- Szóval.. - zihálta, miközben ujjait a fejem fölött összekulcsolta az enyémekkel. - Nem jössz többet?

- Shawn. - nevettem fel, de hamar nyögésbe ment át, ugyanis a fiú a nyakamon lévő vékony bőrt megszívta, ezzel fokozva az élvezeteket. - Most nem akarok ezzel foglalkozni. - fejeztem be mondatom összeszorított szemekkel.

- De ez fontos. - lihegte a fülembe. - Nem akarom, hogy elmenj.

- Majd később. - utaltam a beszélgetésünk befejezezésére. Shawn is nagyon jól tudta, hogy nem lehet ezt hónapokkal később is ugyanúgy kezelni. Hogy majd az emberek azt fogják hinni, amit mi akarunk, hogy higgyenek. Hogy nem fognak majd gyanakodni, hogy minden redben lesz. De mostmár egy kicsit gyanús, legalábbis Livnek és anyának, előbb utóbb úgyis kiderülne, amit ugye nem szeretnénk, ígyhát véget kell vetni ennek, bármi is volt..

S H A W N M E N D E S

,,Egyszerűen csak van benne valami, amit nem tudok elengedni, mert tudom, hogy senki másban nem fogom megtalálni.''

( • • • )

Harley édes szuszogására keltem. Fejét mellkasomon pihentette, orrunk majdnem összeért. Éreztem a lélegzetét, lehelete csiklandozta bőrömet, amin elmosolyodtam. Kezemet levezettem derekára, majd adtam a homlokára egy apró puszit, ügyelve, hogy ne keltsem fel. De nem annyira sikerült, hisz mozgolódni kezdett, végül szemét kinyitva ásított egy nagyot.

- Szia. - mosolyogva néztem le rá. - Hogy aludtál?

- Hm, jól. - motyogta, majd szemét újra lecsukta. - Mennyi az idő? - kérdezte, továbbra is csukott szemmel.

- Öhm, pillanat. - mondtam halkan, közben kezemmel próbáltam elérni az éjjeli szekrényemen lévő mobilom úgy, hogy ne mocorogjak nagyon. Olyan édesen feküdt ott rajtam.. - Nyolc óra lesz egy perc múlva. - adtam meg a választ, mire Harley villámsebességel ugrott ki az ágyból, de olyannyira, hogy végül a földön landolt. - Harley?

- Francba Shawn! - túrt a hajába, miután felállt. - Nekem iskola van. El fogok késni. - dünnyögte, amíg összeszedte a cuccait, majd magára rángatta a nadrágját.

- Meg akartam még beszélni a tegnapot. - ültem fel az ágyba. - Akkor nem jössz többet? - kérdeztem sóhajtva.

- Shawn. - nézett rám a lány, amíg táskájába pakolt valamit. - Szerintem más is tudja helyettem azt csinálni, amit már egy ideje csinálok. Vagyis csinálunk. Vagy nem? - húzta fel a szemöldökét, én pedig az ágyból felállva lépkedtem felé.

- De, de.. - kezdtem volna bele, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Egyáltalán miért akarom, hogy maradjon? Elvégre semmi sincs köztünk, azon kívül, hogy egy héten egyszer, vagy kétszer átjön hozzám. Csupán ennyi, és ezt az elején meg is beszéltük. Akkor mégis miért nem érzek így..?

- De? - kérdezett vissza, amíg összegumizta a haját. - Shawn. Ahogy az elején is mondtad, neked nem kell barátnő. Épp ezért akarom ezt most befejezni. Mielőtt egy kicsit többet éreznék irántad. - vázolta fel a helyzetet, közben a hátára kapta a táskáját. - Szia.

- Szia. - lehajtott fejjel nyitottam ki neki a szobám ajtaját, amin kilépve elmormolt még egy francba, elkéstem félét, aztán be is csuktam.

Sóhajtva lépkedtem az ágyamhoz, majd dobtam le rá magam. Nem, nem érzek iránta többet! Nem érezhetek iránta többet! Nem lehet..

