Reggel ötkor Dylan már kipattant az ágyból és megindult a konyha felé. Ki még aludt. Nem akarta felébreszteni, viszont ő nem tudott aludni. Kiment melegített magának egy bögre teát. Leült az asztalhoz és lassan elszürcsölte. Közben nem tudta kiverni Thomast a fejéből. Folyton rá gondolt. Nem hitte el hogy ma látni fogja élőben. És lehet hogy még beszélhet is vele!

Közben elfogyott a tea úgyhogy visszament a szobájába. De nem tudott aludni. Megint Thomasról álmodozott. Ahogy a jól kinéző enyhén kócsos sötét szőke hajába túr. Évekig eltudnád nézni.

Hirtelen felnézett és látta,  hogy hét óra van. Ideje felkelni!
Felült felvette a papucsát, és köntösben ment a konyhába. Ki már ott várta.
- Gyere már! Elfogunk késni! És ugye nem akarod megvárattatni a jövendőbelidet?
- Mivan? Honnan gondolod hogy tetszik nekem!? - mondta miközben enyhén elpirult
- Jajj nehogy ezt hidd hogy senki sem tudja! Az egész szobád tele van a posztereivel! Valld be, hogy tetszik neked!
- Nem! Dehogy is! Amúgy is van barátnőm!
- Igen? És ki?
- Brendának hívják. Ő is a Mekiben dolgozik.
- Még nem is meséltél róla! Milyen? Kedves? Szoktatok találkozni? Hogy néz ki?
- Barna haja van és barna szeme.
- Na és jöl kijöttök?
- Hát nem igazán... Nem értjük meg egymást. Lehet szakítás lesz a vége...
- Figyelj! Ha nem érzed magad jól vele akkor nem kell vele lenned.
- De szeretem.
- Figyu, te tudod. Nem szólok bele. Na de most már öltözz és indulunk!

Dylan elfutott a szobájába, és felöltözött. Vagyis csak próbált mert nem volt semmi normális ruhája. Mindenképpen azt akarta hogy Thomas felfigyeljen rá. " Nem hiszem el! Miért csak ilyen kopott gönceim vannak!?"

Saraxx