S H A W N   M E N D E S

Fáradtan sétálgattam a lépcsőn fel és le, mert szétment a fejem a sok gondolkozástól. Andrew már két perce kiáltozta a nevem, hogy menjek vissza hozzá, de én makacs módon nem tettem eddig semmit. Most azonban, mikor meguntam a lépcsőn való fel és lesétálgatást, odarohantam a lifthez és mielőtt bárki bármit sejtene, lementem vele. Torontó hűvös levegőjére kiérve nagyot szippantottam. Még csak tizenegy óra volt, de az idő már kezdett felmelegedni. Fogalmam sem volt, hova indultam, csak arról tudtam, hogy sétálnom kell egyet a levegőn. A fejem tele volt az egy hete történt eseményekkel. 

Shawn, ezt le akarom zárni. Végleg, szóval kérlek ne nehezítsd meg. 

Még mindig előttem van, ahogyan ajkaival a szavakat formálta, közben szemét az asztalra szegezte. És most bizonyára egy másik férfi kezei közt van. Remek Shawn, ezt is szépen elintézted.

- Shawn Mendes? - egy kíváncsi hang szakította meg visszaemlékezésem, aminek igazán örültem. Talán ha megint túlgondolom, nem tudom abbahagyni a rajta való gondolkozást. 

- Igen? - a hang felé fordultam, így láthattam a lányt, aki szólt hozzám az imént. 

- Úristen, te tényleg Shawn vagy. Csinálhatnánk egy képet? - az arca látványosan felderült, amint meglátott, én pedig mosolyogva tettem eleget kérésének. Bármennyire is tesznek boldoggá a rajongóim, Ő most sokkal boldogabbá tenne. - Köszönöm. - mosolyogva nézett fel rám, majd miután megismételtem a gesztsut, ellépkedett a másik irányba. 

A szél felkapta a leveleket, míg az én barna tincseim közé is befurakodott. Kezemmel a hajamba túrva néztem az előttem lévő úton elhaladó autókat. Talán ha elindulnák a Bar Chefbe, találkoznák vele ismét. De hát most Californiában van, nem? Bizonytalanul kezdtem lépkedni az említett koktél bár irányába, de mielőtt messzire jutottam volna, a hátam mögött a menedzserem dühös hangját véltem felfedezni. 

- Shawn! Hova az Istenbe mész? - amint megfordultam, megláttam Andrewt, amint széttárt karokkal, kérdőn nézett rám. - Komolyan, hova indulsz? Egyedül? 

- Én csak.. Csak sétálni akartam. - vontam vállat hanyagul, de ez nem hatotta meg Andrewt, arckifejezése változatlan maradt. 

- Gyere be, bent beszélünk. - intett a kezével miután körbenézett, nem e figyel minket valaki. Bizonyára valaki kameráz a bokor mögül, le merem fogadni. 

Bólintva indultam el a menedzserem felé, majd visszasétaltunk a stúdióba. 

Fenébe, kezdek megőrülni. 

( . . . )

Két nap telt el. Andrew már gondolkokozott a dilidokin, azt hitte meghülyültem. Talán. De azért annyira nem csinálok olyan dolgokat, amikből erre tudna következtetni.

– Jobban vagy már, haver? – feleszméltem, mikor Zubin kérdőre vont, miközben tenyerét a vállamra tette.

– Ja, persze. Semmi bajom. – legyintettem hanyagul, aztán belekortyoltam az előttem lévő italban.

– Akkor jó, már kezdtünk aggódni. – mondta, majd visszaült az előttem lévő boxba, Mike mellé.

– Ja, haver. Már azt hittük csaj van a dologba. – nevetett fel Dave, mire én is felnevettem. Talán.

– Áh, dehogy. – ráztam a fejem nevetve. Biztosan átlátszó vagyok. Kit akarok átverni?

– Ha te mondod. De ha az lenne, szólnál nekünk róla, ugye? – Dave oldalra biccentette a fejét, úgy tanulmányozta a reakcióm.

– Persze haver, nektek először. – bólintottam zavartan, aztán lehúztam az előttem lévő alkoholt, amint Zubin az imént rakott elém. – De amúgy se. Csajok miatt nem sírunk. – tettem hozzá határozottan.

