Coltnak sikerült elintéznie, hogy el tudjunk menni a teliholdra, így vasárnap délután el is indultunk. Ugyanoda mentünk mint legutóbb, hiszen bevált a hely. Megint aludtunk egyet, hogy kettészedjük a hosszú autóutat, így hétfő délutánra már oda is értünk.
- Akkor én alszom is egyet-nyújtózkodott Colt amikor leparkolta a kocsit. Nagyon kimerítő lehetett ennyit vezetni. Utoljára 3 órával ezelőtt álltunk meg, így tudtam, hogy muszáj lesz pihennie.
- oké. Csak nyugodtan. Itt leszek-néztem ahogy hátradöntötte az ülést, majd lehunyta a szemeit.
- Ne bámulj mert így nem tudok aludni.
- Oke akkor inkább kiszállok-sóhajtottam fel. Még hogy én bámulom? Ő szokott engem. Elég idegesítő tud lenni néha. Sétálgatni kezdtem, most már ismertem a terepet, így bátrabban mentem kicsit messzebbre is. Persze nem annyira, hiszen vigyáztam közben Coltra. Ide hallottam a halk szuszogását. Muszáj volt elmosolyodnom rágondolva. Azt hiszem neki köszönhetek mindent. Konkrétan azt, hogy itt vagyok és élek. Sokkal tartozom neki. Furcsa, hogy viszont tudom, hogy nem vár el cserébe semmit se. Tényleg testvérekké nőttünk össze, minden áldott nap együtt vagyunk. Soha életemben nem voltam még ennyire boldog. Pedig veszélyben vagyok állandóan, mégis boldog vagyok miatta, mert mellettem van, és nem hagy magamra. Fogalmam sincs, hogy az elején mért kezdett el foglalkozni velem, de biztosra mondhatom, hogy most már kötődünk egymáshoz. Nagyon megkedveltem, és ő is engem. A farkasoknál ezek a kötelékek sokkal szorosabbra fonódnak. Már csak akkor lehetnénk közelebb egymáshoz, ha egy falkába tartoznánk.
Leültem a homokba a kocsi mellé, majd nekidőltem. Valószínűleg elaludhattam, mert Colt hangjára keltem fel, és arra, hogy megrázogatta a vállamat.
- Hé álomszuszék. Kissé elment az idő. Azonnal indulnunk kell-kipattantak a szemeim. Ahogy lehajolt hozzám, hosszú haja előreomlott a vállán. Felemeltem a kezem, és szórakozottan végigsimítottam rajta.
- Oké menjünk - ásítottam egyet, majd feltápászkodtam. Futva tettük meg azt a pár km-t, majd megállva Coltra néztem.
- Most is át kell változnom? - kérdeztem.
- Igen. Csak tégy úgy mint legutóbb. A legfontosabb, hogy ne félj. Itt semmi se bánthat. Én sem. - mondta. Nem igazán értettem mért is mondja ezt. - na gyerünk csináld már - siettetett. Ledobáltam a ruháimat, majd átváltoztam. Először még azt hittem magamnál vagyok. Aztán ahogy néztem a fölém magasodó alakot, elfogott a félelem. Többé már nem ismertem fel. Bár a szaga nagyon is ismerős volt, de morogni kezdtem rá.
- Shane? Ilyen gyorsan? - lepődött meg az előttem álló ember. Sokkal nagyobb volt nálam, így ha messzebb lenne, biztos, hogy elfutnék előle. Azonban veszélyben éreztem magam, kivillantottam tűhegyes szemfogaimat, és fenyegetően morogtam.
- barát vagyok. - a fiú elővett a zsebéből valamit, majd felém nyújtotta. Megcsapta az orromat a friss hús szaga. Csorogni kezdett a nyálam. Elhátrált tőlem, majd lejjebb ereszkedett a térdére. Nem tűnt annyira fenyegetőnek, de még nem nyerte el a bizalmamat. Ahhoz több kell. Elém dobta a húst, amit én megszaglásztam, majd megettem.