H A R L E Y G R I M E S

Sikeresen lekéstem az első óráról, márcsak öt perc volt belőle, de én még mindig csak a terem előtti padon ültem. Erre a kis időre már minek menjek be? - gondoltam magamban, miközben előhalásztam a reggeli szendvicsem, amit még tegnap pakoltam be a táskámba. Épp haraptam volna bele, mikor a telefonom csipogott egy hangosat. Sóhajtva vettem ki a zsebemből a mobilom, ezzel félretéve a reggelim.

Shawn🔥: Szóval akkor ennyi volt?

Úgysem csinálhatjuk tovább.. Hisz úgyis kiderülne, ilyen sok idő után. Az én családom és barátaim amúgy is kezdenek gyanakodni, biztosan Shawn részéről sem tiszta ez az egész. Nem tudunk mást csinálni, ennyi volt!

Én: Keress mást.

Shawn éppen ír...

Az óra végét jelző csengő ijesztően hasított bele levegőbe, ezt követően pedig eltettem a telefonomat. Mikor Chris kilépett a teremből, kíváncsian méregetett; biztos feltűnt neki, hogy nem vagyok ott.

- Hát te? - kérdezte, miután elém lépett.

- Liv-nél aludtam. - vontam vállat. - És elkéstem. - húztam el a szám.

- Ügyes vagy. - veregette meg a vállam. - Liv mikor akar végre bejönni? - kérdezte, majd elkezdtünk sétálni a második emelet felé.

- Azt hiszem már jövő héten jön. - bólintottam bizonytalanul. - Miért?

- Csak kérdeztem. - vont vállat, aztán megállt a szekrénye előtt. - Harry nagyon hiányolt. - hajolt közelebb. - Minden egyes percben nyafogott, hogy hol van a királynője. Hogy hol van Harley Quinn. - súgta fülembe, mire hitetlenül felnevettem.

- Gondoltam. - forgattam meg a szemem. - Idióta, mikor száll már le rólam..

- Mi van köztetek? - tette csípőre a kezét, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem felé. - Mármint oké, baszogatjátok egymást, de szerintem Harry kicsit többet akar.

- Jaj, hagyd már. Harry minden második lánnyal összevekszik a suliba. Csak azért csesztet, mert én még nem voltam meg neki. Nem akar ő többet. - legyintettem unottan. Sosem gondoltam még bele, hogy Harry többet akarna. Áh, nem. Kizárt, hisz ő Harry. Harry Jones. Nem.. nem! - Miért hiszed, hogy többet akarna? - vontam kérdőre. Egy cseppet érdekelt, hogy miért gondolja ezt.

- Még egyik lánnyal sem viselkedett így. Vagyis hogy ennyire benne lett volna a témában, miszerint meg akarja szerezni magának az adott lányt. Jelen esetben téged. Láttad már ennyire 'küzdeni' valakiért? - mutatott idézőjelet a levegőbe. - Harry nem az a fajta. - rázta meg a fejét.

- Ahogy mondod. Nem az a fajta, aki megállapodna valaki mellett. Szóval köszi Chris, elég lesz Harry-ből. - kértem, amíg a könyveimet belakoltam a szekrényembe. - Oké?

- Ja, persze. De, miért nem próbálod meg? - tárta szét a karját. - Harry bizto..

- Chris! Nem! Harry nem az a fajta, aki egyik napról a másikra megváltozna, csak azért, mert én azt szeretném. - gesztikuláltam kezemmel, Chris pedig ijedtem meredt rám. De mikor meghallottam mögüllem Harry hangját, én is megijedtem.

- Harley baba! - kiabálta, majd a tengelyem körül megfordulva imátkoztam, hogy nem hallotta amit az előbb mondtam. - Hol jártál?

- Nem volt kedvem bejönni. - vontam vállat, közben Chris-re pillantottam, aki csak sóhajtva lehajtotta a fejét.

