- Gyönyörű!

Álmélkoda néztem körbe a hegyekre. Egy szűk szurdokvölgyben vezetett az utunk, felettünk éles sziklák meredtek az ég felé, vagy éppen pont felénk, mintha ránk akarna szakadni az egész hegy. Félelmetesen lenyűgöző látvány volt. Egy sodró vizű patak csordogált közvetlenül a műút mellett, vize tiszta volt de nem a vakítóan kékes színű, mint amit pár hónapja láttunk az Alpokban. Sokkal inkább zöldes árnyalata volt, de gond nélkül le lehetett látni az aljára.

Mellettünk folyamatos volt a forgalom az úton, csak épp egy pillanatra álltunk le, hogy megcsodáljuk ezt a természeti képződményt. Tőlünk jobbra leparkolva ott állt egy fekete Yamaha motorkerékpár, amin eljutottunk idáig. Kiránduló gyalogosok is fel alá meneteltek, néhol egy-egy árus próbált valami pénzt szerezni a csapdájukba besétáló járókelőktől. Tetszett az itteni sürgés forgás, a modern és az ősi természet valahogy találkozott a völgyben. Nem csak a sziklákból, hanem az itteni emberekből is valami ősi erő áradt. Számomra megmagyarázhatatlan volt.

- Menjünk tovább? Jó lenne estére odaréni Yuma falkájához. - Wynono szemeiben izgatottság csillant. 

- De hiszen szóltunk neki, hogy ha nem ma, akkor holnap fogunk odaérni. - láttam társamon, mennyire belelkesült. Ennyi év után újra láthatja a fiát. Elmondása szerint legalább száz éve nem találkoztak. Elképzelni se tudtam, hogy képesek családok ennyi időt külön tölteni. A vérfarkas élettartam hasonló volt az emberekéhez, Wynono és az ő egyenes ági leszármazottjai ez alól kivételt képeztek. Az évek során azonban folyamatosan apadt ki a halhatatlanság képessége, így a mai időkben született farkasok egyre könnyebben bele tudtak olvadni a modern emberek életébe.

- Gyere. - mosolygott rám kedvesen. - mégis csak ma van a születésnapod. Szeretném ha megünnepelhetnénk a többiekkel is. 

- De nem is ismerek senkit. - felvettem fejemre a fekete bukósisakot, a megszáradt hajam újra készen állt, hogy kellemetlenül beleizzadjon a kipárnázott belső részbe. Az egyik része a motorozásnak, amit annyira nem szívleltem.

- Ne aggódj, táncolni tudsz és tudom, hogy szeretsz is. Lesznek zenészek, nagy tűz.

- Te mindent megszerveztél a tudtomon kívül? - Wynono felült a bakra, majd mögé ültem. Még hátranézett és határozottan megfogta a kezeimet, hogy a derekára helyezze.

- Kapaszkodj. - éreztem, hogy vigyorog. Felbődült a motor, ami számomra túl hangos volt, majd kilőttünk a kacskaringós utakon.

Alkonyatkor tévedtünk rá egy földútra, ami bevezetett a hegyek közé. A hátunk mögül pont rávetült a nap fénye a hegyoldalra, ezzel aranyra festve a fákat. A gerinc közelében csak tűlevelűeket lehetett látni, lejjebb terültek el a lombhullató fák. Hideg volt a levegő, a menetszél után pedig csak úgy zúgott a fülem. Lassú tempóban kerülgettük a kátyúkat az úton, így kellett mennünk egészen egy behajtani tilos tábláig. Folytatódott az út, de el volt zárva egy súlyos vassorompóval. Wynono lelassított, de valamiért olyan érzésem lett, hogy nem fog megállni.

- Wynono!

Hiába kiabáltam, meg se rezzent a hangomra. Tudtam, hogy hall, akkor miért játssza a süketet? Tovább mentünk a sorompó felé, vészesen közeledett, nekem pedig inába szállt a nemlétező bátorságom, belemélyesztettem körmeimet a derekába és elbújtam a háta mögé.

