Hirtelen egy másik hatalmas farkas ugrott be elém, letépte rólam aki a szájával cibált, majd védelmezően kezdett sétálni körülöttem. Mindenkire vicsorgott. A bundája sötét szürke volt, de amikor belenéztem a szemébe rögtön tudtam, hogy ki az. Persze a szagából is tudtam, ennyire azért nem vagyok faorrú. Nem tudom miért tette, de Colt kitartóan védelmezett, és mindenkit elhajtott aki a közelembe akart jönni. Patthelyzet alakult ki, hiszen a falkavezér fiával nem érte meg senkinek sem szórakozni. Az idősebbek is meghátráltak. Nem tudták mitévők legyenek.
- Elég legyen! Mocskos csűrhe! - szólt egy szigorú hang. Odakaptam a fejem, Colt apja arcát most eltorzította a düh.
- Mit képzeltek magatokról? Menjetek a dolgotokra. Semmi okotok nincsen bántani ezt a félvért. - erre mindenki visszahúzódott. - köszönöm Colt-biccentett a fia felé, aki mintha meglepődött volna. - kísérd haza-azzal visszament a házába.
Feltápászkodtam, majd botladozva elindultam ki a táborból. Colt azonnal mellém szegődött farkas alakjában, és kikísért.
-köszönöm. Nem gondoltam volna, hogy kiállsz értem a falkáddal szemben-mondtam halkan. Csak fújtatott egyet, mire elmosolyodtam. Annyira Colt...
-Nem kell hazakísérned. Az erdőn túl már megleszek. - erre rám nézett, de úgy, hogy komolyan megijedtem tőle, majd ment tovább. - oké nem mondtam semmit. Tégy ahogy jónak látod. - tartottam fel a kezem. A pólóm ki volt szakadva, véres is volt, az arcomat felhorzsoltam, ahogy a kezemet is. Na meg a karomba belekóstolt egy medve méretű farkas... Eléggé fájt. A vér szépen csordogált végig a karomon, majd a kézfejemen, és az ujjaimon végig futva a földön landolt. Halvány vércsíkot húzva magam után mentünk az erdőben.

-Nem kell ezt tenned. - húzódtam el Colttól, de ő még közelebb hajolt, már alig volt köztünk pár centi. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam miatta.
- De kell. Valahogy felelősnek érzem magam miatta. És rám vagy bízva. Az egy hét még a mai nap tart. - mondta, majd akaratom ellenére is a sebemre nyomta a fertőtlenítőt, ami már elkezdett a gyógyulás útjára lépni. Minden baj nélkül hazaértünk a házunkba, ahol nagy szerencsémre nem volt otthon senki, így nem kellett belopóznom a szobámba. A vérzés már elállt mire ideértünk, de még mindig nagyon csúnya volt a seb.
-Olyan lassan gyógyulsz. Ez veszélyes lehet. - állapította meg. Csak megforgattam a szemem.
- Apád is megmondta. Félvér vagyok nem farkas. Még szép, hogy ilyen kurva lassan gyógyulok. - morogtam.
- Ma nagyon meglepett. Sose gondoltam volna, hogy megengedi. Vagyis kinéztem belőle, de mégis... Mondtam, hogy teljesen kiszámíthatatlan. - csóválta a fejét. - úgy érzem most egy egészen új oldaláról ismertem meg őt. - a szemembe nézett. - köszönöm - mondta. A gatyámig elpirultam tőle. Most mi a fenét köszön meg? Hogy kockára tettem az életem, és elmentem cseverészni az apjával? Mintha csak azért tettem volna, hogy megismerhesse a megértő kedves oldalát is. Ha jól sejtem, akkor nem csak ezt köszöni most meg.
- Szívesen. Ha nem tettem volna meg nem maradhatnék itt-vontam vállat, mire fájdalmas grimaszba torzult az arcom.
- Jó mélyen harapott meg. - állapította meg a fiú, mire csak bólintottam.
- Elvégre ölni akart. Csak kicsit rossz helyen fogott meg.

- Igen. De ez a szerencséd. Ezek után is megtámadhat bárki. Nagyon kell vigyáznod.-gyakorlott mozdulatokkal tekerte be gézzel a karom.- Ne nagyon érje víz. Kibírod gondolom.-a szemembe nézett, én csak megszeppenten bólintottam.

-kösz. Tényleg mehetnél most már.-jegyeztem meg halkan. Elfordultam tőle.- nem tesz jót a hírnevednek ha ennyit foglalkozol egy félvérrel.

- Ne aggódj holnaptól már nem is fogok egész nap a nyomodban járni-kissé dühösnek tűnt a hangja. Talán ennyire elege lenne belőlem?- szeretek az ágyamban aludni, úgyhogy éjszakai őrizetre ne is számíts. És csukd be mostantól az ajtódat-bökött az erkélyem felé.- ha már maradhatsz, ne hagyd, hogy hamar kivégezzenek. Mert ki fognak, ha rajtuk múlik.-sziszegte.

- Mármint kiken?-pislogtam. Ennyire utálnának?