- Nem foglak bántani- a hangja valahogy olyan nyugodtnak tűnt. Tettem felé egy lépést, majd még egyet. Fenyegetően villogtattam az agyaraimat. Engem aztán nem gyűr le egy ember. Amikor újra megmozdult, hirtelen reagáltam, és rávetettem magam. Azonnal a nyakára mentem, hátha ezzel a meglepetés támadással ki tudom iktatni ezt a furcsa fenyegetést. Elkaptam, de csak a karját, amit még pont időben húzott az arca elé. Erős állkapcsommal tartottam, hallottam, hogy reccsen a csontja. Ekkor egy ütést mért a fejemre, amitől kénytelen voltam elengedni. Újra támadtam.
Most már ő is jobban figyelt, így nem is tudtam elkapni. Megragadta a mellső lábamat, majd a földhöz csapott. Halkan nyüszítettem, de azonnal talpra álltam, és ráugrottam. Ledöntöttem a homokba, de nem kellett sok, és újra sikerült fogást találnia rajtam. Átgördült velem, így ő előnyösebb helyzetbe került. Átkarolt hátulról, hogy sehogyan se érjem el. Kapálóztam kétségbeesetten, de nem engedett. Kicsit pihentem, majd újra nekikezdtem, de nem értem el vele semmit. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de kezdtem fáradni. Éreztem ezt az ismerős illatot, így megnyugodtam szépen lassan.
- Nem foglak bántani, Shane-suttogta. Halkan morogtam egyet, csak hogy tudassam vele ezzel még nincs megnyerve semmi. Szerintem órákig így maradtunk. Lassan elengedett, majd leültem vele szembe. Dühösen meredtem rá, de belőle olyan nyugodtság áradt, hogy nem sokáig tartott a dühöm. Felém nyúlt a kezével, megérintette a lábamat. Gyorsan elhúztam tőle. Ennyire nem vagyunk még jóba. Felálltam, és hátrálni kezdtem. Furcsa ez az ember, de legalább barátságos. És ismerős illata van. Már tudtam, hogy nem kell tőle félnem. Viszont ennyi bőven elég volt belőle, így amikor tisztes távolságba értem, hátat fordítottam neki, majd elrohantam.

Reggel egy barlangban ébredtem, nem tudtam hol vagyok. Megijedtem, hogy nem fogok visszatalálni, aztán megéreztem Colt szagát. És ő hol van? Körbejártam a kis területet, de nem láttam sehol. Kimentem, a nap már javában fent trónolt az égen, és a sugarai kellemesen melengették a hátamat. Hirtelen hangokat hallottam, még elég messze lehetett, így bebújtam egy bokor alá.
- Shane, kelj fel. Reggeli! - hallottam meg a hangját, mire megkönnyebbülten előmásztam.
- Hát te meg hol bujkáltál? - nevetett rajtam. Megráztam magam, majd odabattyogtam hozzá. - azt hitted valaki más az? Legalább óvatos vagy-megpaskolta a fejemet, majd felém nyújtott egy egeret. - neked fogtam.
Megdobbant a szívem erre. Hozott nekem kaját. Nem is kellett várnia, azonnal kikaptam a kezéből szegény állatot, majd megettem.
- te tényleg igazi farkas vagy-nevetett rajtam. Rámorogtam, hogy ne viccelődjön már. Hiszen csak táplálkozom. - na mindegy ezzel kibírod. Menjünk a kocsihoz. Kicsit késő van.

Futva mentünk a járműhöz. Átalakultam, felöltöztem, majd padlógázzal elhajtottunk.
- Lehet csak egyszer kellene megállnunk pihenni.
- Te tudod mennyit bírsz egyhuzamba vezetni-vontam meg a vállam.
- Szerezhetnél jogsit és akkor felváltva vezethetnénk. - vigyorgott rám.
- Majd egyszer fogok. Még nem érzem szükségét. Amúgy vezetni tudok. Egy kicsit. - kibámultam az ablakon. Épp egy városon mentünk keresztül. - tankolnod kell-jegyeztem meg pár óra múlva. A mutató már nagyon a nulla felé járt, mi meg még az utunk felénél se tartottunk.