A várt ütközés elmaradt, tovább robogtunk változás nélkül az úton. Lassan nyitottam fel a szemem, torkomban dobogó szívvel fordultam hátra. A sorompó ugyanott volt, de minden gond nélkül.. Áthajtottunk rajta?

Megütöttem a hátát duzzogva, mert a frászt hozta rám. Persze bíztam benne, ha nem tettem volna, valószinűleg leugrottam volna a motorról menet közben.

Halk nevetést hallottam a motor hangja mellett. 

- Ezért még számolunk. - dünnyögtem.

Már majdnem teljesen besötétedett, beértünk a sűrű erdőbe, amikor egy garázsépület bukkant fel a szemünk előtt. Tele volt különféle járművekkel, mind alkalmas volt a romániai erdei utakra. Terepjárók, cross motorok, quadok... Elképedve néztem őket, miközben Wynono teljesen lelassított majd megállt az épület mellett. Az utóbbi időben egészen megszerettem a járműveket. Sose érdeklődtem semmilyen modern dolog iránt, így ez még az újdonság érzése miatt teljesen magával ragadott. Leugrottam az ülésről és levettem a fejemről a sisakot. Hajam összevissza állt meg tapadt a fejbőrömre, de nem igazán érdekelt. Közelebb mentem és egyesével végignéztem a drága motorokat.

- Szerinted kipróbáhatom majd valamelyiket? - kérdeztem izgatottan. Wynono leparkolta közéjük az ő csodás motorját, majd csatlakozott hozzám. 

- Hmm... Nem hiszem, hogy akadálya lenne. De rendes utakra nem mehetsz ki velük amíg nincs jogosítányod.

- Tudom. Csak ki akarom próbálni. 

Kinézelődtük magunkat, majd megéreztünk egy új jelenlétet közeledni. Pár perc múlva egy Wynonohoz hasonlatos testalkat tűnt fel a sötétben. A hold fénye világított ugyan, de a fák alatt alig lehetett látni valamit ha ember vagy és nem farkas.

- Apám.- szólalt meg egy mély ősi férfihang. Összerezzentem. Wynonohoz már teljesen hozzászoktam, de eszembe jutott, hogy a fia is tulajdonképpen egy ősi farkas. Vajon hány éves lehet?

- Yuma fiam! - a két férfi barátian megölelte egymást, pár halk szót váltottak majd felém terelődött a figyelmük.

- Ő itt a társam, Alo. - mutatott be. Közelebb léptem hozzájuk, kicsit feszenge éreztem magam.

- Oh... azt hittem... - Yuma hangja elakadt. - említetted, hogy hozod az új társadat de nem gondoltam, hogy egy.... - a fejemben hallottam csak a befejező fiú szót. - ilyen fiatal. 

Yuma máshogy fejezte be a mondatot mint akarta, ezt mind tudtuk és éreztük. Wynono kék szeme felvillant a sötétben. Bajlóslatú aura töltötte be a levegőt.

- Természetesen apám társa, az egész falkánk barátja is. Az ünnepség már készül, kérlek kövessetek. - fejét kicsit meghajtotta. A tisztelet beszélt belőle.

"Úgy látom itt is kicsit zárkózott a világnézetük a farkasoknak" jegyeztem meg némán.

" A vérfarkasok legerősebb összekötő ereje a hagyomány és a vér. A család és a falka. Talán még az embereknél is nehezebben nyitnak az új szemléletek felé. Yuma falkája ősi. Persze ettől függetlenül nem gondoltam volna, hogy a saját fiam fog bírálni a társam miatt, akit a sors jelölt ki számomra."

Hallottam hangján, hogy nem örült ennek a kis incidensnek. Persze ez nem jelentette azt, hogy bárki is bántana minket. Legfeljebb kapunk majd egy két kellemetlen pillantást. Néma párbeszédünket szerencsére senki nem hallotta. Narancssárga lobogó fáklyák keretezték az utat előttünk, vészjósló árnyak táncoltak a sötét fákon. Wynono megérezte rajtam a feszültséget, nemes egyszerűséggel a kezem után nyúlt és bátorítóan megszorította.

Kiértünk egy tisztásra. Hatalmas máglya égett a közepén, körülötte készülődtek a zenészek, a gyerekek vidáman szaladgáltak össze-vissza. A szívem összefacsarodott a látványra. Hiányzott a falkám. Mióta elhagytam, csak Wynono társaságára számíthattam. Nem csak szép emlékek fűztek a régi falkámhoz, sőt inkáb több volt a negatív mint a pozitív. Mégis egy farkas számára a falka a legalapvetőbb és legfontosabb dolog az életében. Én még el se értem a felnőttkort és máris kitaszítottá tettem magam. Wynonoért megérte. Bejártuk az egész világot, szinte úgy éreztem magam mintha több hónapos nászúton lennénk.

- Köszöntünk téged ősi farkas, mindenki attyja, védelmezőnk és pártfogónk. - nagy hanggal lépett hozzánk egy idősödő sámánnő. Mosolyogva szorította meg a férfi kezét, lehunyta a szemét, mintha csak valamibe bele akart volna nézni a fejébe, majd elengedte és hozzám fordult.

- Üdvözöllek téged is, az Első, Wynono megbecsült társa. - az én kezem felé nyúlt, kicsit haboztam, mert nagyon jól tudtam mire képesek a sámánok... Hiszen egykor én is az voltam. Óvatosan megfogtam a kezét, tekintete belevésődött az elmémbe. Éreztem, ő is érezte a spirituális kapcsolatot bennem. A falkához már nem kötődtem, de nekem is feltűnt, hogy nem teljesen tűntek el a sámáni képességeim. A sámánnő megérezte bennem az erőt, sőt éreztem, hogy belenéz a múltamba, tudja mit éltem át, hogy a nagynéném is sámán volt és a halála után nálam jelentkeztek a képességek.

- Alo, a Látó. - mondta ki hangosan. Tiszteletteljesen megszorongatta az ujjaimat, majd a falka többi tagjához fordult és széttárta karjait.

- Nagytiszteletű vendégeink érkeztek ma estére hozzánk! Üdvözlésükre a tűz tánc szertartást fogom bemutatni, a tűz szellemek kísérjenek és védjenek útjaitokon.

A hatalmas máglyához lépett és meghallottam azt a rekedt ősi hangot ami a túlvilághoz szólt. Ismertem a szertartást, egyfajta ünnepi áldozatbemutatás volt. Sose volt alkalmam prezentálni, de látni láttam már párszor. Wynonoval újra kézenfogva léptünk közelebb a tűzhöz. A sámánnő hangjához csatlakozott egy dob, majd egy furulya. Lassú bódító ritmust kezdtek, a lángokat nézve egészen belefeledkeztem.

Halkan én is csatlakoztam, a szavak csak úgy maguktól buktak ki a számon. Mindenki beleremegett az új erő megjelenésébe. Egy falkátlan, ráadásul sámán. Én is éreztem, hogy átjárt a szellemek energiája, ösztönösen tettem egy lépést előre, majd szétáradt ez a feltöltő pozitív érzés az egész falkában. Lehunyam a szemem, kiélveztem a pillanatot, majd halvány mosollyal Wynonohoz fordultam. A szemeiben egyfajta megnyugvást, büszkeséget és szeretetet véltem felfedezni. 

"Ne kérdezd, fogalmam sincs mit csináltam". Közöltem vele. Halk kuncogást hallottam felőle, nekem is mosolyra görbült a szám.

A falka lassan felocsúdott, nem szokványos áldást kaptak a két sámántól, így kellett pár perc, hogy mindenki magához térjen. Végül megszólalt a zene, mindenki ment a dolgára, elkezdték az ételeket kihordani, páran a tűz közelében melegedtek vagy táncoltak. Yuma jött oda hozzánk, észrevehetően más szemmel nézett rám mint korábban. Talán az áldás hatása?

- Kérlek, foglaljatok helyet mellettem. - kezével az egyik asztal felé intett.

- Ha Alonak is megfelel. - biccentett Wynono felém.

- Megtiszteltetés lenne. - mondtam halkan. Nem igazán értettem a hierarchiát, hogy most én hol is állok. Nem vagyok ősi, nincs falkám, csak egy korcs vagyok, de sámáni képességeim vannak és a legelső farkas társa vagyok. Yuma a legelső farkas fia... Akkor most ki áll feljebb?

