Óriási tömeg látványa fogadta James-éket a csarnok bejárata előtt. Az ajtó fölötti tv közvetítette a bent készülő műsort, olyan sokan voltak bent mint halak a szardíniás konzervben. Suzann kezdett kételkedni abban, hogy bármi is lesz a fiú tervéből.

Meglepetésére James nem a bejárathoz vezette a lányt hanem az épületet megkerülve a hátsó ajtóhoz.

- Tetszik a dolog, de mire készülsz? - kíváncsiskodott Suzann.
- Figyelj csak! - kacsintott James.

Hangosan nyikorgott az ajtó, bevonultak.
Alig tettek pár lépést egy biztonsági őrbe botlottak:

- Ti kik vagytok? Nem lehettek itt!
- Ööm... - próbált kitalálni valamit Suzann.

James meglátott egy alakot a háttérben majd felkiáltott:

- Mit kell tennem azért, hogy agyoncsapjanak?

Suzann és a biztonságis kérdőn nézett a fiúra.

- Elment az eszed fiú? - gúnyolta a férfi - azonnal tűnjetek el vagy baj lesz!

Ekkor az alak a háttérben megállt, megfordult és feléjük tartott:

- Phil, hagyd őket! Velem vannak!

Az őr elállt a pár útjából ők pedig a bőrdzsekis alak felé haladtak. Suzann-ek tátva maradt a szája amikor felismerte a férfit.

- Jeffrey! - nyújtotta a kezét James.
- Üdv neked - kezet rázott vele, majd a lányra pillantott - és ki a bájos ifjú hölgy?

Suzann elpirult, hebegett-habogott.
James kisegítette:

- Ő Suzann!
- Jó választás! - kacsintott Jeffrey Dean Morgan és könyökkel megbökte a fiút.
- És ő egy rajongód! - folytatta.
- Megtiszteltetés! - hajolt meg Jeffrey.
- Nekem megtiszteltetés.....imádom Negan-t - dícsérte a lány - elismerésem!
- Ne folytasd mert még zavarba jövök! - bókolt a férfi.
- Honnan az ismeretség? - kérdezte Suzann.

James és Jeffrey egymásra néztek majd elmesélték, hogy egyszer egy meghallgatáson találkoztak. Ugyan a fiú nem kapta meg a szerepet, de szerzett egy barátot.

- Bárcsak én is részt vehetnék egy igazi szerepválogatáson! - óhajtotta Suzann.

A közönség hangos üdvrivalgással hangozták Negan nevét.

- Most mennem kell - szakította félbe Jeffrey.
- Várj - kérte a lány - egy gyors fotót és autogrammot kérhetek?
- Naná! - örvendezett Jeffrey.

James lefotózta őket majd kezet fogott vele, Suzann egy cetlire kapott aláírást és a férfi elment.

- Ez a nap egyre jobb és jobb lesz! - boldog volt Suzann, szorosan átölelte James-t - köszönöm!
- Lassan vissza kell mennünk a szállóba - viszonozta az ölelést James - ki kell pihenni magunkat!

Suzann bólintott. Elsétáltak a buszmegállóhoz, felszálltak de ez a busz kicsit messzebb állt meg a végállomáshoz képest. Kb. 30 percnyi sétára.

- Hát ez remek - felpillantott az égre James amint leszálltak a buszról - még az eső is elered!

Az út végénél egy kicsivel tényleg esni kezdett. A fiú csak szitkozódott és beálltak egy ház mellé, hogy ne ázzanak el.

- Nem szereted az esőt? - kíváncsiskodott Suzann.
- Rühellem!
- Miért?
- Az eső mindent csak elront, a kedvét az embernek, beázik a cipőd, megfázol és beteg leszel! Soroljam még?
- Nem jó oldalról nézed a dolgot! - mosolygott Suzann.

James felvonta egyik szemöldökét.

- Meggyőzlek! - mondta Suzann.
- Úgysem fogsz! - biztos volt az állításában James.

Suzann kissé rázta a fejét:

- Hunyd le a szemed!

James engedelmeskedett:

- Eddig tetszik!
- Tudod, az eső a csapadékok egy olyan formája, amely.... - oktató stílusban beszélt a lány.

James forgatni kezdte a szemeit. Suzann nevetett:

- Csak vicceltem....folytassuk!

A fiú türelmesen várt.

- Hallgasd az esőt és figyelj a hangomra!
- Aham!
- Shh - ujját a fiú szájára tette Suzann.

James-t furdalta a kíváncsiság vajon hogy fog folytatódni.

- Amikor reggel kilépsz a házadból mi az első amit megérzel eső után?

James rázta a fejét és megvonta a vállát.

- A friss levegő, a harmat csillog a fűszálakon - mondta Suzann - és a felfrissülés üde illata! Lélegezz mélyeket!

A fiú mellkasa egyenletesen emelkedett majd süllyedt, Suzann figyelte és folytatta:

- Érzed ahogy a nyugodtság szétárad a testedben?
- Igen! - sóhajtott James.
- Add a kezed!

