20. rész
- Ez most komoly?! - ledöbbent mindenki miután Suzann elmondta a repülős dolgot.
- Az ember élete során legalább 1x utazik repülővel! - oktatta Kendall.
- Hát - felemelte majd leengedte Suzann a karjait - akkor én vagyok a tisztes kivétel!
James csak rázta a fejét, Logan az állát fogva gondolkodott.
- Akkor téged is be kell gyógyszerezni mint az állatokat, hogy bírják a repülőutat! - vihogott Carlos.
- Drágám, ez most nem vicces - biccentett Alexa - és nem is segít!
Bár tényleg nem volt vicces, mind elképzelték szegény lányt ahogy tántorog, össze-vissza beszél és mulatságos dolgokat művel amíg rendesen ki nem üti a gyógyszer. Elmosolyodtak majd nevettek egy nagyot.
- Ne haragudj, de fogalmam sincs mi legyen - mondta végül Logan - túl kell esni rajta és kész!
Suzann-nek se volt semmi ötlete így hogy elterelje a figyelmét a közelgő eseményről elindult a vezetőfülkébe, Alexa követte.
- Haladjunk különben lemaradunk! - buzdította Kendall a társaságot.
Alexa vezetett a gps útvonalán.
Suzann Lindával beszélt:
- Pedig akkora nagy élmény a repülés!
- Nem féltél? Nem szorongtál?
- Az elején igen, de amint felszálltunk mintha kitörölték volna az aggodalmam!
- Na látod, a barátnődnek is jó élmény volt! - szólt közbe Linda.
- Ne félj, James majd jól magához ölel! - gúnyolódott Linda.
- Inkább leteszem, hamarosan odaérünk - füllentett Suzann - na pá!
Az út hátralévő idejében inkább a tájat figyelte ahogy a hegyes vidékről bebuszoztak a városba. Szájtátva figyelték az emberek a hatalmas járművet. A reptérhez érve leparkoltak, leszálltak és hozták a cuccaikat. Gustavo egy férfival az oldalán várta őket, Alexa átadta a sluszkulcsokat és a férfi már távozott, hogy elvigye a buszt.
- Nincs más hátra csak előre! - kiáltott Gustavo és invitálta a többieket, hogy kövessék.
A repülőtér hatalmas ablakain csak úgy verődött a napfény. Az aula belső tere óriási volt. Különféle táblák jelölték mi merre található. Jobbra mentek, leültek a padokra Gustavo pedig sorba állt repülőjegyért.
Carlos és Alexa összebújtak, Logan könyvet olvasott, Kendall zenét hallgatott, James egyik kezével Foxot símogatta másikban meg egy kis tablettát szorongatott.
- Úgy látom Fox sem bírja a repülést! - mondta Suzann és innivalót adott a srácoknak.
- Na most! - kiáltotta James majd bedugta a tablettát a kutya szájába.
Fox rázta a fejét azonban kiköpni nem tudta a gyógyszert.
- Adj Suzann-ek is! - cukkolta Kendall a lányt.
A lány szúrós tekintettel ostorozta Kendall-t, de ő csak kacagott.
James átkarolta a lányt:
- Gyere sétáljunk egyet!
- Ne menjetek olyan messzire, Gustavo mindjárt a sor elején lesz! - figyelmeztette őket Logan.
A pár átsétált az aula másik oldalához ahonnan rá láthattak a repülőkre. Egy éppen felszállni készült, végig gurult a kifutón, lassan felemelkedett és már a levegőben volt.
- Ne félj Suzann, minden rendben lesz! - nyugtatni próbálta James.
- Tudom csak legyek túl rajta.... - hosszasan meredt a gép után - de mégis...
James-nek támadt egy figyelem elterelő ötlete:
- Bízol bennem? - mosolygott.
- Igen?!
A fiú visszaszaladt a többiekhez, kutatott a táskájában majd visszaszaladt a lányhoz. Egy lila ruhadarabot szorongatott a kezében. Suzann felismerte a fejpántját és eszébe jutott neki, hogy a sorozatban fejpántembernek öltözött be mire ő is elmosolyodott. A fiú bekötözte vele a szemeit.
- James...mit csinálsz? - tanakodott Suzann.
- Játszunk egy kicsit! - felelte örömmel - lássuk mennyire bízol bennem!
Miután végzett csak az egyik kezét fogta meg Suzann-ek.
- Kövesd a hangomat! Gyere utánam! - kérte a lányt.
Suzann nem tudott megtenni egy lépést sem, James megérintette a hátát majd finoman előre tolta, hogy induljon. Azonban elindult a váróterem hangfalaiból a La Copa de la Vida Ricky Martintól.
- Ez így még jobb lesz! - felnevetett James.
A ritmusra húzta majd taszította el magától James a lányt.
Miért most jut eszedbe táncolni?
Ám legyen - gondolkodott Suzann.
A párocska kis műsorára mindenki figyelmes lett. Mindenki aki a közelben volt telefont kapott és fotózta meg videózta őket. A banda többi tagja is őket figyelte.
- Mire ez a nagy felhajtás? - duzzogott Kendall.
- Ne már! - bökte oldalba Carlos - tök cukik így együtt!