Miközben ezen elkalandoztam, szépen leültünk és következett a csodálatos ínycsiklandozó vacsora. Sültek és különböző zöldségeket tálaltak fel. Az illatok teljesen elbódították az érzékelésemet. Mindenből ettem. Mindent meg akartam kóstolni. 

- Ma pedig a tiszteletreméltó vendégünk ünnepe is van, így kérjük fogadd el ezt a csekélységet tőlünk. - Yuma felállt, négy megtermett harcos pedig behozta a hatalmas tortát. Nem egy torta volt, hanem legalább még tíz, hogy mindnekinek jusson.

- Boldog születésnapot!

Nem jutottam szóhoz. Erre igazán nem számítottam. Az én tortámon gyertyák is égtek, valami csokis marcipános torta lehetett, az egyik kedvencem.

- Ő.... - nem sikerült semmi értelmeset kinyögnöm. Minden szem rám szegeződött, de fogalmam se volt, hogy most beszédet vagy mit várnak tőlem. - Köszönöm szépen! És igazán megtisztelő, hogy a vendégeitek lehetünk. Örüljünk és táncoljunk, mulassunk ma este. - hirdettem ki fennhangon a szavaimat. Mellettem Wynono majdnem röhögőgörcsöt kapott a bénázásomon, de végül megmentett azzal, hogy felemelte poharát, ami borral volt töltve.

- Mindenki egészségére! - dörgött mély hangján, mire a tömeg éljenzett és inni kezdett. Én is belekortyoltam a boromba. Mellettem Yuma felesége ült, vele elegyedtem szóba, míg a másik oldalamon Wynono a fiával beszélgetett. A magasrangú farkasok itt több száz évesek voltak, a hosszú élet nem kopott ki olyan könnyen az Első vérvonalából.

A bor kezdett a fejembe szállni, egy mulatságot se bírtam ki tánc nélkül. Felpattantam, majd a korombeli falkatagokhoz csatlakozva táncolni kezdtem. Tartották tőlem a távolságot, de amint én mentem oda hozzájuk, befogadó társaság lett és körültáncoltuk a másikat. A tekintélyem minden bizonnyal ott maradt az asztalnál, de a legkevésbé se érdekelt.

Már későre járhatott, amikor egy erős kar csúszott a derekamra és maga felé fordított.

- Ez mégis milyen tánc? - hajolt a fülemhez közel gúnyolódva Wynono. A vérem felpezsdült a közeledtére.

- Érezd jól magad tánc. - vontam meg a vállam vidáman, de az arcom most még jobban kipirult, már nem csak a testmozgástól.

- Azt hittem valami párzási táncot lejtesz nekem. - Megakadt a nyál a torkomban és félrenyeltem. Cseppet sem vonzóan köhögni kezdtem és majd kiköptem a tüdőmet, míg mellettem a hatalmas farkas hahotázott.

Durcásan elfordultam tőle, de ő a kezemnél fogva magához húzott. Kénytelen voltam felnézni rá, az arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy éreztem a lehelletét az arcomon. Lassan hajolt lejjebb és egyre közelebb, míg végül ajkai az enyémeket súrolták. Testemben feléledt a vágy, ha nem lett volna körülöttünk ennyi farkas, biztos, hogy itt helyben... Elhúzódtam tőle és beharaptam számat. Feszengve néztem körül, de jelenleg nem sokan foglalkoztak velünk.

- Gyere. - húzni kezdett magával, el a tömegtől, be a fák közé, ahol állt egy pár kör alakú sátor, sőt jurtát is láttam. Kezem izzadni kezdett az övében. Tovább mentünk a sátrak mellett, majd a teljes sötétben, hirtelen Wynono átkarolt és hihetetlen gyengéden nekinyomott a fa törzsének. Hozzám simult egész testével és valami keményet éreztem ott lent... Szerencsére sötét volt, az arcom rendesen kipirult de nem láthatta senki.

- Wynono... - halkan szólítottam, ő a nyakamhoz hajolt és belecsókolt. Felsóhajtottam.

