Chapter 5 - Sabotage
KELLY P.O.V
Az ajtó felé fordítom a fejem, mint mindenki más. Az ajtók kinyílnak, ahogy egy fickó felszalad...Taeyang felé fordítom a fejem, aki zavart... "Csak én vagyok, vagy az a fickó, aki túlságosan is össze van kötve a nyárra..Shh..kicsit ismerősnek tűnt."
"Igen...majdnem olyan, mint Seunghyun hyung." ~csendben~
"HAHAHAHHAHAHA"
"Hyung nem őrült, haha."
"Remélem nem, hahah- ahh!"A Mocha-mat az ölembe teszem, mert túl sokat nevettem. A vörös termésemelő alja sötétedik a nedvességgel, és így van az alsónem.
"Oh? Minden rendben? Van néhány szalvéta"
"Ne! nem, ez rendben, meg tudom csinálni." Felállok, hogy a mosdóba siessek, de Taeyang megállít engem, megragadva a csuklómat. Gyorsan felé fordít és elkezdi szárazra törölni az ingemet a szalvétákkal, és alázatos mondja "Még tengelykapcsoló haha.." Nem tehetek semmit, csak maradok, és hagyom, hogy megszáradjon. Furcsának érzi, hogy olyan közel áll hozzá, de mit kellene tennem? Elszakad tőle?....Az érintése olyan meleg és megnyugtató.Csak tetszik a hangja...és a szeme...eh? Mit gondolok? A fejemben újra ezek a gondolatok jönnek.
"Minden rendben?..." mondta Taeyang óvatosan felnézve rám.
"Oh...igen. Köszönöm, de nem hiszem, hogy kijönnek." megfogtam a táskámat és meghajoltam. "Csodálatos volt megismerni téged egy az egyben ma, talán újra tudunk találkozni?" Mondtam és gyorsan elmentem. Az elfoglalt emberek között sétálok és sóhajtok. Mindegy mi történik Kelly, nem tud elkapni az érzés Taeyang felől...megígérted neki, hogy nem akarod.....
TAEYANG P.O.V
Hmm, furcsa, de azt hiszem, csak zavarban volt. Nem tudok segíteni, de mikor mosolyog, úgy gondolom, ő...az aranyos nevetése, ahogy elpirul. Még szép teste is volt...tudod..amit láttam....Ahhh...nem tudom, mit érzek..de biztos vagyok benne, nem lesz könnyű megtudni, mi az. Talán egy csalódás, talán egy szerelem. Akárhogy is, meg kell tudnom...mielőtt valaki elvenné tőlem. ~Riiinnnggg~
"Hello?..ahh Eun Mi! Természetesen oppa, veled tudok vacsorázni ma este. Nem akarok lemaradni...oh igen..Valami különlegeset akarsz?...egy gyűrű? haha ..Meglátom mit tehetek. Saranghae!....
T.O.P P.O.V
Sietni fog, és elhagyja? Mit beszélhet két ilyen ember annyira érdekesen...Oh! Ott van! Felé sétálok, ő odajön hozzám. Felnézek és belé ütközöm, és egy kicsit megbotlik. "Bocsánat, bocsánat...ohh Kelly! Micsoda meglepetés, hogy itt láttlak! Whoa.."
"Ha..igen..sajnálom nem figyeltem..Nagyon elgondolkodtam valamin." Belenéztem a szemeibe és valami rosszat látott. Ez nem jó, Taeyang miatt...csak pár napja ismerte őt, és máris bántotta. A vállára tettem a kezemet, és lassan felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzek. "Mi a baj?...Nekem bármit elmondhatsz." Ő csak lenézett és nem szólt egy szót sem, és megrázta a fejét. Aiish! Miért olyan nehéz?...Mindkét karommal körülöleltem és megöleltem. Közvetlenül a járda közepén...sok emberrel. Ostoba. De meg kell tenni, amit tenni kell. Lehet, ez is fokozza. Közelebb hajtom fejemet, hogy a fülébe súgjam, "Egyszer megmentettél...most rajtam a sor."
© Avanti Pointer
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro