Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19. Őrültség

A mai nap nagy részét New York nélkül kellett töltenem. Két nappal ezelőtt egy turistacsoport érkezett a szigetre akik befizettek egy kisebb túrára és engem kértek fel mint idegenvezetőt.
De ha őszinte akarok lenni alig vártam hogy visszaérjünk és én azonnal az én gyönyörű New Yorkomhoz rohanhassak.
-Köszönjük fiatalember mégegyszer a túrát.-hálálkodott az egyik idősebb hölgy. Mint megtudtam a családja fizette be ide, akik tudták hogy az anyukájuk/nagymamájuk minden álma az volt hogy egyszer ide eljusson. Én pedig boldog voltam hogy az álmának egy apró részéhez hozzájárulhattam azzal hogy bemutattam egy két csodát a szigetből.
De ez a hatalmas mosoly az arcomról hamar eltűnt mikor megpillantottam New Yorkot a bárpultnál. Vagyis nem ezzel lett volna a problémám hanem azzal hogy az a ficsúr is mellette volt.
A kezem ökölbe szorult. De megígértem New Yorknak hogy nem fogom bántani. Egészen addig tart az ígéretem amíg nem érzem azt hogy veszélyeztetne a kapcsolatom New Yorkkal.
New York mögé helyezkedtem ahogy hátulról meglepve őt az álla alá helyeztem a kezem és hátrahajtottam a fejét hogy ez előtt a bájgúnár előtt az életet is kicsókoljam a nőből akit szeretek.
-Szia kislány.-mondtam az ajkait súrolva. Elmosolyodott ahogy félszemmel oldalra sandítva láttam hogy ezt a szépfiút majd megeszi a penész.
-Szia.-mondta egy édes mosollyal ahogy a szemei csillogtak ahogy meglátott. Imádom őt.
-Minden rendben?-kérdeztem ahogyan biztosan értette a kérdésem okát.
-Liam...csak érdeklődött miért nincs internete. Mondtam neki hogy itt szinte sehol sincs és be kellene mennie hozzá a városba.
-Elkísérhetnél Chloe.-mondta egy vigyorral Liam ahogy rám nézett. Direkt húzni akarja az agyam.-Gondolom tudod hol van erre a törzshely.
-Nálam. A törzshelye nálam van. És lassan ideje is indulnunk oda.-a karom erősen fogta őt át a derekánál.-Éhes vagy, vagy mehetünk?
-M-mehetünk.-állt fel. Valójában biztos érezte hogy ideges vagyok az exvőlegénye jelenléte miatt.
-Chloe, akkor majd a visszautazást beszéljük meg valamikor rendben? A jegyeket majd utána intézem.-hogy mi a faszt mondott? Mit akar megbeszélni New Yorkkal?
-Mennünk kell.-zárta rövidre New York ahogy kézen fogott és elhúzott engem a helyszínről. Az agyam kattogni kezdett és nem tudtam lenyugtatni.-Hé, Tarzanom. Minden rendben?-ébresztett fel a gondolataimból. Nem tudtam mit mondani.-Ari.-állt meg hirtelen.
-Tessék.-kicsit lehet nyers voltam. Nem rá haragudtam. Hanem arra hogy a békét amit annyira megszoktam a kapcsolatunkba hirtelen felborulni látszik.
-Mi a baj?-kérdezte ahogy a kezemet fogta.
-Semmi.-vágtam rá. De érezte.
-Ari.
-Mi a francot akar tőled ez a seggdugasz?-csendben állt és hallgatta hogy rázúdítsam az ezer kérdést ami a fejembe cikázott.-Miért akarna veled beszélni? Meg....meg mi az hogy a visszautazás?! Kézen fogva fogtok együtt visszamenni? Aztán úgy tesztek mintha minden jó lenne? Mintha ez itt köztünk meg se történt volna?
-Ari....
-Mármint....őszintén New York...-elhallgattatott ahogy az ajkamhoz nyomta az övét.
