Dylan hangosan, fulldokolva felröhögött. Hogy ő!? Szerepeljen az egyik kedvenc filmjében!? Mivan?
- Aha - próbált lehetőleg fulladás nélkül beszélni Dylan - Hogy én?
Thomas teljesen komoly arccal nézett rá.
- És... Lehet, hogy Ki is megkapna egy szerepet... De ezt nem én kértem, hanem Wes ajánlotta fel. Ő lehetne Minho.
Dylan olyan arcot vágott mint aki szellemet látott.
- Várj... Te ezt komolyan gondoltad?
- Persze. Wes megnézné, mit tudtok. És ha jól megy leforgatjuk az egészet újra. Veletek.
Dylan nem tudta elhinni, hogy Thomas nem viccel.
- Tommy, te tudod, hogy én nem szeretek szerepelni. Lámpalázas vagyok.
- Oh... Ezért nem élőben kell előadnod. Ezért veszik fel filmre.
"Úristen! Együtt fogok játszani egy filmben Thomas Sangsterrel!" És... Megint fangörcsöt kapott. Nem érdekelte, hogy Thomas a legjobb barátja és szereti őt. Olyan volt mint egy tíz éves kislány aki találkozik a legnagyobb példaképével.
- Dyl!? Jól vagy? - kérdezte miközben elnevezték magát - Sokszor láttam már ilyet, de eddig te neked van a legnagyobb rohamod!
Thomas nem bírta abbahagyni a röhögést.

Pár másodperc múlva, Dylan megint a régi volt. Már nem feküdt remegve az ágyban. Felült és kérdő tekintettel nézett Thomasra.
- Akkor te tényleg nem viccelsz?
- Nem. De akkor mi a válaszod? Benne vagy?
- Hát... Legyen.
- Szuper! Alig várom! Ha kész vagy egyből indulunk Weshez. Szólok is neki, hogy igent mondtál.

Thomas felkelt és kiment a szobából telefonálni. Dylannek ekkor esett le, hogy mit mondott. Levette a víz. Egy ilyen szégyenlős fiú mint ő, egy filmben fog szerepelni!? Az egészet el fogja rontani. És ha színész akart volna lenni, akkor sem egyből egy főszereplőt akart alakítani. Főleg nem olyan híres személyekkel mint Kaya Scodelario vagy Will Poulter.
De megnyugtatta az a tény, hogy Thomas is végig ott lesz mellette.

Reggeli közben Thomas elmondta Kinek is a tervét. Sosem látta még ennyire feldobva se Thomast se Kit.

Amikor végezték egyből elindultak Weshez. Vagy négy órán át beszélgettek, és Dylannek egész szimpatikus volt. Nagyon jó hangulatban telt el ez az idő.
- Szóval srácok! Most, hogy egész jól megismertelek titeket bevallom, Thomasnak tényleg igaza volt. Először nem akartam engedni, mert rengetegbe kerülne újra leforgatni, de teljesen igaza volt. Igaz, hogy ti még nem játszottatok egyetlen filmben sem, de ezekre a szerepekre ti vagytok a legalkalmasabbak.
- Akkor... Megkapjuk a szerepet?- kérdezte Ki, pedig már mindannyian tudták a választ.
- Természetesen. Összehívom a csapatot, és ha senkinek sincs ellenére, két hét múlva elkezdjük a forgatást.
Dylan nem tudta elhinni. Thomas ekkora befolyással lenne a filmre? Hogy miatta újra leforgatják? Mindegy. A lényeg hogy ez élete legjobb napja. Megkapta az első szerepét.

A találkozó után elmentek ebédelni a közeli plázába. Amint beléptek, minden ember fotózgatni kezdte őket. Vagyis főleg Thomast. Dylan egyre jobban kezdte élvezni azt amikor ő is a középpontban lehet.

De akkor meglátott valakit a tömegben. Valakit akiről tudta, hogy nem lehet ott, mégis olyan valódinak tűnt. Az anyukája állt ott.

Dylan elött minden elsötétedett, izmai nem működtek tovább. Elájult.