- Jössz velünk ebédelni? - kérdezte a mellettem ülő szivárvány katasztrófa, amint kicsengettek az ebédszünetre. Ha jól tudom egy órás itt ez a szünet, amin nagyon meglepődtem, de örültem is neki. Elvégre nem egészséges, ha gyorsan befalom a kaját 5 perc alatt.
- Ha ezzel a buzikával akarod tölteni az ebéded, készülj fel rá, hogy az egész iskola rögtön megbélyegez-szólt közbe Mr. Lucifer, vagyis khmm... Jared.
- Hát én - kezdtem volna.
- Ne is hallgass rájuk. Gyere velünk kajálni - jött oda egy lány. Az arca szép volt, az alkata is vékony, sportos. Haja szigorú lófarokba volt kötve, amiből egy tincs sem kandikált ki. - Azt hiszem a mi társaságunk kicsit kellemesebb és normálisabb lesz. Amúgy Anna vagyok-nyújtotta a kezét a szépség. A háta mögött egy lány és egy fiú várakozott, gondolom róluk beszélt, amikor többesszámban mondta magukat.
-Valóban ez az ajánlat sokkal csábítóbb, mint az eddigiek-sóhajtottam fel megkönnyebbülten a lány felé fordulva, akinek erre fülig ért a szája. - mutassátok az utat!
Anna nagyon kedvesnek tűnt, bár látszott rajta, hogy ő lehet a jó csaj az osztályban. Minden tekintet rá, és a formás hátsójára szegeződött. Magamban képen töröltem magam. Mikre nem gondolok. Rövid utunkon végig a mellettem ülőkről beszélt, mindennek elhordta őket, de mégse éreztem azt, hogy annyira utálná akár egyiküket is.
- Egész nap ez megy. Az a kettő már teljesen az agyamra ment. Muszáj volt kimenekítenem téged, nehogy magával szippantson valamelyik a kis világába. - csak mondta és mondta.
- Egyébként Jared a pasija-szólt közbe Margery kuncogva, aki a kis csapatunkhoz tartozott. Égővörös haja 360 fokban meredezett szanaszét, pajkos csavarokban. Arcát beborították a szeplők, amik még különlegesebbé varázsolták. Az egész megjelenése olyan mesébe illő volt.
- pont ezért szidhatom amennyit akarom-jelentette ki Anna. Nagyon meglepett, csak néztem a lányra.
- Te azzal a rosszfiúval vagy együtt? Ez hogy lehetséges? - kérdeztem rá. Sajnos erről is lemaradtál Shane... Na mindegy.
-Mindenki így reagál amikor megtudja-nevetett Margery. - Suliban elég keveset mutatkoznak együtt, de igazából élnek halnak a másikért. Úgyhogy ne is próbálkozz be Annanál. Én viszont szabad vagyok szépfiú - tette még hozzá a végén, nekem meg tátva maradt a szám. Nem azt mondom, hogy ronda lány volt Margery, de nem az esetem.
- Margy, nem kellene minden fiút elijesztened ilyen szöveggel magadtól. Így sose lesz pasid-szólt közbe a fiú is, aki valamiért nagyon hasonlított Margeryre. Azt hiszem Percy volt a neve. Hogy fogok ennyi mindenkit megjegyezni?? Már most zsongott a fejem a sok újdonságtól.
- Egyébként Margery es Percy ikertestvérek. - szólt Anna, mire minden megvilágosodott előttem. Na várjunk. Akkor van Leon, aki díszbuzi, Jared és Anna, akik járnak, Margery és Percy, akik testvérek. Igyekeztem elraktározni az infókat magamban.
- Feltűnt, hogy annyira hasonlóan néznek ki-bólintottam, majd beléptünk az ebédlőbe.

