Tiara minden tiltakozásom ellenére bejött velem a házba, hogy segítsen ellátni a sebeimet. Pedig csak egy helyen szakadt fel a bőröm, és tudtam reggelre már semmi baja nem lesz, de nem tudtam visszatartani a lányt. Szerencsére anyuék még nem voltak itthon.

- Ha bajba kerülsz szólj. Megpróbálom elintézni neked-mondta, miközben nagy gonddal fertőtlenítette a sebemet.

- Mégis hogyan tudnád elintézni he? Egy ekkora lány nem tudna leverni egy vele egykorú fiút se. Nemhogy ötöt.-csóváltam a fejem.

- Megvannak a módszereim a meggyőzéssel.-nyalta meg az alsó ajkát, majd rám kacsintott. Kirázott a hideg. Ez a tündéri lány ilyen lenne? Teljesen lesokkoltam.

- Jesszus Ti, ne csináld. -fogtam meg a kezét.- Ez az én gondom. Nem foglak belekeverni. 

- De segíteni szeretnék.-biggyesztette le a száját csalódottan.

- Nem fogsz-jelentettem ki, majd kapott egy fejsimit. Erre boldogan elpirult. Csak nehogy belém zúgjon. Bár inkább legyen belém szerelmes, mint hogy bárkinek széttegye a lábát. Aggódtam érte.

- Jól van. De akkor ne történjen meg ilyen még egyszer.-nézett rám szigorúan. Megforgattam a szemeimet. Mintha az olyan könnyű lenne.

- Majd meglátjuk-mondtam halkan, mert nem akartam hazudni neki. Láttam, hogy nem akarja elfogadni, hogy nincs beleszólása a dologba, de nem fogok engedni neki akármi is legyen. Amikor befejezte, egy ideig csak nézett, mintha mondani akarna valamit, de hirtelen csukódott a bejárati ajtó.

- Hahó megjöttem.-Sarah hangja hallatszódott a házban. - Van itthon valaki?-kérdezte.

- Szia anya itt vagyunk-szóltam neki. Mindig is anyának hívtam. Egyszer kiskoromban megkérdeztem tőle, hogy zavarja-e ha úgy hívom. Mivel azt mondta nem, így megegyeztünk, hogy ő lesz ténylegesen az anyukám. Már hallottam is, hogy erre fele tartanak a léptei. Nem sokkal később be is nyitott.

- Sziasztok. Jesszus Shane mi történt veled?-szörnyedt el amikor rám nézett. Odaült mellém, hogy megvizsgáljon. 

-Semmi komoly. Megoldom.- hárítottam el. Nem akartam, hogy aggódjon.

- Ez nem semmi Shane.... Megmondtam, hogy ne keveredj bele több ilyenbe-vette elő a szigorú anya hangját. Ezt utáltam. Amikor úgy kezelt mint egy gyereket. Pedig tudja, hogy már nem vagyok az.

- Ez most nem azon múlt, hogy bele akarok e keveredni vagy nem-motyogtam.- Sajnálom. Majd kitalálok valamit.

- Jaj Shane.-ölelt meg Sarah. Jólesően belefúrtam magam az ölelésébe. Hosszú percekig így voltunk.

- Bocsánat. Én akkor haza is megyek. Remélem nem lesz több ilyen-nézett rám Tiara. Csak fintorogtam erre. Fogalma sincs mibe keveredtem bele. Kikisértem a lányt az ajtóig, majd visszamentem a szobámba. Sarah még mindig ott volt.

- Ha tényleg zaklatni kezdenek kérlek szólj nekünk. Vagy a tanárodnak. Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani. Még ha úgy is érzed, hogy nem.-arca nagyon komoly volt. 

- Rendben-bólogattam. Az a legjobb ha ezt a választ adom neki. Mégis, hogyan közölhetném vele, hogy jah amúgy a nevelt fiad egy vérfarkas, és a nővéred férje is az volt, és mivel egyetlen falka se fogad be egy félvért, így ha bárhol is falkaterületre tévedek, akkor ott addig vernek amíg meg nem halok, vagy el nem tűnök. Na igen. Azt hiszem ezt mégse közölhetem vele. Miután magamra hagyott, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Remélem a házamig nem jönnek el. Nem nehéz követni a szagomat idáig. Szinte eltéveszthetetlen. Nem kell sok idő, hogy hamar rám találjanak. Kinéztem a hatalmas erkélyajtómon, majd felkeltem és kiültem a teraszra. Úgy átváltoznék, és futkároznék egyet az erdőben! Viszont akkor tényleg megölnének. Addig talán életben hagynak amíg nem változok át a területükön. Vagyis a következő teliholdig...

