2015.

Ebony Wright-nak hívnak. A zajos, nyüzsgő, ám de veszélyes New York-ban élek. Nem vagyok apuci és anyuci szemefénye, nem vagyok gazdag, se boldog. Az élet durva oldalát kaptam. Mindehhez társult a veszteség, a gyötrelem, a magányosság, a zavarodottság és a bosszú. A bosszú, ami miatt még élek. Édesanyám meghalt, s ez mind apám kezén szárad. A gyámhivatal nevelőszülőknél helyezett el, de nem tudtam elfogadni. Magamba fordultam és depressziós lettem... Mintha bezártak volna ismeretlen emberek közé. Megöltem őket... Most mit mondjak? Tán a furcsa a legmegfelelőbb szó rám. Miért lettem gyilkos? Hm, hát két okát látom. Egy; az apám génjeit örököltem, kettő; a fájdalom bosszút sző, és a bosszú áldozatokat követel. Elmebeteg vagyok-e? Van benne némi igazság, de ha tudod magad álcázni sose kerülsz be a gyogyóba. Tudjátok, sok mindenre képes vagyok, csak hogy véget vessek a fájdalmamnak és bosszút álhassak anyámért. Az életemet, csak erre áldozom föl. Megesküdtem magamnak, hogy az apámnak százszor jobban fog fájni, az a fájdalom, amit én éltem át akkor. Jelenleg boldogan él, messze a börtöntől. Mindössze 7 évet kapott az a szemétláda, azóta boldogan él, a feleségével és a fiával... Már csak rá gondoloknés a bolsog kis családjára, máris a vérnyomásom az egekbe szökik... Hmm, azt hiszi boldogan élhet? Bűntudat nélkül? Hát, nagyon elhitte. Pokollá teszem az elétét, majd azt is elveszem tőle úgy, ahogy azt ő tette, édesanyámmal.
A kihalgatásán csak annyit mondott;
-"Igen, én öltem meg a feleségemet, mert csak így lehetek azzal, akit igazán szeretek! Egyszerűen...e-egyszerűen el kellett tűntetnem az életemből, hogy egyszer majd boldog lehessek, a szeretőmmel, akibe beleszerettem. És ő hordja szíve alatt a fiamat... A várva várt fiacskámat..."
Emlékszem kiskoromban hányszor elhajtotgatta mennyire örűlne egy fiúnak, az utódjának. Aki tud neki segíteni, akinek tud mindenféle fiús dolgot tanítani, és nem babázgatni kell vele. Rosszúl esett, már akkor ez... De most, szörnyen fáj, hogy neki beteljesedett az álma. Viszont neki sokkal jobban fog fájni, amikor megölöm a saját két kezemmel, az ő szeretett kis fiacskáját! Alig várom, hogy kezeim közé kaparinthassam őket, és véget vethessek a fájdalomnak, egyben az ő életüknek...

Sziasztok, cicák! Tudom, sokára hoztam és nem lett valami eseménydús, ám elutaztam és van egy-két magánügyi problémám is, de remélem továbbra is velem tartotok! Várom a véleményeket!❤
XoxoHailey