A zeneszám végéig parádéztak aztán Kendall termett ott és elkapta a lányt:
- Gustavo-nál a jegyek és Fox-ot is kiütötte a bogyó, menjünk!
- Hogy mi?! - felemelte a fejpántot Suzann a szeméről.
A tömeg tapsolt és éljenezett körülöttük.
- Itt vannak a jegyek! - lebegteti Gustavo - a repülőnk hamarosan indul, úgyhogy még most intézze el mindenki a dolgait, 25 percünk van!
James a kutyusáért indult. Suzann kiszabadította magát Kendall szorításából és James felé kapott:
- Hé James! - hátra pillantott a fiú - tudom miért csináltad és köszönöm!
James kacsintott egy csábosat és a csomagjaiért ment meg a kutyusért. Kendall fintorgott:
- Szerinted ez volt jó figyelem elterelés meg feszültség oldás? Mutatok mást, gyere velem!
Magával vitte a repülőtér bárjába, leültek és innivalót rendeltek:
- Nekem egy korsó hideg sört, a hölgynek meg egy bloody mary-t!
- Tényleg? Alkohol? - felvonta szemöldökét Suzann.
- Ennél jobb feszültségoldó nincs, biztosíthatlak!
Felemelte a korsóját és koccintott Suzann-el majd hozzátette:
- Fenékig!
Eközben a többiek letették poggyászaikat a futószalagra ami a repülőre továbbította azokat, James még Fox-ot is feltette egy kutyahordozóban.
Gustavo végig nézte a csapatot:
- Hol van Kendall és az a lány?
- Nincsenek itt? - felfigyelt James.
- Ott jönnek! - mutatott feléjük Logan.
Suzann a hasát fogta, elég rosszul nézett ki, Kendall meg ballagott mellette.
- Minden ok? - kérdezte Alexa Suzann-t.
- Nem érzem jól magam! - felelte.
Logan megérezte az alkohol bűzt:
- Ittatok?
- Csak lenyugtatom az idegeit! - közölte Kendall.
- Hogy mi? - felháborodott James.
- Intézem! - megfogta Suzann-t és a mosdóba kísérte őt.
- Most mi van? Sokan piálnak mielőtt gépre szállnának! - szabadkozott Kendall.
- Ez volt az utolsó csepp! - tördelte az ujjait James.
- Irány a gép! - utasította őket Gustavo - hamarosan jönnek a lányok is!
Carlos és James lemaradtak, hogy bevárják Alexáékat.
A mosdóban Suzann az arcát mosdatta hideg vízzel.
- Mit ittál? - kérdezte Alexa.
- Koktélt! Bloody mary-t! - válaszolta Suzann.
- Pfhuj! Alkoholos paradicsomleves....nem csoda, hogy nem bírja a gyomrod!
- Ne nevettess mert mindjárt kidobom a taccsott!
- Az kellene máskülönben a repülőn fogsz kitaccsolni!
Alig hogy ezt kimondta Alexa, Suzann már rohant is az egyik szabad fülkébe. Amint Suzann megszabadult a gyomortartalmától ismét megmosakodott. Alexa adott neki egy rágót, hogy a lehellete jobb legyen. Megkeresték a fiúkat és a sorba álltak.
- Sajnálom! - súgta Suzann - annyira be vagyok tojva a repüléstől, hogy szinte bármit kipróbálok csak hogy ne...
- Semmi baj! - legyezett a karjával James - tudom mennyire nehéz az első repülés, de higgyj nekem tetszeni fog!
Ahogy a sor egyre kissebb lett sajnos Suzann-ben jobban nőtt a feszültség. James lehúzta a fejpántot megint a szemére:
- Bízz bennem!
Suttogta, majd mint az előcsarnokban egyik kezét a hátára helyezte, másikkal a kezét fogta és így vezette fel a repülőre. Megkeresték a többieket és a helyüket. Jobb oldalon voltak, 8 ülést foglaltak el. Az első 4-es sorban ült Logan, Kendall, Kelly és Gustavo. Ebben a sorban ültek mögéjük Carlos, Alexa, Suzann, James.
Bejöttek a stewardes-ek elmondták a teendőket felszálláskor, leszálláskor meg ha valami balul sülne el.
Suzann reszketett amikor a rossz dolgokról beszéltek, de James szorosan magához ölelte és folyamatosan súgta:
- Bízz bennem!
Végül felszállt a repülő.
Biztonságos magasságba ért a gép a hangszórón a kapitány beszélt az utasokhoz:
- Üdvözlök minden kedves utasunkat! Itt a kapitány beszél!
Suzann amint meghallotta ezeket a szavakat menten levette a szeméről a fejpántot.
Végre sikerült?
Repülök?
A lány nem hitt a szemének, megcsinálta. Szabályosan szégyelte magát amiért ennyire félt tőle. Tovább hallgatta a kapitány szavait:
- Elértük az ideális repülési magasságot! Szabadon mozoghatnak és jó utat kívánunk!
Oldalba bökte Alexát:
- Meddig tart az út?
- Hát amikor a fiúk jöttek akkor 16 órás volt!
-Mennyi?!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro