S H A W N    M E N D E S

Mindig azt hittem, vagyis a helyzetek többségében, hogy mi irányítjuk a döntéseinket, az érzéseinket, pedig ők uralkodnak felettünk. Nem mi döntjük el, hogy éppen milyen reakció játszódjon le bennünk egy random személy láttán. Nem mi döntjük el, mennyire fontos lesz nekünk a másik, azzal együtt, hogy tudjuk, hogy nem engedhetjük közel magunkhoz. De a dolgok megtörténnek, annak ellenére, hogy nem szeretnénk. Nem tudjuk megváltoztatni az érzéseinket, tehetetlenül nézelődünk magunk elé, közben várjuk, hogy megoldódjon a számunkra valami hihetetlenül furcsa dolog. Várjuk, hogy majd a véleményük egy csettintésre megváltozzon, hogy a gondolatainkban forgó személy eltűnjön a fejeünkből. De sajnos rá kellett jönnöm, nem mi irányítjuk, mit is csinálunk valójában. A sors lenne? Mert én ugyan nem! Teljesen biztos vagyok benne, hogy én ezt nem akartam, de mégis megtörtént. Fontossá vált egy személy, akinek nem kellett volna.

Harley Grimes.

Csak egy név, mégis annyi dolog. Valójában a mi kapcsolatunk a lehető legbonyolultabb az összes többi közül. Talán ez nem is mondható kapcsolatnak. Részemről ez az egész nem más mint egy futókaland, egy több éjszakából álló valami. Nincs különösebb közünk egymáshoz, csak a testi vágyaink kielégítésére használjuk egymást. Nem szeretem, nem fontos nekem. Tudtam, egyenesen megfogadtam magamnak, hogy nem érezhetek többet a lány iránt, hisz én, Shawn Mendesnek nem lehet barátnője. Persze, ha kiderülne mellé, hogy amúgy ágyastársakként kezdük, meg is ölnének. Főleg úgy, hogy Harley kiskorú. Na, szép...

Szóval, most ott tartok, hogy próbálom meggyőzni magam arról, hogy Harley ténylegesen nem tartozik hozzám. Hogy nem kellene mindig azon rágódnom, hogy írjak neki, avagy ne. Mert nem lehet. Nem érezhetek iránta többet. Egyrészt azért, mert Ő nem akar többet. Másrészt pedig, mint már említettem, a karrierem miatt. Ígyhát, most teljesen összezavarodva ülök az ágyamon, fejem a tenyerembe van, és gondolkodok. Miért érzem úgy, hogy a szívem nagyon rossz felé sodort? Bevallom, még én sem tudom, de nem is akarom, hogy miért mar ennyire Harley hiánya. Sosem volt igazi barátnőm, sosem kötődtem különösen senkihez se.

Shawn, hülye vagy! Harley csak egy lány, akivel együtt voltál pár éjszakát. Semmit sem jelent! – ismételgettem magamban, de a kíváncsiság még mindig erősebb.

Nem tudom mit érzek pontosan, de ki szeretném deríteni.

De nem lehet!

Tudom, nem lehet. Miért is gondolkozok én ilyenen? Csak egy lány, pár éjszakával együtt. Nem dől össze a világ, ha másik lányt találok, vagy ami még jobb lesz, csaj nélkül a zenélésre fordítom minden energiám. Ez csak egy lány.. Nem éri meg.

( • • • )

A napok villámgyorsasággal teltek, én pedig már csak azt vettem észre, hogy forog velem a világ. Nem tudtam hol vagyok, minden olyan zavaros volt. Nem tudtam koncentrálni a zenére és Andrew-ra, aki folyamatosan könyörgött nekem, hogy toljam már be a seggem a stúdióba, mert én megmakacsoltam magam, és nem volt hajlandó bemenni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. Csak hagyom, hogy történjenek körülöttem a dolgok. De miért?