Felkaptam a fejem, amint megéreztem a szagot. Idegesen néztem ide oda, hogy mégis honnan jöhet. Nem lehet... Csak ezt ne. Nagyon erős volt, mármint nem büdösnek mondanám, hanem inkább jellegzetesnek. A hideg cikázott végig a hátamon, majd egy fekete szempárral találtam szembe magam. Sőt, nem is egy ilyen szempár volt, hanem öt! Gyökeret vertem a kőbe a talpam alatt. Nem lehet. Minden elhalkult körülöttem, pedig mintha valaki szólt volna hozzám, de nem érzékeltem semmi mást, csak azokat a szemeket néztem. Tele volt dühvel, és értetlenséggel a tekintetük. Egy emberként meredtek rám, a kívülállóra, aki hívatlanul idemerészkedett. Összeszorítottam a fogaimat, szinte már megcsikordultak, annyira feszítettem őket. A kezem remegni kezdett.
- Hahó újfiú-valaki bezavarva integetett pont a szemem előtt a kezével. Ijedten kaptam oda a tekintetem, de csak Margery volt. Kissé aggódva vizslatott engem.

- Minden oké? Úgy meredsz magad elé, mint aki szellemet látott-kérdezte. Körbenézett, hogy mégis min akadt meg a szemem, amikor észrevette a fekete szeműeket, kicsit elpirult. - Oh... Őket nézed? A focicsapat tagjai. Mindig együtt vannak. És iszonyat jóképű mindegyik nem? Izmosak is.-kezdett áradozni a lány, mire Percy megbökte.

- Hagyd már. Nem úgy nézett rájuk, mint akinek elsőre szimpatikusak a srácok. Ugye Shane?-biccentett a srác, aki amúgy alacsonyabb volt nálam. Ez hogy lehet? Nem vagyok egy magas ember. Sajnáltam a fiút, biztos nehéz lehet így barátnőt találnia magának.

- Khmm.. Igen. Kissé ijesztőek-értettem egyet Percyvel. -Nem szívesen kerülnék közelebb hozzájuk-mondtam halkan, de közben le nem vettem róluk a szememet.

- Ne is akarj. Elég furcsa bagázs. Nem igazán beszélgetnek kívülállókkal. Esetleg más csapattagokkal.-vonta meg a vállát Anna, majd beálltunk a sorba a kajáért. Végig magamon éreztem a fürkésző tekinteteket. Nem látnak szívesen. Még szép, hogy nem. Tudtam, hogy mért. Legalább hosszú ujjú póló volt rajtam, így nem tudták még pontosan,hogy mi is a helyzet velem. El ne felejtsek mostantól mindig hosszúujjúban mászkálni. De hiszen dög meleg tud lenni! Észre se vettem, hogy sorra kerültem, és csak bambultam a konyhásra előttem.

-Mit kérsz fiacskám?-kérdezte a néni kissé türelmetlenül. Nyilván már rég a következő gyereknél tartott volna, ha nem csak bambulok előre.

- Öhm bocsánat.- gyorsan kiválasztottam a kaját, majd Annaékkal leültünk egy üres asztalhoz. Óvatosan oldalra néztem, az ő asztalukra. Még mindig ide néztek. Most az egyik fiú súgott valamit a másiknak, aki erre sötéten elvigyorodott. Semmi jó nem fog kisülni ebből. Kellett nekünk pont ide jönni! 

- Nagyon néznek téged az indiánok-jegyezte meg Margy, aki pont rálátott az asztalukra, és szégyentelenül bámulta a csapatot. Nem lőtt mellé a megnevezéssel, ugyanis biztos voltam benne, hogy mind az 5-en tisztavérű amerikai őslakosok. Gyönyörű réz színű sötét bőrük volt, hosszú fekete hajjal társulva. Akár egy Winnetou történetben is szerepelhetnének.

- Ne legyél rasszista-bökte oldalba a testvére.

- Nem vagyok, de attól még ami tény az tény. Én se tehetek róla, hogy ilyen vörös hajam van mint neked. Mindenki azt mondja, hogy ír vagyok.-puffogott a lány.

- És nem is lőnek mellé-morgott a fiú

- A nagyszüleik költöztek ide Írországból, de ők már itt születtek-világosított fel Anna.- Egyébként én latin származású  vagyok, de nem hiszem, hogy érdekel-mosolygott rám kicsit kínosan.

