Dylan az ágyán ült és sírt. A szemeit már csípte a sírás. Úgy érezte hogy neki már nincsen senkije. Bevallotta magának, hogy tetszik neki Thomas. De most őt is elvesztette.
- Jól vagy?- kérdezte Ki mintha ő is teljesen átérezte volna.
- Persze - szipogta Dylan.
- Nem akarsz találkozni Thomassal?
- Isten ments! Dehogy! Ő a legnagyobb paraszt a világon! Soha többé nem akarok vele beszélni!
- Oké ... Akkor ugye nem bánod, ha leszedem a plakátjait?
- Nem.
Ki megindult a Dylan ágya fölött lévő plakáthoz.
- Ne! - Visított Dylan, majd megragadta Ki karját.- Azért mint színészt még mindig elismerem.
- Rendben. Békén hagyom- mosolyodott el.

Este Dylannel valami különös dolog történt. A plakát amit Ki meglazított leesett a falról. Pont Dylan fejére. Olyan volt mintha Thomas feküdt volna rajta.

Reggel Ki nyitott be a szobájába.
-Ideje felkelni! Nem késhetsz el!
- Utálom a hérfőket!
- Na, gyere már! Ne szórakozz!
Dylan felült és a plakátja fent volt a helyén.
"Szóval csak egy álom volt!" Elhatározta, hogy elmondja Kinek az álmát.
- Este azt álmodtam...- kezdett bele félénken- hogy - hogy a Thomas rámesett. Mármint a plakát.
- Jaaa... Az nem álom volt...  És.. nem is... A plakát.
- HOGY MI??
- Tegnap este miután elaludtál Thomas felhívott, bár nem tudom hogyan szerezte meg a számom, de a lényeg hogy felhívott. És bocsánatot akart kérni, de mondtam neki, hogy már alszol. De ő nagyon erösködött úgyhogy megengedtem neki, hogy bejöjjön és megbeszéljük. Amikor ideért neki is ki volt sírva a szeme. Nagyon szomorú volt. Tehát nem tehettem mást, beengedtem hozzád. Odament, odabújt hozzád, és átölelt. Olyan édesek voltatok! Majd lassan ő is álomba merült. Egy fél órája ment el. Nem akartam felébreszteni, azt akartam, hogy te is találkozhass vele, de felkelt és elment.

Dylan nem akarta elhinni, hogy Thomas bocsánatot kért. Ráadásul együtt aludtak!?

_______________________________________

Úr isten! Még magam se hiszem el hogy mit írtam!😍😍

Saraxx