Fájdalom... Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra hogy mennyire fáj, és mennyire akarom, hogy vége legyen. Körmeimmel a betonpince alját markolászom, apró vörös csíkokat hagyva, és pár köröm darabot. Agyamat elöntötte a sötét köd. Éreztem, hogy kifordul a vállam, az inak és az izmok átvonulnak másik helyre a testemen, és közben iszonyatos fájdalmat okoznak. Lábaim kifordultak, hogy abba a pozícióba álljanak, ahogy egy farkas lába is állna. Amikor lenéztem a kezemre, már sűrű szőr borította. Véresre haraptam az ajkamat a fájdalomtól. Tudtam jól, hogy nem szabad egy hangot se kiadnom, különben valaki felfigyelne az ordításomra. Ha farkas ha ember, egyik se lenne túl jó. Mindketten a halálomat akarják. Nem beszélve a vadászokról. Az arcom kezdett megnyúlni, a csontozatom átalakulni. Ez volt a legfájdalmasabb rész. A földre dőltem, halkan nyöszörögtem. A szememből már a könnyem is kicsordult. Fáj. Nem bírom. Lihegve feküdtem hosszú percekig, majd feltápászkodtam. Hirtelen mindent láttam. Mennyi élőlény van itt! Milyen érdekesek! Beleszimatoltam a levegőbe. Ilyenkor minden érzékszervem még sokkal erősebb lesz. Valahol egy halott patkánynak is kellene lennie. Megnyaltam a számat. Agyaraim kivillantak, a szemeim szinte világítottak a sötétben. Egy ragadozó szemei. Lelapultam, és érdeklődve figyeltem a körülöttem lévő lényeket. Pókok csótányok, bogarak, férgek. Valami finom harapnivaló biztos akad számomra. Megmerevedtem amikor meghallottam egy apró rágcsáló neszeit. Óvatos léptekkel közelítettem felé, de ekkor valami csörrenést hallottam a közvetlen közelemből. Az egér megriadt és futni kezdett. Elrugaszkodtam, hogy üldözőbe vegyem, de hirtelen visszahuppantam a földre. Mi ez? Valami nagyon szorított a nyakamnál. Megpróbáltam újra és újra az egér után menni, de valami visszatartott, és nagyon hangosan csörgött. Hátranéztem, fekete fémláncok voltak a nyakamhoz erősítve. Valami azt súgta, hogy ez így van jól, de ennek ellenére nem akartam belenyugodni. Feszegetni kezdtem, a földhöz erősített karikát a számba vettem, és rángatni kezdtem. Kicsit megmozdult, de még nem eléggé. Nem is tudom meddig csinálhattam ezt. Nem adtam fel. Morogni kezdtem a láncra, de nem tűnt el. Ekkor össze vissza rángatni kezdtem a fejemet. Nem értettem mért vagyok bezárva. Hatalmas csörömpölés támadt a mozdulatomra, mire megijedtem, és csak még jobban rángatni kezdtem a láncaimat. Ekkor megéreztem egy másik farkas szagát. Ajtó nyitódást majd csukódást hallottam, majd puha lépteket. Megmerevedtem. Ilyenkor az a legjobb, ha sehogyan se hívom fel magamra a figyelmet. Persze mit se számított, hiszen a szagomat követte. Pár perc múlva már az ajtóban állt. Ember alakja volt, de magasabb volt mint aminek nekimennék. Fenyegetően morogni kezdtem rá.
- Nem mondod komolyan. - sóhajtott fel a fiú. - Shane azt mondtad rendben leszel. Ez minden csak nem rendben-keresztbe tette a kezét, majd nekidőlt a pókhálós pince falának. Kivillantottam a szemfogaimat, féltem tőle, ebben biztos voltam. Sokkal nagyobb és erősebb nálam. Tisztában voltam vele.
- Shane mennyire vagy magadnál? - kérdezte bizonytalanul. Amikor percek múlva is csak morogtam rá, úgy tűnt megelégelte a dolgot. Megrázta magát, majd nemsokára egy hatalmas, sötétszürke farkas állt előttem. Belenéztem a szemébe, mire behúztam fülem farkam, és a sarokba mentem. Összehúztam magam amennyire kicsire csak tudtam. Félve pislogtam rá a sarokból. Lassan lépdelt hozzám egyre közelebb. Nem vicsorgott, nem tett semmi fenyegető jelet. Odajött és megszaglászott. Rezzenéstelenül tűrtem, majd lefeküdt mellém. Sokáig csak néztük egymást, de lassan kezdtem lenyugodni. Le nem vettem róla a szemem egy pillanatra se. Aztán meghallottam az egyenletes szuszogását. Mért aludt el? Nem fél hogy megszököm, vagy rátámadok álmában? Persze semmi ilyesmit nem csináltam. Egész éjszaka őt néztem, néha felébredt, de amikor látta, hogy ugyanúgy vagyok mint amikor elaludt, csak visszahunyta a szemét. Hajnalban én is elszenderedtem, amikor felébredtem még mindig farkas formában voltam, de már tudtam magamról. Megkönnyebbültem, hogy nem törtem ki a pincéből, de azt egyáltalán nem értettem Colt mért fekszik előttem farkasként. Óvatosan megböködtem a mancsát az orrommal, mire felkapta a fejét, és fenyegetően rám morgott. Amikor felismert persze azonnal visszahúzta az agyarait. Felállt, majd megrázta magát. A bundája csupa piszok lett. Nyilván az enyém még rosszabbul nézett ki. Gyengéden megérintett az orrával, majd végignyalt a fülemen. Csak pislogtam, hogy mégis mit csinál. Nem is vagyok a falkájában. Velem nem kellene így viselkednie. Nem húzódtam el tőle, hiszen nem bántott. Amikor abbahagyta, visszaváltozott emberi alakjába, majd várakozva nézett rám. Egy darab alsó volt rajta. Én csak ráztam a fejem, és mutattam hogy menjen ki.