Ugyan Shawn! Egy lány miatt nem csinálhatod ezt! Harley nem érez irántad semmit, szóval hagyd is, különben is! Világsztár vagy, ne te könyörögj már egy csajnak.. Eszem megáll.

Miután a belső – és feltehetőleg okosabb – hangom kioktatott ismét, el kell mondjam, igazat adtam neki. Idegesen dobbantottam egyet a lábammal, majd szintén mérgesen vágtam bele az ajtóba, közben folyamatosan arra gondolva;

Ez csak egy lány, csak egy lány. Egy jelentéktelen lány, aki nem ér semmit. Világsztár vagyok, milliók imádnak, nehogy már miatta szomorodjak el...

Boldogan, egyben idegesen – ami nem tudom hogy lehetséges – léptem ki a szobámból, majd elsétáltam a nappaliba. Ajkamat rágcsálva néztem szét a helységen, aztán magamba megállapítottam; ráférne már egy takarítás. De majd valaki csak megcsinálja.. Épp fordultam volna el a konyha irányába, mikor a nadrágom zsebében megszólalt a mobilom. Tuti Andrew.. Szememet megforgatva vettem elő a készüléket, majd vigyorogva néztem a menedzserem nevét a telefonon.

– Shawn! – szólt bele először. Hangja egy cseppet ideges volt, bár megértem. Mindenki ideges lenne, ha a menedzsmentje nem lenne hajlandó foglalkozni a körülötte lévő emberekkel, beleértve a zenét is. Azonban, a napokban elkezdtem dolgozni egy dalon, talán felhozom neki azt mentségnek.

– Andrew!

– Shawn, nem tudom miért hanyagolsz mindenkit, de ideje lenne már kezdeni magaddal valamit. Mit tudom én, írd ki magadból a gondjaid, csinálj zenét, vagy bánom is én. Tudom, most éppen semmi fontos nincs, de aggódom érted. Szóval?

Jól estek Andrew szavai, de azért annyira súlyos nem vagyok..

– Ja, majd írok valamit. De most mennem kell. Jövőhéten akkor stúdiózzunk, de most nem jó. Szia! – és kinyomtam.

Pia kell! – ezzel a gondolattal indultam ki a hotelből, majd egy bár felé vettem az irányt. Az első szórakozóhely, ami útban volt, be is mentem. Arra a helyre, ahol először találkoztunk...

H A R L E Y   G R I M E S 

Sosem volt barátom. Mindig is az a fajta lány voltam, akiért küzdenek a fiúk, de végül nem jön össze, mert nem tudok megbízni senkiben. De ez sosem zavart. Miközben a mellettem lévő lányok már a harmincadik pasit cserélik le, nekem elég volt a plüssmacim, és az álmodozás, hogy majd egy nap eljön az én időm is. Várok az igazira! Hát, és Shawn nem nagyon passzol a képbe. Nem akartam belemenni, de végül megtettem, mert tudtam, hogy úgysem fogja elcsavarni a fejem. Teljesen biztos voltam benne, mert eddig életemben még csak egy fiú volt erre képes. Még általánosba, azt hiszem hetedikbe annyira szerelmes voltam egy fiúba, ő pedig volt olyan köcsög, hogy ezt kihasználta. Borzasztóan fájt, el sem tudom mondani, mennyire. Nos, azóta nem bízok meg senkiben, szerintem jogosan. A pasiknak úgyis csak kihasználásra kellünk, de azért a lelkem mélyén reménykedek, hogy létezik az igazi. És ez nem Shawn. Igaz, hihetetlenül jó volt a vele töltött idő, de annyira félek. Félek tőle, és attól, hogy újra át kelljen élnem azt a fájdalmat. A szerelmi csalódásnál nincs rosszabb, ígyha van rá lehetőségem, mellőzném. És itt volt rá lehetőségem. Ezt kellett tennem, még mielőtt fájdalmakba torkollott volna. Mielőtt többet éreztem volna iránta. Mielőtt elcsavarta volna a fejem.. Igaz, Shawn teljesen más volt, mint eddig bárki más, bár még sosem voltam ilyen kapcsolatban valakivel, biztosan ezért nem is tapasztalhattam ezt az érzést. Olyan furcsa, mégis olyan jó. Megbízunk egymásban, mégha annyira nem is, mint egy igazi kapcsolatban. Bár voltam olyan pillanatok, mintha egy olyan igazi, romantikus párkapcsolatban élnénk. Shawn nem akart kapcsolatot, vagyis folyamatosan ezt hajtogatta, de ennek ellenére nem akart mást rajtam kívül, és néha cseppet sem úgy viselkedett, mintha az állítása igaz lenne. De mindig ezt mondogatom magamnak; Shawn nem akar kapcsolatot. Talán ezzel nyugtatom magam, mert a szívem mélyén pontosan ilyen kapcsolatra vágyom, mint amilyenek voltam azok a bizonyos pillanatok. De nem Shawnnal. Nem lehet Shawnnal, hisz Ő egy világsztár, nem pedig a suli menő sráca..