- Igen. Megállunk mégis - sóhajtott fel. Kerestünk egy benzinkutat, ahol én bementem a boltba, és vettem egy kis ellátmányt a nap további részére. Nem sokkal később már indultunk is tovább.
- Nem vagy éhes? Vettem szendvicset-szedtem elő a szerzeményeimet.
- Nekem is vettél? - meglepődve nézett rám.
- Még szép. Te vezetsz. Neked kell az energia. Én el is aludhatok-kicsomagoltam a kaját, majd felé nyújtottam. Először el akarta venni, de aztán visszahúzta a kezét.
- Jobb lenne ha etetnél. Nem szeretek fél kézzel vezetni-a szemében volt valami játékos csillogás, amit nem tudtam nem észrevenni. Szóval direkt csinálja.
- Jól van. Csak, hogy boldog legyél - azzal az arcába nyomtam a szendvicset, aminek következtében a szája körül mindene olyan lett. Elnevettem magam rajta.
- Haha nagyon vicces-nevetett szarkasztikusan. - most le is takaríthatod-bökött az arcára.
- Muszáj volt - nevetgéltem, majd elővettem egy zsepit, és elkezdtem törölgetni az arcát. Kicsit magam felé is fordítottam, hogy jobban lássam. - Az utat figyeld-szóltam rá amikor már túl sokáig nézett a szemembe.
- Bocs-motyogta. - na hol az a szendvics? Ne hagyd, hogy a sofőröd éhen haljon. Olyan jókedvűen szólt hozzám, hogy muszáj volt mosolyognom rajta.

Végül kénytelen voltam megetetni őt. Többször is elidőztem az arcán és ahogy majszolta a kenyeret elgondolkoztam. Nagyon aranyos volt.
- Már megint bámulsz-jegyezte meg.
- Mintha te nem tennéd ugyanezt. Még jó, hogy most vezetsz és nem tudsz engem nézni - szóltam vissza neki.
- én inkább sajnálom. - mondta. Ha jól láttam még mintha el is pirult volna. Már megint kezdi? Hallottam milyen hevesen ver a szíve. Ennek hatására az enyém is felgyorsult kicsit. Versenyeznek vagy mi van? Mély levegőket kezdtem venni, hogy lenyugtassam magam. Lassan ki, és be, ki és be.
Ez annyira jól sikerült, hogy be is aludtam elég hamar. Két óra múlva megint felkeltem, odaadtam neki a kávét, amit szintén miatta vettem, majd igyekeztem ébren maradni. Egész jól elbeszélgettünk, így sokkal gyorsabban telt az idő.  Már majdnem este 10 volt mire beértünk a városba, majd plusz egy óra mire hazaértünk.
- Bejössz? - nyitottam ki a kocsiajtót, majd kiszálltam.
- Ha bemegyek, akkor rögtön el is alszok-mondta. Kicsit elhúzta a száját. Tudtam, hogy fáradt.
- Azért kérdeztem, mert így nem kell még előtte hazamenned.
- Viszont az ágyam jóval kényelmesebb-vonta fel a szemöldökét.
- Átengedem neked mára az ágyamat. Megérdemled. - mosolyogtam rá, majd elindultam a bejáratunkhoz. Tudtam, hogy jönni fog. Köszöntünk Sarahéknak, majd bementünk a szobámba.
- Előbb zuhanyozz le-szóltam rá. Úgy nézett, mintha ki akartam volna nyírni.
- Nemár. Tök hulla vagyok.
- Ha az ágyamban alszol akkor muszáj lesz. Segítsek vagy mi van? - kezdtem ledobálni a cuccaimat.
- Segíts - mondta. Ránéztem egy "ez most komoly?" fejjel, de úgy tűnt nagyon is az volt.