– Ez a beszéd! – kiáltott fel Mike, majd az öklét felém mutatta, így én leöklöztem vele.

Hát sírni nem is, de az, hogy állandóan a fejembe van, az igaz.

– Későre jár, szerintem mennünk kéne. – szólalt meg egy kis idő múlva Zubin, mire a többiek bólogatni, én meg a számat elhúzva rázni kezdtem a fejem.

– Meddig akarsz még maradni? Be akarsz baszni? – fordult felém Zubin felháborodva. Mintha meg lenne nekem tiltva, hogy berúgjak.

– Talán. – vontam vállat. El akarom terelni a figyelmem, bármibe is kerüljön.

– Hát jó, de nem hívok mentőket. Maradjunk vele, srácok? – pillantott a többiek felé, mire azok egy nemlegest választ elmotyogva felálltak a boxból és a kijárat felé vették az irányt.

– Ne hogy már elmenjetek. Jó lesz, úgyse lesz holnap semmi. Pihi van skacok, gyertek már. – kiáltottam utánuk, de mind hiába, már Dave kilépett a bárból.

– Azért ha lehet egybe juss ki innen. Ne igyál túl sokat. – Zubin még visszafordult, hogy ezt közölje velem, aztán ő is eltűnt.

Remek, magamra maradtam.

Felálltam én is, majd a kiszolgáló pult felé indultam, miután magamra kaptam a sapkám és a napszemüvegem.

– Heló! – szólítottam meg a pultos lányt, aki mosolyogva bámulta a telefonját, de mikor meghallotta a hangom, ijedten fordult felém.

Megköszörülte a torkát, majd így szólt:
– Heló, mit adhatok? – kérdezte mogorván. Biztosan fantasztikus pillanatot szakítottam félbe az előbb, mert nagyon dühös rám. De hát ez a dolga, nem?

– Egy üveg tequilát. – válaszoltam halkan, mire a pult mögött álló lánynak felszaladt a szemöldöke.

– Nem egy pohár? Egy pohár tequila? – kérdezett vissza bizonytalanul. Azonban a dühös arckifejezése nem akart eltűnni.

– Nem, egy üveget kérek. Egy üveg tequilát. – mondtam ismét, mire a lány a szemét forgatva fordult meg, majd elvett egy üveget a mögötte lévő polcról, aztán visszafordult felém.

– Tessék, két dollár lesz. – rakta elém az üveget. Két dollár? Mi van ebbe? Víz?

– Rendben. – suttogtam ledöbbenve, majd előkapva a pénzt a zsebemből, odaadtam neki ami a kezem ügyébe került, két és fél dollárt. – A visszajárót tartsd meg. – mondtam, miután észrevettem a tequila árától több pénzt a kezembe.

– Kösz. – biccentett, majd a pénz eltétele után ismét elővette a mobilját és kizárta a külvilágot.

Én pedig csak ittam, ittam, ittam egészen addig, míg egy lány le nem ült mellém. Rákaptam a fejem, de homályos látásom ellenére is láttam, hogy Harley az.

Ő az? Nem! Istenem, olyan gyönyörű!

– Szia szépfiú. – köszönt, miközben kezét felvezette a karomra.

Nagyot nyeltem és pislogtam, mivel a hang nem az ővé volt. De miután kinyitottam a szemem, már a kép sem. Csak képzelődtem. Egyáltalán lehet ilyet? Mennyit ittam?

– Hm. – biccentettem felé, közben alaposabban végigmértem. Kerek ajkak, pont, mint az övé. És barna szem, barna haj. Pont, mint ő. De Harley nem menne oda így egy idegenhez. Az kizárt.

– Nem akarsz meghívni egy italra? – tette fel a kérdést, miután végignyalt alsó ajkán. Ahogy kinyitotta a száját, sóhajtanom kellett. Annyira erotikus látványt nyújtott a lány, a haspólójával és a rövid, fekete nadrágjával, a kontyba fogott hajával, az ő kinézetével, hogy azt nem lehetett ép ésszel kibírni. – Csak egy kicsire. – tette hozzá, miután észrevette, hogy nem válaszoltam.

– De, persze. – bólintottam elmosolyodva, majd ismét a pultos lány felé fordultam, és megszólítottam. Amint felém fordult, megallapítottam, hogy egyre szebb pillanatokat szakítok meg, mert most még dühösebb, mint az előbb. – Egy pohár Pina Coladat kérek. – biccentettem vigyorogva. Be kell valljam, jó látni, ahogyan ideges.

