10. Fejezet

Sírni volt kedve. Sírni, zokogni. Csak had adja ki magából! Teljesen egyedül érezte magát. Úgy érezte őt senki sem szereti. Mindenki megfeledkezik róla. Kicsordultak szeméből az első könnycseppek.
De ekkor valami történt...
Valami megmagyarázhatatlan...
Úgy érezte, valami hozzá ér a kezéhez. Majd az ujjai köré csavarodik. És erőteljesen megfogja azt. Thomasra nézett, aki megfogta a kezét.
Dylan testét édes bizsergés járta át. Legszívesebben megölelte volna Thomast.
- Dyl! Dyl, jól vagy. Én- én nagyon sajnálom! Nem akartalak megbántani!
-  De mégis mivel bántottál volna meg?
- Nem akartam felhozni a meghallgatást. Sajnálom.

Thomas szépen lassan beletúrt Dylan kócos hajába. Majd a fülébe suttogta:
- Nagyon. Sajnálom.

Dylan megnyugodott. Végre úgy érezte van valaki aki törődik vele. "De ezt nem szabad! Nekem Brenda a barátnőm! Amúgy sem vagyok meleg." És óvatosan eltolta magától Thomast.

Thomas kicsit meglepődött de látszott rajta hogy ő se tudta, hogy mit csinált.
- És ezt is sajnálom!- pirult el Thomas- tényleg nem tudom mi történt. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. És még mielött azt hiszed hogy meleg vagyok van barátnőm. Nagyon jól kijövünk egymással és-és.. tényleg nem tudom mi ütött belém..
- Hallgass már! Nem mondom, hogy rossz volt, csak máskor ne csináljuk.
- Egyetértek-pirult el Thomas- Felejtsük el az egészet!
- Oké. - mosolygott Dylan.

_______________________________________

Ne felejtsd el megnézni a barátnőm sztoriját is!❤️❤️❤️

Saraxx