesélt mindent a csapatról a szüleinek. Néha kérdésük támadt Suzann egyből fordított a srácoknak majd vissza a választ.

- A többiek? - érdeklődött Suzann a testvérei felől.
- A bátyád dolgozik Mátra közelében talált állást, az öcséd egy barátjával nyaral! - válaszolta az apja.

Ekkor léptekre lettek figyelmesek. Egy alacsony öreg néni jött be a konyhába egy tányér sütivel a kezében.

- Mikor szereztétek be azt a kutyát, Laci? - kérdezte az idős néni.

Amint előre nézett majdnem elejtette a sütis tálat meglepettségében. Furcsa volt neki ilyen sok fiút látni.

- Szia, Mama! - köszöntötte Suzann utána megölelte.

A többiek jót mosolyogtak rajtuk, mert a néni Suzann mellkasáig ért.

- Ki ez a sok fiatal? - kérdezte megilletődve a mami.
- Suzann-el jöttek! - felelte az anya.

Hirtelen valami urrá lett az idős nő fölött:

- Nem megmondtam, hogy figyeljetek jobban rá! Középső gyerekként több figyelmet igényel! Ráadásul.....
- Mama! Ők a barátaim, nem Úgy ahogy te gondolod! - szakította félbe Suzann.

Az idős nő elgondolkodott, majd bocsánatot kért a kirohanásáért. Elköszönt mindenkitől majd vissza vonult a szomszédba.

- Ne törődj vele! Majd lehiggad! Mostanában ilyen...... - magyarázta az apa.
- Elég későre jár! - nézett a fali órára az anya.

Este fél 9-et mutatott.

- Ugye nem kell a kocsiban aludniuk a barátaimnak? - tette fel a kérdést Suzann.

A szülők kínosan hallgattak, gondolkodtak hogyan oldják meg az elhelyezést.
Az apa rázta a fejét:

- Sajnálom Suzann! Nincs elég ágy és szoba, hogy elférjenek!
- Akkor kimegyek velük! - mondta Suzann.
- Arról szó sem lehet! - kijelentette az anya - itthon vagy! A saját ágyadban a helyed!
- De....én....
- Nincs semmi de! - kiáltotta az apa.

A srácok próbáltak rájönni vajon mi lehet a gond. Suzann elmondta a szüleinek, hogy még a többiekkel akar lenni majd holnap amiben tudnak segítenek a ház körül. A szülők beleegyeztek, elmentek fürdeni végül aludni.

- Jól látom, hogy van egy kis feszkó közted és a szüleid között? - kérdezte tapintatosan Alexa.
- Valamennyi van! - válaszolta a lány.
- Na akkor mehetünk? - kíváncsiskodott Kendall.
- Nem igazán! - vicsorgott Suzann és elmondta a holnapi programot.
- Hogy mi? Nah jó! Nekem erre aludnom kell! - gúnyosan kacagott Kendall majd kiment a lakóautóba.

A fiúk és Alexa figyelték őt, majd:

- Szerintem is pihennünk kellene! Holnap dolgos napunk lesz! - mondta James.

Elköszöntek Suzann-tól és követték Kendall példáját. Suzann is összekészült és lefeküdt. Hosszú órákon át nem jött álom a szemére.

Szétnézett a szobájában. Minden ugyanúgy volt ahogy hagyta. Az ágya az ablak alatt, a szekrényei a szoba falain, a könyvei a polcokon.

Mindent végig mért, de hiányérzete volt.

Valami nincs rendjén! Valami hiányzik.......vagy valaki - gondolta és felült az ágyán.

Kinézett az ablakon, rálátott a lakóautóra, még égtek a villanyok. Suzann lement a földszintre, halkan kilopakodott az ajtóhoz, kinyitotta majd bezárta maga mögött. Elindult a lakóautóhoz. Bekopogott.

- Jó estét, My ladie! - James nyitott ajtót.
- Láttam, hogy ébren vagytok! Csatlakozhatok?
- Gyere csak be! - invitálta Alexa.

Beszélgettek még egy ideig majd mindenki akik fent voltak (Alexa, Carlos, James, Suzann) nyugovóra tértek. Suzann kinyújtózott az ágyon. James mosolyogva figyelte, a lány észre vette.

- Mi az?
- Semmi csak, azt hittem, most hogy itthon vagy és a szüleid kérésére is a saját ágyadban alszol! - suttogta James nehogy felkeltse Logan-t és Kendall-t.
- Megpróbáltam, de nem ment! - felelte Suzann - hiányzott a társaságotok!

James nagyon boldog lett. A tudat, hogy Suzann nem tudná elhagyni őket felerősödött benne és a remény a kettejük jövőére.

- Számodra mindig lesz helyünk! - sóhajtott James - jó éjszakát!

Suzann is megörült James kijelentésének:

- Jó éjt! - súgta.

Lekapcsolták a lámpákat.
Suzann apja a hálószobájuk ablakából figyelte őket.

*amerikában cipőben vannak a lakásban is