- Ott van Tyler. Eléggé berögzött hagyományőrző. Gyűlöli a félvéreket, és erőben egy szinten van velem. Nehéz lenne legyűrnöm. -fintorgott, de azt nem is állította, hogy nem menne neki, csak azt mondta, hogy nehéz lenne.

- Hatalmas a farkas alakja-bólogattam hiszen ő is a támadóim között volt.

- És az enyémre már nem is mondasz semmit?-tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt.

- A tiédre? Arra a kis négylábú kutyára gondolsz?-kezdtem piszkálni. Gonoszul elvigyorodtam, de ő erre oldalba bökött. Kisebb bunyó alakult ki közöttünk, aminek következtében az ágyra dőltünk mindketten.

- Héé, én sebesült vagyok.-kezdtem védekezni, de ekkor meghallottuk a bejárati ajtó csukódását.

- Shane? Megjöttünk. Itthon vagy?-hallottam meg Sarah hangját. Éreztem ahogy Colt egész testében megfeszült mellettem. Azonnal leszállt rólam, és az erkélyajtó felé indult. Elkaptam a kezét és visszahúztam. Szigorúan a szemébe néztem.

- Itt vagyunk anya-szóltam vissza hangosan.

- Mit csinálsz?-sziszegte Colt kiakadva.

- Ülj már le basszus.-szóltam rá, majd lenyomtam az ágyamra, előszedtem valami könyvet, meg egy füzetet és ceruzát. Amikor anya benyitott már úgy néztünk ki, mint két átlagos gimnazista, akik tanulnak.

- Oh. Sziasztok-lepődött meg Sarah amikor meglátott minket. Mögötte nem sokkal megérkezett Alan is. Na szuper. Két legyet egy csapásra.

- Sziasztok. Colttal tanulunk. Remélem nem baj, hogy áthívtam-mosolyogtam rájuk.

- Dehogy baj. Kértek vacsorát? Most fogok nekiállni, úgyhogy még egy kis idő, de addig tanuljatok nyugodtan.-amikor bólintottam, ránk csukta az jtót.

- Ez mégis mire volt jó?-kérdezte Colt felháborodva.

- Hmm? De hisz csak tanulunk-vontam meg a vállam. Szerettem szívatni, és neki is leesett, hogy csak szórakozásból csináltam.- ugyan, hiszen annyit voltál már a házunkban. Így legalább megismered őket is egy kicsit.- mondtam, majd odaültem az íróasztalomhoz és benyomtam a gépem.

- Nem fogunk tanulni?-kérdezte hátra dőlve az ágyamon.

- Nekem nem hiszem, hogy kell. Esetleg van valami, amiből rossz vagy? Segíthetek.-villantottam rá egy kissé egoista mosolyt. Néha én is szórakozhatok nem? És Colt tökéletes alany volt erre. Hiszen eddig ő szekált engem.

- Hát ha már így kérdezed, igazából csak tesiből vagyok kitűnő. A többivel meg nem foglalkozok.-válaszolta lazán.

- Ha nem foglalkozol vele, akkor nem is kell segítség. Biztos menne ha akarnád-azzal a gépem felé fordultam, és ránéztem a közösségi oldalaimra, majd megnyitottam a youtubot, és bekapcsoltam egy kis Leo Rojast. A zenére felkapta a fejét.

- Szereted?-kérdezte meglepetten.

- Megnyugtat és kicsit otthon érzetet ad. Még ha nekem sose volt igazi falkám.

- Igen. Én is nagyon szeretem. -biccentett, majd elővette a telefonját, és azon kezdett ütyködni valamit. Kíváncsi lettem volna rá, de inkább a saját virtuális világom felé fordultam, és így legalább kommunikálnunk se kellett egymással.

- Kész a kaja fiúk-szólt egy hang a konyhából nem sokkal később. Kinyomtam a monitort, majd elindultam.

- Gyere Colt. Jó lesz-vigyorogtam rá szadistán. Szegénynek nem volt más választása, így követett ki a szüleimhez.

Már meg is volt terítve, helyet foglaltunk egymás mellett, velünk szemben pedig leültek anyáék.

- Hogy hogy tanultok? Még csak november eleje van. Még messze a félév-kérdezte Alan. Óvatosan sandítottam oldalra, de sejtettem, hogy Colt nem fog segíteni kimászni ebből. Muszáj volt magamnak kitalálni valamit.

- Lesz egy évfolyam dolgozat a jövőhéten. Gondoltuk átnézzük kicsit az anyagot. Colt másik osztályba jár, de egy évfolyamban vagyunk-mondtam magabiztosan. Sarahék elégedettnek tűntek a válaszommal. Még jó. Már tapasztalt hazudozó voltam velük szemben. Bár szívem szerint elmondtam volna nekik mindent, de nem lehetett. Még szerencse, hogy a kezemet nem vették észre. Ráhúztam egy hosszúujjú pólót, de a kötésnél egy kicsit kidudorodott. Csak nehogy baj legyen belőle. Még eléggé fájt.

Anyáék még próbálkoztak egy két unalmas kérdéssel, de szerencsére nem volt kínos egyik se. Túléltük a családi vacsit. Úgy vettem észre, hogy még Colt is jól érezte magát. Sarah főztjét többször is megdícsérte. Biztos nem csak jómodorból.