Másnap is Tiarával mentem suliba. Rajta hagytam a kötést az arcomon, mivel fura lenne neki, hogy ilyen hamar begyógyult a sebem viszont mielőtt beléptem volna az osztályba gyorsan levettem. Azt nem akartam, hogy többen is tudomást szerezzenek erről. Lehet nem akarnának Annáék barátkozni velem. Margery kedvesen integetett amikor meglátott. Leültem a helyemre, a lány máris ott volt.

- Szia. Na milyen a második napod az új iskolában?-kérdezte vidáman. Ez a lány mégis hogy lehet ennyire élénk? Fogadok egy percre nem marad nyugton. Ellenben a testvérével, aki alig beszél valamit.

- Egész jól. Nektek köszönhetően. Nem gondoltam volna, hogy az első nap akar majd barátkozni velem valaki.-válaszoltam.

- Pedig ez természetes. Ha jön egy újfiú minél előbb le kell csapni rá, hogy a jó helyre tartozzon-kacsintott rám, majd visszament a padjához, mert sajnos becsengettek. Próbáltam felzárkózni az órán, mert kicsit le voltam maradva. A régi iskolámnak jóval alacsonyabb volt a színvonala, így igyekeznem kellett. Szerencsére nem volt ilyesmivel gondom, mert szinte minden megragadt a fejemben. Persze csak ha akartam. Ebédszünetben már gyomorgörccsel mentem be a kantinba. Ott is voltak félelmem okai. Amikor megpillantottak, négyen egyszerre pattantak fel, és indultak volna meg felém, ha az ötödik nem állítja meg őket. Így neki köszönhetően minden baleset nélkül meg tudtam ebédelni a barátaimmal.

 Az utolsó óránk tesi volt. Óra elején megfuttatott minket a tanár, mindenki kidőlt kivéve engem. Úgy élveztem, hogy végre futhatok! Itt legalább nem támad meg senki. A városba nem mernék elindulni. Kitudja. Lehet találkozok egy vérengző farkassal. A kicsit sem fárasztó bemelegítés után jöhetett a játék. Vagyis a foci. A régi sulimban tagja voltam a csapatnak, így nem voltam rossz benne egyáltalán. Meg hát emberfeletti fizikummal nem nehéz jónak lenni a sportokban. Óra után a tanár odajött hozzám.

- Nem szeretne csatlakozni a focicsapathoz?-kérdezte.- Úgy látom igen csak tapasztalt a sportban. Nem hátráltatná a többieket.

Erre felcsillant a szemem. Olyan szívesen csatlakoznék! Annyira szeretném, de nem lehet. Eszembe jutott, hogy ők is a csapatban vannak. Kihernélnének, aztán élve megnyúznának és szétmarcangolnának. Nagyot nyeltem a gondolatra. Azért ezt nem vállalom be inkább.

- Nem köszönöm. Azt hiszem kihagyom a lehetőséget.

- Igazán kár érte fiam. Nagy segítség lenne.-próbálkozott még a tanár.

- Úgy hallottam a csapata így is összevissza nyeri magát. Nem gondolja, hogy túl könnyű lenne, ha én is belépnék?-kérdeztem, majd vigyorogva otthagytam a tanárt. Ez most nagyképű volt, de nem érdekelt. Így talán leakad rólam. Az öltözőben már csak Jared volt ott. Nekiálltam átöltözni, közben észrevettem, hogy a fiú engem néz. Zavartan fordultam felé.

- Szeretnél valamit?-kérdeztem kíváncsian.

- Nem... Vagyis. Mit mondtál az eddzőnek? Csatlakozol?-kérdezte. -tudod én is tagja vagyok  a csapatnak. Tényleg nagyon jól játszol.-dícsért meg.

- Nemet mondtam-vontam meg a vállam, majd felkaptam a vállamra a táskám. Jared elképedve jött utánam.

- Nem vagy semmi. Minden fiú álma, hogy bekerüljön a csapatba, és te így cserben hagyod az eddzőt.-mondta.-Akkor milyen szakkörre fogsz járni? Tudod mindenki jár valamire.

- Nem tudom még nem gondolkodtam rajta.-megálltam, így Jared is kénytelen volt megtorpanni.- Anna milyen szakkörre jár?-fordultam felé.

