Másnap reggelre ért oda Dylanék házához. Ki nyitott ajtót. Nem nézett ki valami jól.
- Kérlek gyere be! Csinálj valamit a szerelmeddel, mert egész éjszaka csak sírt. Egy percet sem tudtam aludni! Esküszöm, hogy ha megint ilyen lesz kirakom az udnarra!
Ki elsápadt amikor látta, hogy Thomast megint csak egy hajszál választotta el attól, hogy behúzzon egyet Kinek.
- Deee... Mint te is tudod, ezt nem gondoltam komolyan - mosolyodott el Ki.
- Nagyon ajánlom! Nem mintha nem kedvelnélek, de Dylről nem beszélhet így senki!
- Oké. Gyere!
Thomas egyenesen Dylan szobájába ment.

Amikor belépett, szinte nem hitte el azt ami fogadta.
Dylan az ágyán ült, még mindig sírt, a szemei alatt óriási karikák voltak. Az egész szobában sötét volt. A két függöny között is csak egy keskeny csíkban szűrődött be a fény.
A szoba levegője párás volt. Thomas nem akart belegondolni, hogy Dylan milyen régóta ülhet itt.
- Szia. Thomas.
- Szia! Hogy vagy?
- Jól vagyok. Nem kell velem lenned! Megvagyok. Nem kell rám pazarolnod az időd. Nem akarom megnehezíteni az életed.
- De Dyl, ez nekem nem teher! Szívesen vagyok veled. Mindennél jobban szeretnék veled lenni! Azt szeretném, hogy jól érezd magad! De ha nem mondasz semmit nem fog menni.
- Tommy, tényleg nem kell ezt tenned értem! Én is nagyon szeretlek és örülök, hogy vagy nekem. Te vagy a legjobb barát. De ha azt szeretnéd, hogy jól érezzem magam, akkor kérlek... Kérlek hagyj egyedül!
Thomas nem tudott mit mondani. Nem akarta elhinni hogy Dylan nem akarja látni. Valami nagyon nincs rendben vele! És ki kell derítenie, hogy mi! Nem hagyhatja a barátját szenvedni!
- Dyl! Kérlek... Utoljára kérlek... Mondd el, hogy mi van veled!
- Semmi, Tommy. Semmi.
- Akkor én elmegyek. Majd holnap is benézek.
Nem lehet ilyen a barátja!

Kiment, becsukta az ajtót, majd nekidőlt és sírt. Csak sírt...

Délutánig az ajtó elött várta, hogy Dylan kijöjjön a szobából. De nem volt szerencséje.
- Nekem mennem kell! Ha kijönne azonnal hívj! Megértetted!?
- Persze. Sosem akarnálak elválasztani titeket.

Thomas felment a szállodai szobájába. Egész éjszaka csak fetrengett, alig aludt egy percet. " Vajon mi baja lehet Dylannek? És miért nem mondja el nekem!? Tudja, hogy rám mindig számíthat. De nem... Ő olyan önfejű! Nem mondja el nekem. És persze én szenvedek! Már hajnali három van de még mindig csak rá tudok gondolni. Megpróbálom mégegyszer!"
Thomas megragadta a telefonját, hogy írjon Dylannek. De észrevette, hogy nem neki jutott ez eszébe először.

Dyl❤️❤️:
Szia Tommy. Tudom, hogy nagyon szomorú vagy. És erről is csak én tehetek! Pont mint a családom haláláról! Ők is miattam haltak meg... De én csak jót akarok neked, meg mindenkinek.... Nem akarom, hogy szomorú legyél miattam. Felejts el! Nem kell rám gondolod többet. Legyen olyan életed, mint azelött, hogy  találkoztunk. Életem legjobb óráit töltöttem veled.
Nem bírom tovább, hogy éjszaka mindig csak a nővérem  arcát látom amint azt mondja, hogy ez az egész az én hibám. Már három napja nem aludtam. És többet nem is fogok. Szeretlek Tommy, de meg kell értened. Muszáj megtennem! Szeretlek!
Viszlát!

_______________________________________

Valaki mentsen meg! Nem hiszem el hogy mit írtam! Kicsit elszabadult a fantáziám!❤️❤️

Saraxx