- Shane-szólt oda nekem amikor felálltunk az asztaltól.- Nekem mennem kéne-mondta halkan.

- Jah, menj nyugodtan. Kikísérlek-azzal kimentünk elől. Becsuktam magam mögött az ajtót.- Akkor holnap a suliban-vigyorogtam rá.

- Vigyázz magadra. És zárd be az ajtód-nézett komolyan a szemembe, majd otthagyott. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Kicsit jobb érzés volt most, hogy megoldottam a dolgokat. Persze ez még nem volt garancia a biztonságomra, de mégis valahol büszke voltam magamra, hogy megtettem amit kellett.

Furcsa volt másnap egyedül sétálni a suliba. Vagyis nem egyedül, mert Tiarával ketten mentünk, de Colt nem volt itt. Eddig mindig éreztem a jelenlétét, és már egészen hozzászoktam. Nem értem mért keltett bennem ekkora hiány érzetet, de mégis zavart. Mindegy Shane. Meg kell szoknod, hogy mostantól senki se figyeli a hátsód. Bent a suliba Tiara egy puszit nyomott az arcomra, majd elment a saját osztályához. Tudtam, hogy direkt csinálja, ezzel mutatja meg, hogy ő a felsőbb évesekkel is jóba van. Na meg gondolom most hogy megvoltam neki, el is akar vele dicsekedni. Hiszen jó voltam nem? Azt mondta. Engem nem zavart. Bementem a terembe, ahol már várt a jól ismert idegesítő páros, Jared és Leon. Nem is tudom bele fogok e törődni, hogy ezek egész nap oltják egymást és veszekednek. Na mindegy. Amikor Anna is csatlakozott hozzánk sokat javult a helyzet. Jared sokkal visszafogottabban viselkedett a közelében. Már magam is meglepődtem milyen nyugis volt az egész nap. Persze ebédkor megkaptam a gyilkos pillantásokat, de Colt is ott volt a falkájával, így nem történt semmi. Nem akartam belegondolni, hogy a viharok előtt is ilyen csendes és nyugodt szokott lenni minden... Pedig ez pont az volt. Egy vihar előtti csend.

Kicsengettek az utolsó óráról is. Elmentem a szekrényemhez, hogy bepakolhassak magamnak egy-két dolgot, majd amikor becsuktam az ajtaját, már tudtam, hogy baj lesz. Tudhattam volna. Hiszen először is így kaptak el.

- Szóval a korcs engedélyt kért mi?-hallottam meg a jól ismert hangokat. Mind a 4en itt voltak. Nem tudom ilyenkor hol hagyják szegény Coltot, pedig úgy tudtam egész nap együtt vannak. Na mindegy. Az emlegetett szamár. Épp most tűnt fel a folyosó végén egy vörös szépséggel az oldalán. Margery? Máris lecsapott rá? Nem vesztegeti az idejét az biztos. Teljes odaadással nézte a fiút és magyarázott neki valamiről, amikor megpillantották a mi kis furcsa csapatunkat. Na igen. Szemben állva a négy fiúval, pont úgy néztünk ki, mint akik egy barátságos sakkjátszmára készülnek ugye? Nem akartam Coltra nézni, így amikor a tekintetünk találkozott egy pillanatra, én inkább szégyenlősen elnéztem másmerre. Mért kellett erre jönnie? Utáltam, hogy meg kell védenie. Persze közben hálás voltam neki, de zavart, hogy nem vagyok képes egyedül az életben maradásra. Egészen eddig sikerült. Akkor most mért nem?

- Hello fiúk mi a pálya?-köszönt nekik baráti hangnemben és odalépett hozzájuk.

- Chh... A tegnapi után ne viselkedj úgy, mintha semmi se történt volna.-sziszegte William. Remélem jól gondolom, hogy ő az.

- Nincs már többé a felügyeleted alatt, szóval akár tovább is mehetnél, és hagyhatnál minket-szólt közbe Tyler. Ijedten Margeryre néztem. Szegény lány nem is tudta mibe csöppent bele. Ki kell valahogy mentenem.

- Colt menjetek-intettem a fejemmel. Úgy látszott megértette a sokat sejtető pillantásomból, hogy mért aggódok. Lefejtette magáról a lány karjait, majd elé állt.

- Nektek pedig nincs okotok bántani őt. Úgy kellene kezelnetek, mint egy sima embert. És tudjátok, hogy az embereket nem bánthatjuk.

- Nekem te nem mondod meg többé, hogy mit csináljak- Tyler iszonyatosan dühös volt.-nincs joga itt tartózkodni. Már az első napon meg kellett volna ölnünk őt.- mutatott rám.

Erre Colt Margeryt maga után húzva beállt közénk. Mi a fenét csinál? Fenyegetően villogott a szeme.

- Nem bánthatjátok. Mostantól ha meg akarjátok verni, engem keressetek. Meg fogom védeni őt mindenkitől-jelentette ki. Nekem tátva maradt a szám. Hogy mi?