- hát... Jó - elvörösödtem. Idáig hallottam mekkorákat döngetett a szívizma a bordáin. Az enyém is hasonló állapotban volt. Hogy mért egyeztem bele a közös zuhanyzásba? Nos.. Időt és pénzt is spórolunk vele, na meg úgyis láttuk már a másikat meztelenül. Legalábbis ő engem sokszor, szóval nem volt mi zavarjon. Tudtam, hogy nem hitte, hogy tényleg beleegyezek, de igen csak meglepő tudok lenni néha. Még magamnak is.
Bementünk a fürdőbe, majd levetkőztünk, és beálltunk a zuhanykabinba. Kissé szűkös volt a hely.
- Akkora vagy, hogy azt se tudom egyedül, hogy férsz el ebbe a zuhanyzóba-kezdtem piszkálni.
- Ilyenek a génjeim. Tudod tisztavérű farkas gének-vigyorgott. Tudtam, hogy nem sértésnek szánta, nem is esett rosszul. Csak egy kicsit.
- Gondolom akkor otthon akkora kádatok van, hogy farkas alakban is belefértek-morogtam, közben nekiálltam beszappanozni magam, amit árgus szemekkel felügyelt.

- Nos nem tévedsz nagyot. De csak egy sima kádunk van. Kiskoromban belefértem farkasként-vigyorgott. - na mi lesz a segítségemmel? Így nem leszek tiszta.
- Mi? Ezt már tuti nem mondod komolyan... - felpillantottam rá. Hosszú másodpercekig csak néztünk egymás szemébe, hátha valaki feladja.
- Jól van. - azzal elkezdtem beszappanozni őt is.
Kezem és tekintetem elkalandozott dudorodó izmain, amin csordogáltak lefelé a vízcseppek. Tökéletes volt. Beharaptam az ajkam. Végigsimítottam minden egyes porcikáján, amit láthatóan nagyon élvezett. Amikor lentebbi régiókba értem, hirtelen megragadta a kezem.
- Ez talán nem lenne túl jó ötlet - mondta rekedt hangon. Elvigyorodtam.
- Csak nem meghátrálsz? - íncselkedve nyaltam végig a számon, közben a szemébe néztem.
- De.-habozott. - Majd legközelebb... Igazából ki kellene menned. - jegyezte meg. A kezével eltakarta becsességét, ami amúgy nem volt kicsi, de most valahogy nagyobbnak tűnt. Nem mondod!? Fülig vörösödtem.
- Fuh... Tudtam én, hogy ez nem jó ötlet. Maradj csak-azzal kimentem és megtörölköztem gyorsan. Felkapkodtam magamra a cuccaimat, majd előszedtem Coltnak egy nagyobb pólót, meg gatyát és az ágyra dobtam. Mégis mire számítottam? Nyilvánvaló volt, hogy valami ilyesmi fog történni, ha ilyen helyzetbe kerülünk.  Azt hiszem ez elkerülhetetlen volt. Túl közel kerültünk egymáshoz. Kezdtem megérteni mért is törődik velem annyira, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Mi csak élvezzük egymás társaságát. Hiszen úgyis egy lányt kell elvennie. Sajnáltam, mert immáron egyértelmű volt, hogy ő bizony nem a lányokat preferálta. Nagyon nehéz lesz az élete így.
Meghallottam a félreérthetetlen hangokat a csobogó vízen keresztül is. Inkább kimentem a teraszra addig. Semmi értelme nem lett volna annak, hogy esetleg az én testem is reagáljon rá.
- Na, hallgatóztál? - vigyorogva jött ki, anyaszült meztelenül. Mert mért ne?

- Azt hiszem inkább hozzád kellene hívni a pornósokat.
- Hmm... Majd forgatunk házilag-kacsintott rám. Felvette a kikészített ruhákat, majd kijött hozzám. - nem akarlak a földre száműzni, ez mégis csak a te szobád. Szóval... - hátranyúlt, hogy kiengedje a haját, amit a zuhanyzáshoz össze kellett fognia. - Szerintem elférünk ketten is.

- Az előbbi után még kísérted az ördögöt? - vontam fel a szemöldököm.
- Lenyugodtam. Nem kell aggódnod - a szemembe nézett.
Rábólintottam a dologra.