– Hogyne. – morogta, majd miután elém rakta a kért italom, kifizettem.

– Kösz. – mosolyogtam, majd miután a lány megforgatta szemét, nevetve fordultam a mellettem ülő Harley utánzathoz. – Tessék bébi, csak neked. – raktam elé az italt, mire ajkait félmosolyra húzta, majd közelebb is hajolt hozzám. Végül a fülemnél megállt, így éreztem a dohány szagát.

– Köszi bébi, de csak akkor fogadom el, ha elárulod a neved. – súgta fülembe, aztán visszahajolt és kérdőn nézett rám.

– Raul. Raul vagyok. – válaszoltam határozottan.

Ő itt a barátom, Raul.

Harley szavai villámcsapásként suhantak át a fejemen, amit valahogy ki kellett onnan szednem, így meggondolatlanul az előttem ülő lány ajkaira hajoltam. Meglepődését ki is fejezte azzal, hogy nem csókolt vissza. De miután kezemet csípőkére vezettem, és belemarkoltam, elmosolyodott, aztán még a nyelvét is beleadva csókolt vissza. És még milyen hasonlóan csókolnak. Atya ég! Harley száját érzem magamon, ahogy fogaival megharapja alsó ajkamat. Az emlékképre felnyögtem, amit a névtelen lány sikernek vélt, mivel elmosolyodott, miközben eltolt magától.

– Én Mackenzie vagyok, ha érdekel. – mondta kipirulva, majd kezét rárakta a combomra, úgy nézett fel rám, vággyal teli barna szemeivel. Hogy hasonlíthat így ennyire rá?

– Szia Meckenzie. – bódultan mosolyogtam le rá, miközben az ő keze már teljesen más testrészemen foglalt helyet.

– Nincs kedved szórakozni egy kicsit? – fülemhez hajolt, forró lehelete bizsergést hagyott a fülem és a nyakam környékén.

– De, szórakozzunk. – bólintottam elmosolyodva, aztán megfogtam mindkét kezét, aztán a mosdók irányába kezdtem tolni magam előtt. Apró teste rázkódott előttem, ahogy nevetett, még a haja hossza is akkora volt, mint neki.

Nem! Ki kell vernem a fejemből.

Miután beléptünk a férfi wcbe, szétnéztem, van e bent valaki a fülkékbe. Aztán mikor megbizonyosoftam róla, hogy egyedül tartózkodunk a mosdóba, Meckenzie felé fordultam. Mosolygott rám, még akkor is, mikor sóhajtva levettem a napszemüveget.

– Tudod, Raul. Annyira hasonlítasz valakire. – csak most vettem észre, hogy az ő szervezetében is van már pár pohár alkohol, mert nyelve összeakadt. Nevetve ráztam meg a fejem, majd a sapkát is levéve magamról leraktam a mosdóban lévő pultra. – Asszem TV-ben láttam azt a valakit, vagy ilyesmi. – vont vállat, aztán kezét felvezette vállamon át a nyakam köré.

– Te is hasonlítasz valakire. – feleltem, miközben oldalra döntöttem a fejem és ajkaimmal az övéi felé közeledtem. Nagyon hasonlítasz rá.

– Menjünk be az egyik fülkébe. – tolt el magától, majd lépkedett is az említett helység felé.

Miután bezártam magunk mögött a kis fülke ajtaját, végre magamon érezhettem a lány ajkait. Kezemmel körbefontam apró testét, mialatt ő a lehető legjobban hozzám préselődött. Nyelve vadul mozgott hol az én, hol az ő szájába, míg én kezeit megfogva a feje fölé emelve a mosdó falának szorítottam. Tetszését kellőképpen kifejezte sóhajaival és nyögésével, mikor számat nyakára tapasztottam.

Percekkel később már a felsőtestünket takaró anyag is a lehajtott wc-n foglalt helyet, míg mi egymásba gabalyodva csókoltuk egymást ahol értük. A hangulat forró volt, akárcsak a felhevült testünk. Csak egy célom volt, ami kisebb nagyobb sikerrel sikerült is; kiűzni a fejemből őt.

___________
2019.05.15