Ő Shawn Mendes.

Nem, nem lehet..

( • • • )

– Szóval akkor nem jössz velem? – biccentett a jobb irányba, a háza – és az enyém – irányába.

– Liv, tudod mit? Gyere velem. Kell nekem egy kis pihi, lazulás. Nem messze van egy bár, vagy mi. Menjünk, holnap úgysem lesz suli. – vetettem fel az ötletet, mire a lány látványosan megdöbbent. Nos, igen. Liv nem az a fajta lány, aki csak így beül egy piálós helyre, mert teljesen kivan. Ő egy becsületes, okos lány, Liv Zucker. – Csak egy pohárral iszunk és beszélgetünk. – próbáltam meggyőzni.

– Na jó. – adta be a derekát. Győzedelmesen elmosolyodtam, majd a fiú-banda felé fordulva odakiabáltam Chrisnek, hogy elmentünk, aztán már sétáltunk is. – De jó, már csak pár hét van a suliból.. – tette össze a kezeit, miközben az ég felé nézett, majd hirtelen rám vezette tekintetét. – Te, Harley. Pontosan mi is a baj? Miért kell neked lazulás?

– Hát. – húztam el a szám. A választ ugyan én sem tudtam, de azt igen, hogy egy hónapja bolyongok a világba, segítségre várva, de beleuntam, kell nekem valami. Ital egy bárban? Tökély! – Mostanában, ahogy észre is vetted, kicsit szétszórt vagyok. Nem tudom miért..

– Én is, nagyon. Ja, igen. Tegnap elfelejtettem mondani. Chris azt mondta, mi csak barátok vagyunk. – sóhajtott nagyot. – Mi az, hogy csak barátok vagyunk?! Egyik héten meghívott moziba, aztán meg tök jól elbeszélgettünk, én tényleg azt hittem, hogy közeledni akar. Most meg nem tom mi baja van. Csak barátok. – motyogta, míg én ajkaimat rágcsálva néztem az út túloldalán elhelyezkedő szórakozóhelyre. Arra a szórakozóhelyre, ahol először találkoztunk Shawnnal. Eddig is itt volt? Teljesen másra emlékeztem. – Na, jössz? – bökte meg a vállam Liv, mire fejemen aprót ráztam, ezzel visszakerülve a valóságba.