- Hát nem igazán, de legalább ezt is tudom most már rólad-mosolyogtam rá a lányra. Tényleg gyönyörű világos kreol bőre volt, hosszú sötét haja, és vastag ajkai. Úgy nézett ki mint Angelina Jolie, csak sokkal fiatalabban. Irigyeltem Jaredet, hogy maga mellett tudhatja. Nekem tényleg sose lesz barátnőm... Felsóhajtottam kissé gondterhelten.

- Jarednek, hogy sikerült egy ilyen szépséget becserkésznie mint te?-villantottam a lányra egy kacér mosolyt, bár tisztában voltam az esélyeimmel. Anna megilletődve nézett rám. Lenyelte a falatot amin épp rágódott. Jah igen kajálunk... Gyorsan elkezdtem én is enni.

- Én szedtem fel. Aztán szétmentünk egy időre, de utána meg ő keresett meg-vonta meg a vállát.-nem nagy story

-Oh de igen is nagy sztori-vágott közbe Margery.-Szóval Anna mindig is szép lány volt, így simán összejöttek. De aztán Jarednek voltak elég furcsa ügyei, és nem akarta Annát belekeverni, ezért szakított vele elég csúnyán. Még le is smárolt egy másik csajt előtte, hogy biztosra menjen.- a lány lelkesen mesélte a barátnője életét, akinek ez feltehetően nem igazán tetszett.

- Jah a szemét-morgott halkan.

- Igen igen. De közben kiderült a dolog, hogy igazából ezzel csak védeni akarta Annát meg minden. Aztán újra összejöttek amikor Jared elintézte a dolgait. Azóta is együtt vannak. Olyan szép történetük van nem?-morzsolt el egy könnycseppet a végén.

- Fuuh hát ez aztán nem semmi-ismertem el bólogatva.-akkor esélyem sincs tényleg-nevettem fel zavartan. Halvány pír szökött az arcomra. Pont ekkor néztem megint az ő asztaluk felé, és összetalálkozott a tekintetem az egyik fekete hajúval. Észbe kaptam, és gyorsan lesütött szemmel fordultam vissza a társaságunkhoz. Nem a magánéletemmel kellene foglalkoznom, hanem inkább azzal, hogyan éljem túl.

- Ne haragudj Shane. Iszonyat jó srác vagy de tényleg. Viszont én nekem csak Jared kell-utasított vissza csípőből Anna.

-Oké oké. Semmi baj. Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Nem is tudom mért próbálkoztam mégis-szabadkoztam.

- Mindenki bepróbálkozik-vonta meg a vállát. Hát önbizalomban sincs hiánya az biztos.

Mindenki befejezte az evést, persze én maradtam legutoljára. Már el is indultak visszafelé, így sietve kaptam fel a tálcám és rohantam utánuk. Hirtelen valaki kitette elém a lábát, hogy felboruljak. Majdnem el is estem, de még sikeresen megmentettem magamat, és a tálcámon levő tányérokat is, mielőtt bármilyen katasztrófa megtörténhetett volna. Sejtettem kivel fogom szembetalálni magam. Egyenesen a szemébe néztem. Ijesztő volt. Ennél sötétebb szempárt nem láttam még soha életemben. Hosszú haja, most lazán copfban lógott a hátán. Nagyon szép haja volt. Khmm.. szóval... Akkor is iszonyat ijesztő ez a srác! Úgy fürkészett, mintha bármelyik pillanatban elharaphatná a torkom.

- Nincs itt keresni valód-szűrte a fogai között.- Menj el. A többiek nem figyelmeztetnek mielőtt megtámadnának. Én igen.

Húha... Ez egy igazi fenyegetés volt. Majdnem összefostam magam. Alig mertem levegőt venni, árasztotta magából ezt a furcsa illatot, ami mindent körbelengett. Egyértelmű volt a dolog, hogy nincs itt semmi keresnivalóm. Tényleg el kell tűnnöm innen. Amikor magamhoz tértem, már nem volt sehol. Ő is és a bandája is eltűntek az ebédlőből.

Az osztálynál sikerült utolérnem a többieket.

- Nem vártatok meg-szóltam utánuk.

