Amint visszaértünk a Tanácstól és az ikreket kidobtuk a házuknál, csend borult ránk. Már senki se akarta fenntartani a vidám és izgatott csevelyt, amit Margeryékkel folytattunk. Garret jelenleg nem volt túl beszédes kedvében, bár lehet csak miattam nem mondott semmit. Érezni lehetett a feszültséget. Hosszú volt az út a falkáig, és én kicsit be is aludtam, de amint leparkoltunk felriadtam, mintha megéreztem volna, hogy visszaértünk.
- Bejelentem mindenkinek a döntést-mondta Colt inkább Garrettnek mint nekem. Azt hiszem az én szerepem itt véget ért, hiszen nem vagyok a falka tagja. Még....

Bementem a házba, majd leültem a kanapéra. Innen is hallottam Colt szavait amit közölt a falkájával. Vége a háborúskodásnak, és mondhatni egész jól jöttünk ki ebből a helyzetből. Éljenzés tört ki, mire elmosolyodtam. Nagyszerű vezető lesz belőle. Már most az. A kezemen lévő gyűrűre tévedt a tekintetem. Nyilvánvaló volt most már, hogy ezzel a kis trükkel csak engem akart megvédeni. De vajon mennyire gondolta ezt komolyan? Egyáltalán honnan szedte a gyűrűt? Annyi kérdésem volt felé, és amikor végre belépett a nappaliba, már majdnem neki is támadtam, de megláttam a tekintetét, ami belém fojtotta a szavakat. Odalépett elém, majd a kezét nyújtotta.

- Add vissza a gyűrűt - közölte. Tányérméretűre guvadtak a szemeim. Van pofája....

- Mégis mért kellene visszaadnom? - álltam elé. - Van képed így játszadozni. Az érzéseimre nem is gondolsz? Vagy, hogy hülyét csináltál belőlem? Itt a hülye gyűrűd-raktam a kezébe. Minden okom megvan arra, hogy mérges legyek nem? Elmosolyodott rajtam.
Még ki is röhög.

- Ugyan már, te se akarnál ilyen fiatalon összeházasodni valakivel. - vágta zsebre az ékszert. - a gyűrű még nincs kész. Vissza kell még vinnem az ékszerészhez. Ideiglenesen kértem el tőle. Amúgy is csak érettségi után akartam megkérni a kezed.
- Mi? - lefagytam. Na jó most nálam állt le a rendszer.
- Hogy nézne ki ha a suliban jegygyűrűt hordanánk? Tök fiatalok vagyunk. Igazából évek múlva is megkérhetnélek-Colt olyan lazán beszélt róla, mintha ez valami mindennapi dolog lenne.
- Mégis honnan veszed, hogy együtt maradunk addig? - kérdeztem.
- Lelki társak vagyunk nem? Neked meg kell egy falka. Én kitartok melletted életed végéig ebben biztos lehetsz. Gyűrű ide vagy oda. Nekem nem számít. Igazából csak a falkád miatt kell. -hangja határozottan csengett. A szemébe nézve láttam, hogy nem hazudott. Tényleg ebben hisz.
- Ha ilyen hidegen viselkedsz velem nem tudom mit gondoljak. Az utóbbi időben konkrétan magamra hagytál. - vádoltam meg.
- elég nagy problémát okoztál nekem az öldöklési vágyaddal. Őszintén.... Megijedtem - vallotta be. - és kétségbeestem, hogy ebből hogyan tudlak kimenteni. Ne haragudj.

- Szóval igazából csak aggódtál értem? - fejtettem meg a szavait mire bólintott.
- Igen. És amúgy tényleg ijesztő vagy amikor éppen széttépsz valakit. Mostantól az ilyen fajta viselkedést hanyagolnod kell. A felügyeletemre vagy bízva.