-Nézz rám.-mondta ahogy a homlokomnak döntötte az övét. A gyönyörű szemeit néztem.-Látod a szemeim igaz?-nem válaszoltam de tudta a választ.-Akkor tudod hogy miért nézek így rád igaz?-újra csendbe voltam.-Mert...fontos vagy nekem. Nagyon fontos.
-New York...
-Tény...egyikünk se számolt ezzel a lehetőséggel. Én mikor ideutaztam nem gondolkoztam el azon mi lesz ha megismerkedek valakivel és nem utolsó sorban még jelenteni is fog nekem valamit. Te se számoltál velem nem igaz?-néma voltam.-Tudtuk mikor....először heves szívdobogást váltottunk ki egymásnál hogy ebből baj lesz. Baj...mert egyszer...választás elé leszünk állítva.-választás?-Nekem...fontos vagy, nagyon Ari...Tarzanom.-simogatta meg az arcom.-De te is tudod hogy az életem New Yorkba van. Bármennyire is szeretnék veled maradni nem vagyok rá képes. A munkám, a családom, a barátaim...minden odaköt. És...fáj ha belegondolok hogy itt kell hagynalak és...
-New York...
-Annyira de annyira agyaltam hogy...-egy könnycsepp gördült le az arcán.-...hogy oldhatnám meg azt hogy veled maradhassak. De....de nem tudom mit tegyek.
-Ne sírj.-kértem de nem tudta visszatartani magát. A szívem meghasadt ahogy őt hallgattam.-Ne sírj édesem.-töröltem le a könnycseppeket az arcáról.
-Én....én....én annyira szeretlek.-szeret? New York szeret engem? Szerelmes belém? A szívem őrült zakatolásba kezdett. A boldogságtól szinte kiugrott a helyéről. Jól értettem? New York is ugyanolyan érzelmeket táplál irántam mint én iránta?-A-Ari....ké-kérlek mondj valamit.-kereste a válaszokat a szemembe.
-Mekkora a lakásod?-kérdeztem.
-Mi?
-Mekkora a lakásod?-tettem fel a kérdést újra.
-N-normál méretű....de....de Ari nem...nem figyeltél mikor...
-Lenne hely mégegy személynek ott?
-Mi?
-Szeretlek New York....jobban mint azt te valaha is eltudnád képzelni. Szerelmes vagyok beléd....fülig szerelmes. És....rohadtul melletted akarok lenni minden pillanatban. Ha pedig ehhez az kell hogy elhagyjam Madagaszkárt és...újra a nagyvárosi életet éljem hát megteszem. Összecsomagolok és veled együtt ülök fel az első gépre. De tudnom kell hogy ezt te is szeretnéd. Hogy van hely számomra az életedben.
-Ari....
-Mit szólsz New York? Összeköltözünk New Yorkban?
-I-Igen!-kiabálta a választ ahogy egy hatalmas mosoly ült az arcára. És szinte pillanatok alatt ugrott a nyakamba ahogy azt körülölelve csüngött rajtam. Én pedig erősen tartottam a karjaimmal őt. Boldogság ült a szemeibe ahogy engem néz.-Mond ki újra.
-Micsodát?-tudtam mit akar hallani.
-Hogy szeretsz.-izgatott volt.
-Én ilyet soha se mondtam.-húztam az agyát.
-Dehogynem!-boxolt a mellkasomba.-Mond ki.
-Én...nekem ilyen tényleg nem rémlik. Emlékeztess mit is mondtam?
-Azt hogy szeretsz. Hogy őrülten belémszerettél és hogy a nadrágodba a farkad már nagyon szűkösen van.
-Oh, tényleg. A farkamra emlékszem.-újabb box a mellkasomba ahogy egyszerre elnevettük magunkat. Az egyik kezemmel egy hajtincset simítottam ki az arcából.-Szeretlek téged New York. Szerelmes vagyok beléd.-mondtam ki újra őszintén.
-Én is szeretlek Tarzanom.-hajolt az ajkaimért. Én pedig nem bántam azt amire készültem. Nem mikor tudtam...hogy megkaptam őt. És nekem ő számított. Csakis Ő.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro