TOP POV

A kétségbeesés pillanatában, felkapaszkodom a sínre és tovább. A kezem megcsúszott és a testem lendülettel támaszkodik a sínre. Abban a pillanatban, minden megváltozik a lassútól a gyorsig és dühöng.

"AHHHH!!!!!" kiabáltam. A hidegség elnyeli a testemet ahogy belemerülök a vízbe. Próbálok úszni vissza a csúcsra, de valami visszahúz. Úgy mozog és lebeg körülöttem, mint én. Neki lennie kell. Megpróbál megmenteni, hogy a vízbe ugorjak, aztán nekem okoz, most viszon nem engedi, hogy kiszálljak belőle. Milyen okos lány. Nem tud sokáig lélegezni a víz alatt, így minden energiámat felhasználom, hogy visszaszorítsam a felszínre. A fejem megtöri a felszínt, és levegőért kapkodok, míg a víz kicsobbant. Amint megnyugodtam és normálisan lélegezni kezdek, emlékszem a lányra.

"Yah!..Yah?!" Pánikolni kezdtem. Csak egy másodperccel ezelőtt tűnt úgy, már a csúcson van (miközben engem is tart) és most már sehol sem látszik. A víz nyugodt. Amindenit, remélem egy remek úszó....

"Bwah!!" a vízcseppeket letörlöm az arcomról, és feljebb emelem magam, karjánál tartva a lányt. Hűvös tekintettel néztem a szemébe, és lassan mondom, "Te...te innen úszól. És erről senkirnek nem beszélsz. Rendben??"

"R-rendben.....de tényleg nagyon sajnálom!! Nem úgy értettem - "

"Csitt!..Nem számít, rendben? A reggelemet már sok váratlan esemény tönkretette." Biztosíthatom, hogy tudja, hogy úgy érzem, hogy megállt és ránézett.

"T-túl hideg ahhoz, hogy ú-ússzak." A karomban remegett. Nem számít, milyen keményen próbáltam kíméletlen és kemény lenni, még mindig volt egy szívem .... "Remek. Segítek" Vállamra tette a karját és a karom a derekát fogja körül. Egy kézzel igyekeztem úszni, de természetesen nem engedtem, hogy túl sokat nézzen. Még mindig férfi vagyok. Örülök, hogy a híd végén érzem magam, így nem voltam olyan messze.

Felhúztam és egyenesen felállt és lenézett a kezemre a csípőmön. "Lehetőségnek kell lenni arra, hogy bárhol is legyen. Viszontlátásra.". Megfordultam és elindultam. Remélhetőleg időben eljutok a tánc stúdióig szárazon....

Kelly POV

ÚRISTEN ÚRISTEN ÚRISTEN

Kezével körbefog! Felhúz a partra, mint egy férfias sellő!! Figyelmen kívül hagyva a tényt, én vagyok az oka, hogy még ő a vízben kellemes élmény! A haja annyira puha. A karja olyan erős. Becsukom a szemem, kívánom ezt a pillanatot, amikor soha nem lesz vége.

Oof! Valami keményre estem. Kinyitom a szemem, a földre nézek és felpillantok TOPra, aki bámult rám. . "Lehetőségnek kell lenni arra, hogy bárhol is legyen. Viszontlátásra." Nyílik a szám, de csak annyit látok, hogy elsétál kék farmerjába és fehér (nos, most egy kopott fehér) tenisz cipőbe, és ázott piros pólóba. Oh Isten...ez csak egy álom!

OMO!!

A meghallgatásom! Már el kellett volna mennem a YG Entertainmethez! Ez az első napom és már későn érkezem, milyen kínos. Sietek és rohanok a vállalati épület felé.......hogy fordulhat rosszabbra ez a nap?

TOP POV

Átsétálok a cég elülső ajtaján és csendesen sétálok a próbaterembe. Tudom, hogy a dolgozók mind rám néznek, be blokkolom őket. Eljutok a szobába és kinyitom az ajtót. A srácok már ott vannak: Jiyong, Yongbae, Seungri, Daesung.

Jiyong óvatosan felém sétál és megáll két lábnyira tőlem, megszagol..... "Hyung?....Miért olyan a szagod, mint egy nedves kutyának?" 

© Avanti Pointer