– Persze. – mondtam halkan, majd az épület felé sétálva néztem Livet, amint sóhajtva előveszi a mobilját és elkezd pötyögni valamit. Az ajtót kinyitva léptünk be a bárba, majd alaposan körülnézve lépkedtem a pulthoz. Két srác ült a bárszékeken, de nem zavartattam magam, helyet foglaltam az egyik mellett. De talán nem kellett volna, mert mikor elfordítottam a fejem a fiú irányába, rájöttem, hogy aki mellé most leültem, az nem más, mint Shawn Mendes, bár szemüveg, és baseball sapka volt rajta, de pontosan ki tudtam venni, hogy Ő az. Sokkolva néztem ismét magam elé, majd vissza rá. Biztos képzelődök! De nem, itt volt, és mint én, ő is ugyanolyan döbbenten nézett engem. Egy hónap után újra találkozunk. Pedig egy hete már eszembe se jutott. Remek...

– Szóval.. – leült mellém Liv, de tekintetét nem vette le a telefonjáról, így nem is láthatta a mellettem ülő Shawnt. – Mit iszunk?

Némán néztem ölemben pihenő kezemre, miközben Shawn tekintete szinte égette a börömet. A levegő iszonyatosan feszült volt, egyikünk sem csinált semmit, ő csak bámult engem, én pedig az előttem lévő emberkét, aki épp egy vevővel beszélgetett. Most komolyan itt ül mellettem?

– Liv. – sóhajtottam, míg felálltam a székről. – Menjünk. – ahogy kimondtam, Shawn tenyerét a combomra rakta, majd visszatolt a székre, miközben elmotyogott egy ne menj félét. Kikerekedett szemmel néztem a fiúra, aki csak fejével a mosdók irányába biccentett. Épp szólaltam volna meg, de Liv megelőzött;

– Mi a jó büdös franc?! Ez Shawn Mendes? Mi a szar? És az, az meg a te lábad. – mutatott a combomra, ahol Shawn keze pihent. Shawn csak fájdalmasan sóhajtott, majd kezét lecsúsztatta lábamról. Tekintetemmel követtem a mozdulatát, teljesen lázba hozott, már ez a kis érintése is, és ezt észre is vette, ugyanis alsó ajkát beharapva küldött felém egy jelentőségteljes pillantást.

– Nem Shawn, megmondtam! – suttogtam idegesen, mire a fiú csak megforgatta a szemét és felállt a székről.

– Harley! Válaszolj már! Ho-ho-hó. – Liv megállította a menni készülő Shawnt, majd visszalökte a székre. – Mi a jó büdös franc folyik itt? – kérdezte ismét.

– Nem lehetne halkabban? – morogta Shawn, aztán ismét rám pillantott. – Harley, csak egy percre.

– Nem akarok. – ráztam meg a fejem. – Liv, te meg.. – néztem a barátnőmre. – Menjünk. – bólintottam, de amint felálltam, Shawn a kezemet visszarántotta, így újra a széken ültem. – Nem! – néztem rá mérgesen.

– Hahó, emberek! Valaki válaszoljon! – tárta szét kezeit Liv.

– Semmi. – motyogta Shawn, aztán felállt és elkezdett húzni a mosdók felé.  Meleg tenyerét derekamra simította, úgy tolt maga előtt, de én nem akartam vele menni. – Csak egy perc. Istenem.. – kicsit lökött rajtam.

– Jó, várj. – megadóan sóhajtottam, majd Shawn kezei közül kimászva siettem oda Liv elé, aki köpni-nyelni nem tudott az események láttán. – Figyelj Liv, ezt nem mondhatod el senkinek se, oké? Majd később elmondok mindent, de most kérlek.. – mutattam az ajtó felé, mire Liv halkan káromkodott egyet, majd idegesen kisétált az épületből. Nehéz lesz neki megmagyarázni..– Szóval. – fordultam ismét Shawn felé, aki hirtelen elkapta a csuklóm és berángatott a férfi mosdóba. Amint beértünk, a falnak nyomva tapasztotta ajkát az enyémnek, ami miatt még a nevemet is elfelejtettem. Hirtelen zúdult rám az elmúlt egy hónap, hogy mennyire hiányoltam ezt az érzést. Shawn ajkainak az íze nem erről a földről való.. Mégis el akartam tolni magamtól, mert tudtam, hogy nem lehet. Kezemet felvezettem a mellkasára, majd próbáltam eltolni magamtól, de kezeimet gyorsan lefogta.