- Rossz kislány. - ingatta a fejét, miközben kezét derekamra rakva közelebb húzott magához. - Nincs kedved meginni valamit? - mutatott a háta mögé, pontosabban a büfé felé.

- Órára kell mennen, bocs. Chris amúgy is rám vár. - biccentettem a tőlünk pár méterre áldogáló fiú felé. - Meg, Harry. - néztem újra Jones-ra. - Nem rajongok ezekért az egyéjszakás cuccokért. - vallottam be, mire a fiú felhúzta szemöldökét, végül sóhajtva ellépett tőlem.

- Nem egy éjszakára gondoltam. - döntötte oldalra a fejét szórakozottan.

- Egy éjszaka, meg egy reggel, mi? - nevettem fel keserűen. - Bocsi, mennem kell. - tettem fel a kezeimet, majd gyoraan odalépkedtem Chris felé, aztán húzni kezdtem a földszint felé, mielőtt Harry bármit is mondhatott volna.

- Na jó, ez mi volt? - tárta szét karját ismét, miután leértünk az említett helyre.

- Chris. Nem akarok Harry-től semmit, oké? - vontam fel a szemöldököm idegesen, mire a fiú sóhajtva bólintott, aztán elkezdtünk lépkedni az ének terem felé. - Francba.. - morogtam, mikor a zsebemben lévő telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Tudtam, hogy Shawn az, és semmi kedvem nem volt hozzá. Főleg most, de ennek ellenére mégis elővettem a telefont, hogy elolvassam az üzenetet;

8:47

Shawn🔥: Harley, legalább azt mondanád, hogy miért..?

Shawn🔥: Van valakid?

8:51

Shawn🔥: Vagy meguntad?

8:56

Shawn🔥: Nem akarok mást keresni...

Kikerekedett szemmel néztem a Shawn által küldött üzeneteket. Ennyit küldött volna?

- Ki az? - kérdezte Chris, miután megálltunk a terem előtt.

- Senki.. - megráztam a fejem. - El kell mennem. - nyögtem ki, mire Chris szemöldökei az egekbe szöktek, arckifejezése pedig egyáltalán nem arról árulkodott, mintha értené ezt az egészet. De én sem értettem. Miért is akarok elmenni? Miért is akarom megmagyarázni Shawn-nak, hogy miért nem lehet ezt folytatni? Miért érdekel egyáltalán Shawn annyira, hogy ezt fontosnak érezzem tisztázni vele? Miért nem tudok csak úgy átlépni rajta, hisz ez csak egy kis ideig tartó kalandok voltak..?

- Mit beszél a szád? - kérdezte végül, aminem hatására elnevettem magam.

Mit beszél a szád?

A kedvenc sorozatunk főgonosza, Negan kérdezte az egyik részben, amit Chris-nél néztünk az egyik hétvégén. Imádtam azt a baráti hétvégét..

- Chris. El kell mennem. Fontos. Nagyon. Ha anya kérdezné, mert nem érek haza suli utánig, Liv-nék vagyok, jó? - hadartam, közben elkezdtem húzni őt a kijárat felé. - Csak.. Majd mindent elmondok, de nagyon fontos. Bocsánat. - arcon pusziltam, aztán el is tűntem az iskolából.

Hallottam, hogy még utánam kiabált egy ezt megbeszéljük félét, de én már rohantam a buszmegálló felé, miközben előhalásztam a telefonomat a pulcsim zsebéből.

Én: Shawn, megyek hozzád. Ugye otthon vagy?

- írtam gyorsan, majd szemeimet átfutattam a menetrenden, majd mikor megtaláltam, hogy öt perc múlva indul egy, egy Shawn-hoz közeli megállóba, helyet foglaltam a padon.

Én: Meg szeretném beszélni.

Én: Negyed óra és ott vagyok.

Sóhajtva hajtottam hátra a fejem, arra várva, hogy írjon már vissza. De a percek teltek, már a buszon ültem, úton hozzá, de még mindig semmi. Vajon otthon van? De a válasz egy másodpercen belül már a telefonomon világított.