Megfogták egymás kezét. Suzann lassan húzni kezdte James-t ki a tető alól.

- Ugye milyen csodálatos ez az érzés? - folytatta a lány.

A fiú nem válaszolt csak lassan bólogatott.

- Mostmár kinyithatod a szemed!

James alig hitte el, hogy az esőben áll és egy kicsit sem zavarja. Teljesen meglepődött, boldogan mosolygott.

- Ez a mosolyod a legszebb - dícsérte Suzann - amit tiszta szívedből mutatsz!
- Igazad volt - beadta a derekát James.

Suzann büszkén kihúzta magát. A smink lemosódott James arcáról. A lány nyúlt, hogy egy kicsit töröljön rajta. Azonban James megfogta és magához vonta őt.

- Ennél jobb első randim nem volt! - mondta James.
- Ezt most csak úgy mondod! - vágta rá Suzann.
- Eddig senkivel sem voltam olyan boldog mint veled!

Suzann-nek jól esett hallani neki, hogy a fiú ennyire kedveli őt. James jobb kezével megérintette Suzann arcát, mire a lány lehunyta a szemét. Ágak reccsenése és bozót zörgése hallatszott.

- Ideje mennünk, ha nem akarunk medve eleség lenni! - suttogta James.
- Rendben! - felelte Suzann.

James levette a dzsekijét, fejük fölé tartotta. Suzann átkarolta a derekát és siettek a vendégházba.

A szobába érve látták, hogy Carlos és Alexa szobája kilincsén még mindig ott a nyakkendő.

- Remek! - felemelte a karját Suzann - hogy szerzek száraz ruhát?

James megfogta a lány karjait a magasban, leeresztette és átölelte:

- Adok én neked ruhát!

Átmentek a másik hálóba. A fiú pólót keresett magának és az új szobatársának, Suzann pedig a fürdőbe igyekezett. Levetette vizes ruháit majd felvette James kölcsön pólóját és alsógatyáját.

- Remélem gyorsan végeznek! Eléggé kimerültem! - mondta Suzann a fiúnak.

James-en csak egy kis boxer volt, épp kiterítette vizes ruháikat a szoba szárítójára.

- Szerintem már alszanak - válaszolta James - mi is menjünk!

Befeküdtek az ágyba. Most sokkal kellemesebbnek érezte Suzann a James-szel való együttalvást.

Másnap reggel Carlos és Alexa tv-t néztek, pechükre rajzfilmek voltak vagy teleshopok.

- Azt hittem más országokban nem olyan szívás a reggeli tv! - panaszkodott Carlos.

Hamarosan Suzann lépett ki a hálóból halkan nehogy felkeltse James-t.

- Jó reggelt! - kiáltotta a páros.
- Elég későn értetek vissza, milyen volt? - érdeklődött Carlos.

A lány csak bólintott egyet majd örömittasan a konyhába ment. A páros egymásra nézett, sejtettek valamit. Alexa Suzann után ment, Carlos pedig be James-hez.

- Volt valami tegnap? Hmm? - faggatta a nő.
- Hogy, mi? - felocsúdott a lány.
- Ki vele!
- Semmi extra...
- Persze-persze, mond, hogy legalább megcsókolt!

Ekkor kihallatszott ahogy Carlos rávetette magát James-re, aki hangosan feljajdult. A lányok kacagtak.

- Haver! Ezt most miért? - elégedetlenkedett James.

Carlos is nevetve futott ki, James pedig üldözte.

- Fejezzétek be különben eltörtök valamit! - szólt rájuk Alexa.

Kopogtattak az ajtón. Suzann kinyitotta, Kendall és Logan voltak:

- Haladjunk gyakorolni!

Összekészültek és már indultak is. Egy kisbusz kivitte őket a faluba ahol remek kilátás nyílt a várra. Itt a téren folytak a munkálatok a színpad felállítása, a világítás, stb. A fiúk a színpadra álltak megbeszélni a koreográfiát meg a dalok sorrendjét.
Alexa lehuppant Suzann mellé:

- Szóval? Valami? A tegnap esti randiról?
- Elvoltunk, egy kissé megáztunk, visszatértünk, ennyi.
- Csók volt?

Suzann csóválta a fejét, Alexa a homlokára csapott.

- Reménytelenek vagytok! - mondta Alexa.

Suzann csak vállat vont. Nemsokára ő is felállt a színpadra és dalolgatott halkan.

- A mikrofonba - kérte egy technikus - így nem bírjuk a hangolást megcsinálni!

A lány közelebb hajolt a mikrofonhoz és nagy levegőt vett az éneklésre, amikor egy nagy piros valami placcsant szét a fején.

Mindannyian oda figyeltek. Volt aki nevetésbe tört ki, volt akik jujj-oltak. James odasietett és lesegítette a lányt a színpadról.

Logan, Kendall, Carlos és Alexa összenéztek:

- Ez meg mi volt?