- Ne szégyenlősködj már Shane. Ez nem nagy dolog-villantotta rám a vigyorát. Csak megforgattam a szemem, majd hátat fordítottam neki. Nyilván tök sötét volt a pincében, de az ő szemei ehhez sokkal jobban alkalmazkodtak. Biztos voltam benne, hogy amikor szépen visszahúzódott a farkas énem, minden egyes kis porcikámat végignézte. A visszaváltozás cseppet sem volt fájdalmas, mint ahogy általában az se volt az, amikor magamtól változok farkassá. Csak a telihold tesz mindent sokkal bonyolultabbá.
- Megtennéd, hogy nem stírölöd a seggem? Komolyan azt fogom hinni hogy meleg vagy-szóltam be neki, majd a ruháimhoz mentem és felöltöztem.
- Shane. - állt elém és a szemembe nézett. Már megijedtem, hogy valami vallomásra készül, vagy megüt, esetleg leordibál. - beszélnünk kell. Ez így nem maradhat-mutatott a láncokra, amik most a földön hevertek. Nyeltem egyet. Tisztában voltam vele hogy ez nem egy végleges megoldás.
- Akkor mégis mit csináljak? Nem mehetek ki az erdőbe mert megölnek. - elindultam kifelé. A friss levegő arcon csapott amint kinyitottam az ajtót. Már pirkadt, de még senki se volt ébren. Felmásztam a teraszomra, majd bementem az erkélyajtómon, amit nyitva hagytam még az este.
- Senki nem foglalkozott veled ugye? Nem tanított más vérfarkas vagy valami-nézte ahogyan pakolászni kezdek. Csak megráztam a fejem.
- Apa halála után nem. Ő csak az alap dolgokra tanított. A teliholddal nem jutottunk előrébb. Teljesen állat leszek. Mármint belül is. Persze emlékszem nagyjából, hogy mit csináltam, de nem tudom irányítani olyankor magam. - leültem az ágyamra, mire ő inkább az íróasztalomhoz a székemre.
- elég könnyen lenyugodtál szerencsére. De az a vaskarika nem bírja már sokáig. Meg kell tanulnod kordában tartani magadat. Megtanítalak-mondta a szemembe nézve. - Ha véletlenül kiszabadulsz egy ilyen alkalomkor tényleg elkapnak és széttépnek. Nem maradhatsz így.
- Pedig elég jó megoldásnak tűnt. - túrtam bele a hajamba. Ekkor vettem észre, hogy egy hatalmas pók lógott a könyökömről.
-fúj. Nem igazán szeretem a pincéket-szedtem le a hálójánál a kis nyolclábút, majd kivittem a teraszra. Majd csak talál magának valami jobb helyet.
- Nem is értem, bogy bírtad egyáltalán egy ilyen helyen leláncolni magadat-csóválta a fejét mosolyogva.
- Tudom, hogy ha átváltozok már nem fogok félni a sötét ijesztő pincéktől. Csak addig kell kibírnom amíg el nem kezdődik az átváltozás. Utána úgyse tudok másra figyelni.
- Fáj?
Bólogattam, mire halvány aggodalom suhant át a vonásain. Még mindig nem értem mért is fontos neki ennyire a testi épségem, amikor nem is bírjuk egymást, de mindegy. Persze nyilván most egy kicsit jobban kijövünk mint elsőre.
- Nekünk is meg kellett ezt tanulnunk, csak sokkal egyszerűbb az egész mivel tisztavérűek vagyunk. Úgyhogy megpróbállak megtanítani rá. Remélem nincs ellenedre.
-Nincs-hajtottam le a fejem. Utáltam amikor a gyengeségeimről kellett beszélnem.
- Igazán szólhattál volna. De még szerencse, hogy úgy gondoltam rád nézek egyszer az éjszaka. Biztos vagyok benne hogy kitörtél volna a pincéből.
- Inkább reggelizzünk. - felálltam és kimentem a konyhába. Colt nem követett, de nemsokára megtudtam, hogy mért. Sarah csoszogott le álmos fejjel.
- Shane? Fel is ébredtél?
- Mint látod. Csinálok reggelit.
- jó akkor még visszafekszem kicsit - ásított a nő, majd elindult visszafele. Négy személyre csináltam rántottát, majd kettőt bevittem a szobámba, de amint beléptem, tudtam, hogy Colt elment. Persze nem hibáztatom érte, hiszen egész éjjel engem kellett felügyelnie. Biztos fáradt. Mondjuk én is az vagyok. De most akkor minek csináltam meg a reggelijét? Az asztalomon egy cetli várt az alábbi üzenettel. " Ne haragudj de nekem is el kell készülnöm a sulira. Bent találkozunk" összegyűrtem a papírt, majd a kukába dobtam. Jah persze. Bent úgyis a falkájával lesz. Nem is vagyunk osztálytársak, szinte csak az ebédszünetbe van időnk találkozni. Na nem mintha ez akkora probléma lenne. Én örülök neki, hogy nem tud egész nap a nyakamon lógni. Végül befaltam mind két adag rántottát, és elmentem zuhanyozni, majd átöltözve tiszta ruhában indultam át Tiarához, majd ketten mentünk suliba.