- Kicsit elvesztettem a fejem ne haragudj... Beindultam. - búgta a fülembe. - szeretem nézni, ahogy táncolsz.

Nagyot nyeltem. Féltem? Igen egy kicsit. Ettől függetlenül is vele akartam lenni.

- M.. megegyeztünk, hogy a születésnapomon ... csináljuk... - motyogtam. Villogókék tekintete az enyémet pásztázta.

- Nem teszek semmit ha nem vagy rá készen. - kicsit eltávolodott tőlem, hogy több helyet adjon ha szükségem lenne rá. Én nyaka köré fontam karjaimat.

- Csak vigyázz rám kérlek. - súgtam, ajkaim majdnem az övéit érintették. - Én még sosem...

- Szeretlek,  Alo. Sosem bántanálak.

- Én is szeretlek.

Forró csókban fonódtunk össze, hátam újra nekinyomódott a fatörzsnek, eddig észre se vettem, de ahogy Wynono hozzám dörgölőzött, az én tagom is tettre kész volt. Halk nyögés csúszott ki ajkaink közül, Wynono halkan felmordult válaszul. Beletúrtam hosszú ezüstszín hajába és közelebb húztam, mintha fel akarnám falni az ajkait. Halkan ág reccsent pár méterre tőlünk, ami kizökkentett a pillanatból. 

- Várj... - toltam el. 

- Ha jól tudom erre van a mi sátrunk, gyere. - Wynono gyengéden húzni kezdett magával be a sötétbe. Pár perc után egy szál fáklya fényében feltünt egy hagyományos indián sátor. Kicsit nagyobb volt a megszokottnál, amikor beléptünk, a közepén a tűzrakóhelyen parázs melegített, mellette különböző takarók és párnák hevertek. A nehéz vászonbejáratot Wynono azonnal lezárta, hogy ne szökjön ki a meleg.

- Nagyon tetszik ez a hely. - néztem körbe, azonban Wynonot nem érdekelte a sátor. Megfogta a kezem, majd csókot hintett az ujjaim hegyére. Jóleső libabőr járta át a testemet. 

- Nekem te tetszel nagyon. - mosolygott gyengéden. Arcára simította a tenyerem és belecsókolt. Forró bőre az enyémnél is melegebb volt. Közelebb léptem hozzá és lesimítottam a mellkasára. Kezem rátalált szétnyitott motoros dzsekijének a gallérjára, lassan lesegítettem róla a ruhadarabot. Ezután a pólója következett. Izmos felsőteste látványa vonzott magához. A vágy érzése arra ösztökélt, hogy itt helyben támadjam le. Megleptem saját magamat. Végigcirógattam izmai vonalát, Wynono nagyon is élvezte az érintésemet. Miután  eleget élvezkedtem rajta, ő is lesegítette a felsőruházatomat. Nadrágom gombját is kikapcsolta, alsómon keresztül türelmetlenül türemkedett ki tagom. Kezével alig ért csak hozzá, én felnyögtem. Elsötétült tekintete a vágytól amikor meghallotta. Kioldotta saját nadrágját is, majd levetkőztünk anyaszült meztelenre. Sosem láttam még őt így. Vajon sikerülni fog...? Meglepően.... Nagy volt...

- Gyere, Alo.- látta rajtam, hogy izgulok. A fekhelyre vezetett, ő leült és magával húzott engem. Ölébe ültem, összedörgöltük tagjainkat. Nedves váladék csordult le a takaróra. Wynono keze a fenekemre tévedt, belemarkolt és erős karjaival megemelve mozgatott, hogy jobban összedörgölőzhessünk. Magával ragadott az érzés, mintha ennél  már nem is tudnám jobban fokozni, de sejtettem, hogy ennél még van tovább.

Kezeimmel óvatosan toltam őt lefele, hogy a hátán feküdjön, így kezdtem mozogni rajta, ő fenekemet markolászva nyögött fel. A váladéktól kissé síkos lett az ölünk, így könnyen csúsztam rajta, igyekeztem tartani magamat, nehogy elsüljek.

- Alo... - nevemet nyögte, teljesen új érzések rohamoztak meg. Élvezi amit csinálok. Az öröm és a gyönyör érzése összekeveredett bennem.