Elmosolyodtam rajta. Azt hiszem eléggé megkönnyebbültem a szavaitól.
- Nem fogok senkit sem megölni ígérem. - feltartottam a kisujjam, hogy megpecsételhessük az ígéretemet. Összekulcsolódtak ujjaink, majd hirtelen magához rántott, és máris a karjaiban találtam magam.
- Nem fogok többé hidegen viselkedni veled. - súgta a fülembe. - amúgy is ideje lenne már valaminek. Nem lenne kedved hozzá most? - beleborzongtam ahogy a lehelete a nyakamat csiklandozta.
- Meg se kell kérdezned-mondtam, majd felugorva rá a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. Egy hosszú szenvedélyes éjszakának néztünk elébe, ahol végre beteljesedett a kapcsolatunk testileg is. Azt hiszem nem kell részleteznem mennyire élveztem, és boldog voltam. Úgy passzoltunk egymáshoz, annyira működött a kémia köztünk, hogy alig akartunk leállni. Hajnalban aludhattunk el, majd végül összebújva az ágyon ért minket a reggel.

...

Tylerék falkája pár nap alatt elhagyta a várost. Semmit nem hagytak maguk után, meglepődtem, hogy ilyen könnyen eltakarodtak. Amikor Coltot kérdeztem, ő csak annyit mondott, hogy Tyler is belátta, hogy értelmetlen lenne a két falka közt folytatni a háborút. Bár kicsit hiányzott az állandó paranoia, és hogy minden sarkon verekedésbe keveredjek, de muszáj volt hozzászoknom. Békés napok köszöntöttek mindenkire. 

Colttal laktam továbbra is. Sajnos nekem nem oldódott meg egy igen csak fontos problémám. Sarah képtelen volt felépülni a tűzeset utáni sokkból. Az orvosok és pszichiáterek mindent megpróbáltak, de végül egy otthonban helyezték el nem messze a várostól. Hetente többször is elmentem őt meglátogatni, de éreztem, hogy már soha nem lesz olyan a kapcsolatunk mint eddig volt. Mintha fel se ismert volna. Csak maga elé meredt, néhány szót szólt amikor kérdezték. Elvileg ez már haladás volt, viszont sokszor voltak rohamai, ami miatt ön és közveszélyessé vált. Egyszer voltam bent nála amikor egy ilyen történt. Utána napokig nem voltam képes visszamenni hozzá. Annyira megrendített, hogy így kifordult önmagából. Magamat okoltam a történtekért, hiszen ha én nem engedek a gyilkos ösztöneimnek, akkor ez soha nem történt volna meg. 

Lassan eljött a tavasz. Már szüksége volt mindenkinek egy kis felfrissülésre, de nekünk vészesen közeledett az érettségi. Közösen tanultunk a többiekkel, bár nem volt így túl hatékony, mivel mindenki csak beszélgetett meg hülyéskedett. Szerencsére nem romlott meg a barátságunk Annáékkal. Mióta ők is be lettek avatva, sokkal megértőbben viselkedtek velünk szemben. Amikor elmentünk Colttal egy hétvégére és ők éppen bulit szerveztek, akkor se akadtak ki. Mivel telihold volt, muszáj volt messzebbre mennünk, de most, hogy nem fenyegetett egy másik falka, csak a közeli hegyekbe mentünk fel.

- Nagyon tetszik ez a hely-jegyeztem meg amikor egy sziklásabb részhez értünk. Rá lehetett látni a városra a közelben, bár a mi házunk innen messze volt.

- Már nem vagy annyira veszélyes, így szerencsére nem kell messzebb mennünk. Tetszeni fog a ház is-mosolygott rám Colt.

- Ház? Van ház is?- csillant fel a szemem.

- Igen van. A falkáé. Csak egy sima erdészház, de én nagyon szeretem. Sokszor mentünk fel Tylerékkel több napra.-az arca elkomorult. Tudtam, hogy mi járt a fejében. Az, hogy többször már nem fog velük találkozni. Bele se merek gondolni milyen jó barátok lehettek. Hibásnak éreztem magam, mivel miattam is szakadt szét a falka.

- És mi mért jöttünk egész hétvégére? Csak egy éjszaka van telihold-jegyeztem meg halkan. Felvonta a szemöldökét, hogy ezt most komolyan megkérdeztem-e.

- Mégis mit gondolsz?-nézett a szemembe, amiben valami sötét szikrázást véltem felfedezni.

- Hát, nem tudom. Lehet itt akarsz megölni, majd eladni a szerveimet-játszottam a tudatlant.