– Shawn. – nyögtem ajkai közé, mikor kezei megtalálták fenekemet. Száját nem akarta elvenni az enyém elől, hogy még véletlenül se tudjak megszólalni, miközben kezével belemarkolt a fenekembe és felkapott az ölébe és ráültetett a mosdóban lévő pultrapultra, majd egy mozdulattal levette a baseball sapkáját és a napszemüvegét, amiket aztán letett mellém, majd ismét hozzám hajolt. Teljesen elvesztette a fejét, ahogy én is. Nem is tudtam pontosan, mit is csinálunk. Egy hónappal azután, hogy a kapcsolatnak nem mondható valamink megszakadt, egy szórakozóhelynek a férfi wc-jének a pultján ülök, miközben hagyom, hogy Shawn ajkai kényesztessék a nyakamon lévő vékony bőrt. Esélyt sem adott arra, hogy felfogjam a helyzetet, keze megállás nélkül járt fel, s le az oldalamon, közben szájával hol számat, hol nyakamat találta meg. Mintha minden egyes apró részletet meg akarna jegyezni, mintha elmenne egy hosszú időre és emlékeznie kell testem minden egyes részére. Orrával hatamasat szippantott nyakamnál, majd élesen kifújta a meleg levegőt, ami méginkább tüzelt az amúgy is forró hangulaton. Még gondolkodni sem tudtam, ujjaimat már a megszokott módon vezettem fel a kezén keresztül a hajába, majd egy-két tincset meghúztam, mire Shawn férfiasan felmordult. Míg én a hajával, és szájával voltam elfoglalva – ami szűntelenül cikázott ajkaim és nyakam között –, addig ő kezét bevezette a pólóm alá.

Egy felem tudta, hogy ez hülyeség, és nem kéne. Viszont a másik ordított a folytatásért, és pechemre ez volt az erősebb. Ahogyan meleg tenyerei simogatták az oldalam, ahogy közben próbált minél közelebb szorítani magához, valami csodás volt. El akartam veszni a pillanatban, de tudtam, hogy nem tarthatott örökké, amit a következő másodperc be is bizonyított; kinyílt az ajtó, majd egy magas, szőke hajú srác lépett be rajta. Shawn villámsebességel távolodott el tőlem, majd lihegve felvette a pulton lévő sapkáját, amit gyorsan lehúzott a homlokáig, hogy a fiú ne tudja felismerni.

– Bocsi.. – motyogta a srác, majd el is tűnt az egyik fülkében.

Kezemimet a hátam mögött megtámasztottam, aztán hátravetett fejjel sóhajtottam egy nagyot, pont mint Shawn. Egyikünk se tudta, mi legyen, de nem is volt baj. Mindketten tehetetlenül meredtük a másikra, azt várva, hogy a szőke srác végre kimenjen, hogy meg tudjuk beszélni, hogy ez mit is jelentett valójában. De még három perc elteltével sem történt semmi, ígyhát megszólaltam, mert nem akartam a végtelenségig várni;

– Ne keress. – mondtam halkan, majd lepattantam a pultról és elindultam az ajtó felé, de Shawn elállta az utamat, amiért szúrós szemekkel néztem rá. Válaszul csak oldalra döntötte a fejét, miközben tekintetét az enyémbe fúrta. Elvesztem azokban a mogyoróbarna szemekben. Álltam a pillantását ugyan, de még a lábam is megremegett kicsit. Mi mást tehettem volna? Elmenekülni? Kisétálni a mosdóból és egy életre elfelejteni Őt? Mert megtehettem volna, csakhogy nem tudtam. Szemei olyan nyugodságot sugároztak, mégis annyira feltüzelő volt. Csak álltunk, és bámultuk egymást némán, el is feledkeztem az egyik fülkében lévő fiúról, kiejtettem a számon a nevét;