Shawn🔥: Pont most jöttem be a stúdióba. Szuper időzítes👌🏻

Én: Már a buszon ülök.. 🙄

Shawn🔥: Mindegy, majd beadom hogy otthon maradt valamim. Kb fél óra és ott vagyok.

Én: Köszönöm.

9:04

Shawn🔥: Egyébként nem suliba kéne lenned?

Én: Haha, Mendes. Miattad lógok úgyhogy inkább siess, mert mindjárt leszállok. 🤔

Shawn🔥: Jól van, Harley Quinn.

Én: Na, ne! Ne kezd te is!

Shawn🔥: Bocsánat, csak egyszer hallottam, hogy telefonon beszélsz valakivel, aki így hív és megtetszett😂

Én: Elindultál már?!

Shawn🔥: Megyek már..🙄

S H A W N M E N D E S

A szemüvegemet és a baseball sapkámat felvéve szálltam ki az autóból, majd sétáltam oda a hotel elé, ahol Harley türelmetlenül dobolt a lábával. Ahogy meglátott, megkönnyebbülten sóhajtott, aztán bement a hotel ajtaján. Egy kicsit vártam a recepción, nézegettem a virágokat, vagy tudom is én, csak nem akartam vele egyszerre felmenni, mert az már túl feltűnő lenne. Amint felértem a lifttel, gyorsan szedtem a lábaimat a lakásom felé, ami előtt ott állt Harley. Keresztbetett karral méregetett, majd miután szétnéztem a folyosón, és megbizonyodtan arról, hogy az ég világon senki sem volt arra, kinyitottam az ajtót és beléptünk rajta.

- Szóval most a stúdióban kellene lenned? - szólalt meg először, közben besétált a konyhába, mintha otthon lenne.

- Valahogy úgy. - feleltem, aztán utána indultam, de amint beléptem a konyhába, megláttam, hogy a konyhapulton ülve lógatta le a lábát. Ajkát beharapta égnek emelte a tekintetét, kezét pedig a háta mögött támasztotta meg. - Shawn. - sóhajtott. - Tudod, hogy ez úgysem menne sokáig. - nézett rám újra.

Pontosan tudtam, hogy igaza volt, de mégis annyira nehéz volt elfogadni. Túlságosan élveztem ezt a kis időt ahhoz, hogy most csak így megváljak tőle. Biztosan benne volt a félelem, a vágy, a szabályok megszegése, ami méginkább segített abban, hogy most ne akarjam elengedni.

- De amíg megy, addig nincs baj. - tártam szét a karom, míg elé léptem. - Nekem is nehéz titkolózni, főleg a rajongóim előtt. De semmiképp sem akarnám, hogy tudjanak erről. - mutattam kettőnk közé. - De ah.. - sóhajtottam, mikor kezeimet megtámasztottam Harley comjai mellett, fejemet pedig lehajtottam. - Nem akarom, hogy vége legyen. - néztem fel rá. Halványan mosolygott rám, majd mielőtt újra megszólalhattam volna, kezeit felvezette a vállamon keresztül az arcomhoz.

- Shawn. Nem tehetünk mást. - súgta ajkaimra. - Akármi is volt ez, vége. - és megcsókolt. Nyelvemet nem engedte be a szájába, de mikor kezemmel derekába markoltam, aprót nyögött, így el tudtam érni a célom. Nem akarta hagyni magát, áh, borzasztóan makacs volt. Ezért sem tudtam folytatni cselekedetemet, ami igazából a marasztalás volt. Rá akartam beszélni, hogy ne menjen el, mert Ő is élvezné, de túlságosan ragaszkodott a saját terveihez, erőszakosan ellökött magától. - Szia. - duzzadt ajkakkal, zihálva nézett rám, majd miután elmotyogtam egy sziát, kisétált a házból.

Talán nem lett volna szabad hagynom, hogy csak úgy kisétáljon...

___________
2019.01.11