-Shane? Te mégis mikor tűntél el? Észre se vettük-nézett rám Anna meglepve. Margery is csak pislogott. Percy nos... azt hiszem ő szinte mindig ugyanolyan arcot vág. 

-Mindegy is. Menjünk órára-legyintettem, mintha semmiség lenne az egész, majd bementem a terembe. Újabb csodás óra következett Mr. Sátánnal és Cupidóval. Már csak így hívom őket magamba. Még mindig nem értem Anna mit eszik ezen a Jareden. Tök félelmetes a csávó. A lányok tényleg ennyire odavannak a rosszfiúkért? 

Órák után mentem a szekrényemhez, hogy betegyem a cuccaim, tudtam, hogy ott volt az egyikük. Óvatosan csuktam be a szekrény ajtót, majd felnéztem a srácra. Neki is hosszú haja volt,  ugyanolyan sötét szemei. Viszont az illata jóval szúrósabb. Nem is tudom mire emlékeztetett. Mintha valami gyógynövény lenne. 

-Most velem jössz-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Percekig csak álltam lefagyva, hogy mégis mért kellene nekem vele mennem, amikor megragadta a karomat, majd berángatott a mosdóba.

-Itt van srácok.-lökött neki a falnak. Négyen voltak. Akivel az ebédlőben beszéltem hol van? Valahogy úgy éreztem ő nem akar feltétlenül bántani. Viszont ők itt biztos, hogy ki fognak nyírni. Az egyik máris ropogtatta a csontjait.

- Na hellóka kicsi farkas-jött oda hozzám az egyik.- Tudod, hogy nem lenne szabad a területünkre lépned az engedélyünk nélkül. Ráadásul félvér vagy... -húzta fel az orrát, mint aki valami förtelmes bűzt érez. Beharaptam alsó ajkam. Ekkor megragadta a karomat, és felrántotta a pólóm.

-Nézzük csak melyik falka mer ide jönni.-elképedt amikor meglátta. Felhúzta a másik ujjamat is, de azon se talált semmit.- Srácok... Nincs tetoválása.-közölte döbbenten, majd hirtelen engedett el, aztán az ökle máris az arcomban landolt.- Egy korcs ne merészelje betenni a lábát a területünkre!

- Hogy képzeled!-odajött még egy, és ő is verni kezdett. Először lábszáron rúgott, majd egyenest a gyomromba. Összegörnyedtem a fájdalomtól. Nem védekeztem, tudtam, hogy joguk van ezt csinálni. Az iskolában amúgy se tehetek sok mindent. Csak éljem valahogy túl ezt az egészet.

- Ha még egyszer meglátunk a suliban, vagy bárhol az utcán, nem úszod meg ennyivel. Az egész körzet a mienk. Az erdő is-közölték velem, majd kaptam még egy hasba rúgást. Már a földön fetrengtem. Kimentek, engem otthagyva. Percekig csak feküdtem, majd lassan feltápászkodtam. Igyekeztem összeszedni magam, megmostam az arcom, amin már kezdett lilulni egy helyen. Marhajó. Ezzel hazaállítani első nap. Ki lesznek akadva otthon. Kitámolyogtam a wcből, a szemközti falnál támaszkodott az ötödik tag. Komolyan nézett rám, kicsit mintha aggódna. Nem olyan fenyegető most  a kisugárzása.

- Én mondtam-csak ennyit mondott, majd elment.

-Marhajó...-motyogtam magamban. Annyira reméltem, hogy itt nem lesznek farkasok, és nem leszek kitaszítva, vagy megverve. Erre tessék... Elég erős és nagy falkának tűnik. Vajon hányan lehetnek? Mire kiértem a kapuhoz Tiara már türelmetlenül várt. Amikor meglátott azonnal odarohant.

- Shane? Mi történt? Már az első napodon? Ki tette ezt?-ijedezett a lány, aggódva ért hozzá az arcomhoz.- Ez nagyon fájhat.

- Nem kell aggódnod semmi komoly.-fordultam el tőle.

- De igenis aggódok. Mégis ki az aki az első napján verekedésbe keveredik?-vont kérdőre, mire egy zavart félmosolyt villantottam rá.

- Hát én.