– Shawn. – suttogtam megbabonázva, mire csak ajkait összepréselve elkezdte rázni a fejét. Nem nagyon értettem reakcióját, de amint kilépett a fiú, megmosta a kezét aztán ki is slisszolt a mosdóból, nem is sejtve, hogy éppen Shawn Mendes áll itt velem szemben. Vagy talán nem is ismerte, vagy csak nem érdekelte. Vagy annyira be volt csiccsentve, hogy nem tudott vele foglalkozni. – N-nem akarom ezt. – szólaltam meg végül, miután Shawn a derekamat elkapva közelebb húzott magához.

– Nem? – kérdezett vissza, lesütött szemekkel.

– Nem. – erősítettem meg, fejemmel nemet intve.

– Nem? – kérdezte ismét, de ezúttal tenyerét bevezette a pólóm alá, ami miatt még a hideg is kirázott. – Nem akarod, Harley? – hajolt a fülemhez, majd egy mozdulattal nekitolt a mögöttem lévő pultnak, így csípője az enyém ellen veszült, ami miatt hatalmasat sóhajtottam. Tudta, hogy tehetetlen vagyok, tudta, hogy épp úgy vágyok rá, mint ő rám. De azt is tudta, hogy én nem akartam ezt érezni, mégis folytatta; ajkait levezette a nyakamhoz, ahova aztán nedves puszikat kezdett adni. – Akard egy kicsit, cukorfalat. – morogta bőrömre, amit a következő másodopercben fogai közé vett, majd lassam szívni kezdte. A becenév hallatán szemem könnybe lábadt, de nem volt időm ezen gondolkodni, hisz a nyakam érzéki kényesztetésébe kezdett. A legelső becenév, amit adott nekem..

– Shawn! – nagyon nagy erő kellett hozzá, hogy el tudjam tolni magamtól. – Ne csináld ezt, kérlek. – kérleltem egy fájdalmas sóhajjal, ami úgy látom hatott, hisz egy nagyot lépett hátra, majd fejét a padló irányába fordította.

– Persze, bocsánat. – bólogatott, majd alsó ajkát beharapva nézett újra rám. – Csak.. Csak egy kicsit szükségem van rád, most. – motyogta hajába túrva.

– Ja, vagy valaki másra, akit meg tudsz dugni. – forgattam meg a szemeim, majd a pulttól ellépve indultam el az ajtó felé. – De. – fordultam meg hirtelen. – A sulimba van egy pár kurva, ők biztosan elfogadnák ezt az ajánlatot. – mutattam rá, de ő csak kezét a nadrágja zsebébe süllyesztette, aztán elővette azt a tipikus 'bugyi levarázslós' nézését. – Miért csinálod ezt?

– Nekem nem kellenek kurvák. – nemet intett a fejével. – Nekem.. – kezdte el, de még mielőtt befejezhette volna, félbeszakítottam;

– Mégis úgy kezelsz engem. Shawn, egy kicseszett bárba vagyunk, és te mindenhol arra tudsz gondolni, hogy mikor és hol akarod.. De.. Ez csak rólad szól, és hogy mennyire kanos vagy. Az én véleményem sosem számít. De semmi baj, megszoktam. – vontam vállat lazán, aztán sarkon fordulva kisiettem az épületből. Szemeim megteltek könnycseppekkel, amik a hazaútom során szépen lassan lefolytak az arcomon. Nem akartam ezt érezni, mégis annyira bántott. Bántott, hogy csak egy kellék voltam neki, hogy nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy kielégítsem a testi vágyait. De nekem lelki vágyaim is vannak, amit tőle nem fogok megkapni.

Shawn Mendesnek nem lehet barátnője, Harley!

___________
2019.01.21