- Hmm... Nem is rossz ötlet. Még pénzt is keresnék veled.-húzta gonosz vigyorra a száját. Hirtelen elkapta a csuklómat, majd nekidöntött egy fának. A mellkasom oda paszírozódott a törzsének, hátulról pedig az ő teste nyomott oda erősen.

- Mégis mit gondolsz mit fogunk csinálni hétvégén?-duruzsolta a fülembe. A hangjától libabőrös lett az egész testem. Szinte már ettől felizgultam, pedig hozzám se ért olyan helyen.

- Sakkozunk?-fordítottam hátra a fejem amennyire tudtam. 

- Shane, ne játszadozz-figyelmeztetett, majd végignyalt az ütőeremen a nyakamon. Vigyorogva csavartam ki a kezemet, amit erősen szorított, majd igyekeztem őt elkapni, hogy most én kerülhessek előnyösebb helyzetbe. Persze nem hagyta magát, így egy kisebb bunyó alakult ki köztünk. Nevetve verekedtünk az erdőben, így végül csak naplementére értünk a tisztásra, ahol a kis faház állt. Rögtön a szívembe zártam a helyet. Annyira elbűvölő és tündéri volt. 

- Ez nagyon király-vigyorogtam, majd megindultam a célunk felé.- Tetszik.

- Gondoltam.

Beléptünk az ajtón. Arra számítottam, hogy koszos poros lesz, de meglepően tiszta volt minden.

- Tegnap kitakarítottam a helyet. Nem akartam, hogy ezzel húzzuk az időt.-vonta meg a vállát a fiú, amikor kérdőn néztem rá. Ez valahogy megmelengette a szívemet. Tetszett, hogy ennyire törődött velem. Ledobtam a táskám. Két szoba volt a házban. Az egyik a fürdő, a másik pedig egyben konyha és háló is volt. Egy ágy, és egy rozoga kanapé is kapott helyet, így biztos, hogy kényelmesen el fogunk férni. Bár valószínűleg úgyis együtt alszunk majd.

- Hoztam húst is, úgyhogy azt most meg is sütjük. Rakok kint tüzet.-szólalt meg Colt.

- De nem lesz baj? Mindjárt feljön a hold és...

- Nem lesz baj. Hiszen már át se változol. Rengeteget fejlődtél.- szavai kicsit megnyugtatták a lelkem, így kimentem és segítettem neki tüzet rakni, majd mire leszállt az est, és már csak parázs maradt a lángokból, be is tettük a húst sülni.
Idegesen kapkodni kezdtem a fejem. Tudatomnál voltam, de ugyanakkor ott volt bennem a farkas is, aki minden apró neszre és szagra odafigyelt. Amikor megéreztem egy nyulat a közelben, felpattantam, majd kieresztett karmokkal elindultam a bozót felé. 

- Shane!-Colt hangjára összerezzentem és megálltam. Szigorú tekintetétől kicsit elbizonytalanodtam. Intett, hogy menjek oda hozzá, így odamentem.

- Jól van.-megsimította az arcom, majd hirtelen elkapta mindkét kezemet, és összekötötte a hátam mögött a csuklómat.

- Mi? -agyaraimat nem tudtam még visszahúzni, és a karmaimat sem, így úgy néztem ki mint egy csapdába esett szörnyeteg.

- Nehogy elkóborolj nekem-Colt vigyorogva fogta meg a kötél végét, majd behúzott a házba. -A húsnak úgyis kell pár óra még.

- Mit csinálsz?-kérdeztem félénken. Nagyon bátor lett mostanában. Pedig amikor először csináltuk milyen aranyos volt, és várta, hogy mondjam neki, hogy mit hogyan csináljon. Most pedig semmi beleszólásom nem volt a dologba. Nem mintha nem tetszett volna. Az ágyhoz húzott, majd a kötél végét kikötötte a fejtámlához, ami deszkákból állt. 

- Ez most komoly? Nem lenne jobb máskor kikötözőst játszani?-rángattam meg a kötelet, de még tartotta magát. Bár ha akarnám, kiszabadulhatnék. Ezt Colt is tudta. Éhes szemekkel vizslatott, majd levette a pólóját, és odamászott hozzám.