- Hé haver nagyon rossz helyen tapogatózol-villant meg fenyegetve a szeme.

- Ne aggódj már visszautasított, és biztosított arról, hogy mennyire szeretitek egymást-legyintettem és indultam tovább.- Mindegy majd megkérdezem tőle. 

- Akkor jó. De tényleg ne próbálkozz nála, mert velem gyűlik meg a bajod. - Erre vállon veregettem, és kicsit megszorítottam, hogy biztosítsam, nincs semmi félnivalóm. Simán lenyomnám őt.

- Amúgy a szurkolócsapatba jár, úgyhogy nem hiszem, hogy tudnál vele járni egy szakkörre. Hacsak nem akarsz kabala állat lenni-röhögött.

- Ez eszembe se jutna-nevettem vele.- Majd megnézem milyen szakkörök vannak, hátha találok valami jót.

Összepakoltam az osztályteremben, majd indultam a szekrényemhez. Már előre féltem, hogy megint el fognak kapni. Nem akartam otthon magyarázkodni. Igazából ez volt a legkellemetlenebb az egészben. Nagyon gyorsan bepakoltam a szekrénybe, majd kapkodtam a lábaimat, de amint megláttam őket, szinte elgyengültek a lábaim. Tiara sehol se volt, de azt a bizonyos ötödik tagjukat se láttam. Ugye nem vele van? Megindultam feléjük, úgy mint aki nem retteg tőlük. Megálltam tőlük pár méterre, és merészen a szemükbe néztem.

- Van képed korcs. Még a tegnapi figyelmeztetés után is bejössz.-kezdte az egyik.

- Sajnos kötelező iskolába járnom. Nem tehetek róla.-mondtam halkan. A hangom megremegett. Ezt biztos, hogy ő is észrevette, mert elvigyorodott.

- Akkor nekünk kötelező lesz megverni téged minden egyes nap. Amíg ki nem purcansz.-sziszegte. Elvezettek egy közeli sikátorba, ahol máris nekem estek. Mivel sulin kívül voltunk, védekezni kezdtem, így sokkal nehezebb dolguk volt. Elég gyors voltam, és én is bevittem pár ütést, azonban 4 ereje teljében levő vérfarkassal nem bírok el egyedül. Végül lefogtak, és úgy sorozták meg a gyomorszájamat. Szerintem pár bordámat is sikerült eltörniük.

- Elég!-hirtelen hasított bele a levegőbe egy erőteljes férfihang. Erre az egy szóra mindegyik azonnal abbahagyta amit csinált, és a srác elé álltak. Szóval ő irányítja a többit. Vajon falkavezér is, vagy csak magasan van a ranglétrán? Kiváncsivá tett.

- Most beszéltem a vezérrel. Nem kell szétverni. Kap egy hetet-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Mi? De ne már.-kezdtek rögtön rinyálni neki.- Nem lehetne inkább elhurcolni őt valahova, és magára hagyni? Messze innen. Mondjuk nem is tudom... Fel északra.

- Nem lehetne. A parancs az parancs. Indulás. Menjetek tanulni mert ha még egy tantárgyból megbuktok, az apám kivág titeket a falkából-morogta. A többiek csak nagyot sóhajtva elmentek.

- Szóval a falkavezér fia vagy. Nekem is pont jó emberbe kellett belebotlanom-motyogtam miközben feltápászkodtam. Rám villant a tekintete, majd elindult felém. Ökölbe szorítottam a kezem. Nem mutathatok gyengeséget előtte bármit is fog most velem tenni. Megragadt a hajamnál fogva, és felhúzott a földről.

- Chh...Szánalmas-motyogta, azzal elengedett, és otthagyott.

-Inkább az a szánalmas, hogy nem vagy képes egyedül semmire. Csak a falka létezik-szóltam be neki. Én és a nagy szám. Bárcsak ne mondtam volna. Erre visszafordult, és orron vágott. Hallottam a reccsenést, ahogy törött a csont. Könny szökött a szemembe.

- A falka a mindenem. Te ezt nem tudhatod. Korcs. - a szeme felvillant, majd újra hátat fordított, hogy végre elmenjen.

- Várj-szóltam utána.- Mi a neved?-kérdeztem. Mégis mért érdekel? Mert tudni akarom az ellenségem nevét.Szerintem ez így tisztességes. Megtorpant, majd újra szembefordult velem.