Óvatosan átfordult velem, így én kerültem alulra. 

- Megőrjítesz.- súgta ajkaimba, követelőző csókot kezdeményezett, nyelvünk egymásba csavarodva kényeztette a másikét. Kezével lenyúlt, és körözni kezdett bejáratom körül. Kellemes érzés volt, ellazította az izmokat. Egy ujjal kezdett tágítani, lassan csinált mindent, folyamatosan ellenőrizte, hogy jól érzem-e magam. 

Én már az ujjaitól is majdnem elélveztem, de mielőtt ez bekövetkezett volna, kihúzta őket. Valami nedveset és forrót éreztem ekkor ott lent. Tekintetünk egymásba kapcsolódott, néma beleegyezés után pedig belémhatolt. Ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a nyögésemet, a vér kiserkent a fogaim alatt. Wynono azonnal odahajolt és lenyalta. Csókolgatni kezdte arcomat, minden tőle telhetőt megtett, hogy ne a kellemetlen feszítő érzésre koncentráljak. Hálás voltam érte.

Gyengéden ringatni kezdte a csípőjét, mire hangosan felnyögtem. Mérete teljesen kitöltött, és belül súrolt egy pontot, ami teljesen elvette az eszemet.

- Neh.... Wyn...- hangom nyögésbe fulladt. Nem bírtam... Túl sok volt.

- Shh... - kedvesen csitítgatott, kezével rászorított tagomra, nem engedte, hogy elélvezzek. A beteljesülés érzete elmaradt, továbbra is a kínzó vágy töltött el, hangomat képtelen voltam visszafogni, Wynono egyre mélyebben és gyorsabban mozgott bennem. Szinte már fájt, ahogy lüktettem a markában, majd kirobbanva.

- Szeretlek, Alo.-búgta a fülembe. Egyre kevésbé kímélt, ahogy ő is közeledett a végéhez. Kemény tagja úgy mozgott bennem, hogy majdnem elvesztettem az eszméletemet. Nem voltam képes a beszédre, csak vágytól fűtötten nyöszörögtem, amikor is végre elengedett és kezével pumpálni kezdett.

Kirobbantam, beterítve mindent az ondómmal, pár másodperc híján ő pedig belém lőtte magját. Hangosan nyögött mély hangján, majd óvatosan kihúzódott belőlem. Kifolyt a takaróra minden, mocskosnak éreztem magamat. Kezével letörölte hasamról a váladékot és lenyalta. Ha eddig nem voltam zavarban, hát most már abban voltam.

- Finom vagy. - állapította meg, lehajolt és lenyalogatta szunnyadó tagomat és a bőrömet körülötte.

- mh... - még igen érzékeny voltam, így kicsalt belőlem egynyögést.

- Azt hiszem első alkalomnak ez bőven elég. - mellém feküdt és cirógatni kezdte a mellkasom.

- Uhm.... 

- Hmmm - felsóhajtott, mintha valamivel nem lenne elégedett.

- Mi a baj? - fordultam felé, karjaimmal félig feltápászkodtam. Nem voltam elég jó? Valamit elrontottam? Rosszat tettem?

- Alo, ne gondolj butaságokra. - megérezte az aggódásomat. Csókot nyomott a homlokomra.

- Egyszerűen nem tudok betelni veled. Legszívesebben egész éjjel.... khmm... Szeretnélek... - válogatta meg a szavait.

Kitágultak a szemeim erre. 

- Még... Akarod még...? - kérdeztem félénken.

- Igen, akarom. - nézett a szemembe. - de nem ma. Pihenned kell. - közelebb vont magához és védelmezőn átkarolt. Megkönnyebbülve ellazultam. Nem hiszem, hogy bírtam volna még egy menetet.

- Aludjunk. - csókolt bele a hajamba, betakart minket, és félig magára húzott, hogy rajta feküdjek.

- Jó éjszakát, Wynono - súgtam halkan.

- Jó éjt, Alo. - perceken belül elnyomott minket az álom, ezzel egy időben pedig az utolsó szem parázs is kialudt, sötétbe borítva a sátrat.