- Nagyon tetszik így. Ez a legalkalmasabb idő. Kíváncsi vagyok ilyenkor hogyan reagálsz rám.-hajolt közelebb, majd csókolni kezdte a nyakamat. Megharapott elég erősen, mire felszisszentem.

- Hé... -próbáltam neki szólni, de ekkor letépte rólam a pólómat, és lecsupaszította a teljes felsőtestemet. Nyelvével minden egyes részletet körbejárt, megkóstolt. Kezeivel közben izgatóan simított végig alhasamon, majd ágyékomon is. Halkan felnyögtem, ezen felbátorodva pedig benyúlt a nadrágomba, hogy úgy simítson rajtam végig.

- Colt...De így én nem csinálok semmit-jegyeztem meg halkan. Beharaptam az alsó ajkam, amikor egy újabb nyomot hagyott a mellkasomon. Tisztán kivehetőek voltak a fogai a fehér bőrömön.

- Pontosan. Ki vagy szolgáltatva nekem és azt teszem amit csak akarok-vigyorgott sötéten. - egy megkötözött vérfarkas. Had élvezzem ki.

- De...-nem tudtam tovább ellenkezni, mert elhallgatott az ajkaival, amiket szenvedélyesen az enyéimre ragasztott. Lehámozta rólam a többi ruhám is, így végre hozzám férhetett minden akadály nélkül. Benyálazott ujját rögtön a hátsómhoz helyezte, és felnyomta, hogy leellenőrizze mennyire vagyok szűk. Mivel már jó párszor csináltuk, így egyre érzékenyebb lett az a részem, és nekem már ennyi is izgató volt. Persze tudtam, hogy ennél már csak jobb lesz.

- Ilyenkor jól jönne az emberi regenerálódás lassúsága. Nem szűkülnél össze ennyire-mondta kicsit türelmetlenül, bár nem látszódott rajta, hogy nagyon bántja a dolog. Azt hiszem szerette nézni, ahogy én már csak az ujjaitól is teljesen elvesztem a fejem, és kéjesen nyögök alatta. Mikor már elég tágnak érzett, az ölébe húzott, és összefogta a tagjainkat.

- Colt...-lihegtem.- Csináld már.

Halk kuncogást hallottam felőle, majd megpuszilta az arcom.

- Csináld te.-vigyorgott. Teljesen komolyan gondolta. Szemtelenül végignézte, ahogy én hátrakötött kezekkel valahogy odaügyeskedtem magam ágaskodó tagja fölé, majd egy kis segítséggel magamba csúsztattam őt. Az arcom teljesen kipirult.. Nem szoktuk ilyen pózban csinálni, és kicsit zavarba ejtő is volt.

- Mire vársz még Shane? Nem mozogsz?-vigyorogva nyalt végig ajkán. Annyira vonzó volt, hogy jelen pillanatban eszemben sem volt ellenkezni. Lassan fel le kezdtem mozogni rajta. Egy idő után Colt kezei megtalálták a derekamat, hogy jobban irányítani tudja a tempót és a mélységet. Néha teljesen magára húzott, néha pedig nem. Játszadozott velem, pedig láttam rajta, hogy már ő is alig várja a beteljesülést. 

- Colt.. ne márh.. ah...-nem bírtam magammal. Egyszerűen széttéptem a kötelet ami fogvatartott, majd átöleltem Coltot. A hajába túrtam, majd a hátán gyűrtem össze a bőrt. Hagytam had vegye át az irányítást a vadállat. Beleharaptam a vállába, olyan mélyen, hogy ajkaim közül vékony csíkokban folydogált le a vér. Karmaimmal is végigszántottam a hátán többször is, míg egy tiszta felület nem maradt rajta. Összekentem a bőrét a vérével. Egy ideig tűrte az ámokfutásom, de végül elkapta a kezeimet, lenyomott a földre, és fölém kerekedve gyors erőteljes lökéseket adott. Nem tudtam visszafogni a hangomat, valószínűleg az egész erdő hallotta, ahogy végül őrületes tempóban elért kettőnket a beteljesülés. Lihegve omlottunk egymásra, de pár perc pihenő után újrakezdtük, így végül napfelkeltéig le sem hunytuk a szemünket. A reggel nekünk most egyet jelentett azzal, hogy egymás karjaiban békésen álomba szenderültünk.