Dylan boldogan kelt ki az ágyból és ment felébreszteni Kit. Ám amikor belépett a szobájába Ki a telefonjába üvöltözött.
- NEM ÉRDEKEL! HOGY TEHETTED EZT???
MIÉRT AKAROD ELRONTANI MÁSOK ÉLETÉT? AJÁNLOM, HOGY CSINÁLJ VALAMIT, VAGY KÜLÖMBEN ESKÜSZÖM KINYÍRLAK!
Ki letette a telefont majd Dylanhez fordult.
- Ahhj... Mindent hallottál?
- Hááát.. azt nem, hogy miért vagy ideges.
- Sajnos nem tudom eltitkolni.- sóhajtott Ki.- Gyere sétálni megyünk!
Dylan bele se mert gondolni, hogy mi történhetett. Félt, hogy nagy baj van. Érezte, hogy ez egész életét meg fogja változtatni.

Az ajtóban felvette a kabátját, majd Ki után kiment a házból. Pár utcával odébb volt egy park. Sokszor jártak ott. Dylan szerette ott tölteni az idejét. A park közepén állt egy újságárus. Ki odarángatta Dylant. Már messziről észrevette az újságok elején lévő hatalmas képet.

Egy kép arról a pillanatról amikor Thomas beletúr a hajába, miközben a kezét fogja. És ugyana a cikk volt a főcímlapon, mint amit tegnap este mutatott neki Ki.

Hirtelen megállt a szívverése. Majdnem elájult. Szédült, majdnem elesett. Ki megragadta, majd a legközelebbi padhoz vonszolta. Dylan alig állt a lábán.
- Istenem! Jól vagy!?
- Ez-ez...  Ez nem lehet...- lihegett Dylan.
- Nyugi, Dylan! Megoldjuk.
-Ezt-ezt nem lehetegoldani-fakadt sírva Dylan. A könnyei szépen végig folytak a kipirosodott arcán. Kisírt szemei egy fura alakra szegeződtek.

Egy férfi volt az. Kabátban, sálban és napszemüvegben. Azonnal tudta ki az!

Saraxx