★

Nakajima Arkangyal most is fentről lábát lógatva, figyelte a halandókat. Nem őrangyal volt még is kötelességének érezte segíteni nekik. Gyakran avatkozott bele az életükben mint kívülálló vagy jelenség egyszerre több ember életében is jelen. Az egyik legtisztább angyal volt a mennyekben. Lelkét egy porszem sem koszolta. Ártatlan volt, és érintetlen, merem kijelenteni neki voltak a legszebb szárnyai a mennyországban. Szegény kis szende-szűz fiúcska, egyetlen félelme, hogy elbukál és búcsút mondhat angyali mivoltjának. Vallja, hogy mindenki kaphat egy új esélyt és semmi rossz nem végtelen.

Fodros brossába gyakran belekap a néhai szellő, és vele egyidőben haja és szárnyainak tollai is összeborzosodnak. Várt, türelmesen hátha történik valami a halandói világban.

Tompa csengésű harang szó... Valaki közelít. Egy szürkébe bújt, piszkos szárnyú angyal közelítette meg az ifjú maleach-ot.
-Atsushi~ - hangja volt olyan tompa és gyermekien játékos, hogy összetéveszteni nem lehetett. Dazai Osamu kivételes volt az angyalok között is. Fehér helyett a szürke árnyalatai pompáztak rajta.
Dazai különleges félvér volt. Megjárta már a poklok poklát, és megbűnhődött alázatosan vétkeiért így újabb lehetőséget kapott a megváltásra. A kisebb végtelenül tisztelte ezért is. Noha barátja helyett inkább volt segítője, még is remekül helytálltak egy apa-fia párosnak is. Dazai ugyan gyerekes volt még is tapasztalt és sokat "megélt". Mosolyogva biccentett felé jeléül, hogy nem zavarja a társasága a kormos szárnyú angyalnak.
-Küldöttek. Feladatod van. Asszem. Nem figyeltem~
-Nem is te lennél
-Stalkolod a humanoidokat megint? Mi olyan jó abban a mai napig nem értem..
-Nem kell látnod az értelmét. Elég ha csak tudod, hogy ez örömöd leled benne
-Ehhez a hozzáálláshoz igazodva le is mehetnék aztán addig zaklatom őket míg az őrültbe nem kergetem az összeset~ - Dazai személyisége is más volt mint a többi. Szarkasztikus megszólalásai gyakran megkülönböztethetetlen a szándékaitól vagy valós gondolatmenetétől. Ez volt, titokzatosságának kulcsa és ami miatt annyira fenyegető volt a jelenléte.
-Mi a parancs?
-Ohh, igen,igen! - akkor előhúzott egy piszkos lapú, fehér pecsétes tekercset áttekerve spárgával. A pecsét színénének nagy jelentősége van. Amíg az alvilágiak fekete viaszt addig a szentek fehéret használtak. A piros pecsétes leveleket pedig személyesen az Úrhoz kell küldeni mihamarabb, legyen az az elbukott , fény angyala, vagy Isten. A maleach kicsit fújt egyet a levél láttán. Nem szeretett lejárni de amíg világos a viasz addig probléma nincsen.
-És hova?
-...uhh..
-Te szórakozol velem?
-Nem,nem de ha találkozol egy kerti törpe magasságú vörös kis imppel aki tök olyan mint Dulifuli csak kicsit szebb akkor add át neki, hogy csókoltatom~

★