Másnap már korán reggel elindultunk. Colt rázott fel, majd a kezembe nyomott egy szendvicset.

- Nemsokára indulunk. Pakolj össze. A kocsiban is megeheted a szendvicset ha most nem kéred-mondta olyan gyorsan, hogy ezt reggel 7-kor kómás fejjel még sehogyan se tudtam felfogni, inkább csak bólogattam, majd félretettem a szenyát, és pakolni kezdtem. Tíz percen belül elindultunk, és máris az autópályán száguldottunk. Elgondolkodva majszoltam a kenyeret, amit nagy valószínűséggel Colt csinált nekem. Még sose csinált nekem reggelit. Mindig én csinálok, mert nálam potyázik. Biztos kihasználta az alkalmat, hogy nem azt kell ennie amit én adok neki.

- Jól aludtál?-kérdezte kiváncsian. Eszembe jutott az éjszakai kis balesetem, mire fülig pirultam.

- Igen jól-bólogattam nagyon meggyőzően.

- Legközelebb legyél halkabb-jegyezte meg, majd amikor ledöbbenve ránéztem, elnevette magát.

- Basszus, Colt. Minek hallgatóztál?

- Nem tehetek róla. Még a szívverésedet is hallom. Most is. Tudod, hogy milyen jó a hallásom.-mentegetőzött, de nem igazán tűnt olyannak mint aki nagyon megbánta a dolgot. Én már fülig pirulva hápogtam, hogy mégis mit kellene most mondanom neki.

- Mindenkivel előfordul, hogy kezelnie kell magát-durcáztam be.- Legközelebb ne hallgatózz.

- Lesz legközelebb is? Biztos ne hívjak fel egy pornóst? A hangod alapján simán elmennél oda-szekált még egy kicsit. Már tényleg nem tudtam hova vörösödni. Dühös is voltam, és nagyon zavarba jöttem tőle. Egyáltalán mért kellett elmondania, hogy hallott? Sokkal nyugodtabb lennék ha nem tudnék róla.

- Ez köcsög volt-mondtam végül.

- Bocsi-mosolyogva nézett engem. Tüntetően elfordítottam a tekintetem.

- Hé-bökött meg, de nem reagáltam semmit. Úgy kell neki. Most feldühített. Tudtam, hogy gyerekesen viselkedek, de pár óra és úgyis megbékélek.

- Szóval most bevágtad a durcát. Rendben.-sóhajtott fel, majd az útra szegezte a tekintetét. Ez az. Te vezetsz. Az utat nézd ne engem.

Egyre kietlenebb tájakra tévedtünk, végül le is tértünk egy földútra. Egy hatalmas kanyonban vezetett a nyom, a vörös sziklák fenygetően, de védelmezve magasodtak fölénk. Minden pillanatban olyanok voltak, mintha zuhannának lefele, pedig meg se mozdultak. Gyönyörűek.

- Itt jó lesz-mondta, majd letért az útról. Még mentünk egy pár kilométert, hogy messzebb legyünk a föld úttól, amin amúgy se jár senki.- Ma este úgyse alszunk, úgyhogy én nem hoztam semmit.

- Nem akarsz most ledőlni kicsit? Aludhatnál amíg a hold feljön.

- Ez nem is rossz ötlet-bólintott, majd hátradöntötte az ülését.

- Tudom mivel az enyém-vigyorogtam. - Addig figyelem a környéket.-kiszálltam a kocsiból.

- Ne menj meszire.

- Ne aggódj nem hagyom, hogy megtámadjanak amíg alszol.

- Mármint nem miattam mondtam ezt. Nehogy eltévedj-pislogott laposakat.

- Farkas vagyok. Visszatalálok szag alapján-néztem rá tök értetlenül. Néha komolyan úgy éreztem nem tudja felfogni, hogy attól, hogy félvér vagyok, még én is úgy működök mint ő. Legalábbis nagyon hasonlóan. Inkább farkas vagyok mint ember.

Elindultam. A kanyon egyik mélyebb pontjánál álltunk meg. Felnéztem, nem tudtam nem kihívásnak venni a sziklafalakat. Mászni kezdtem. Persze elég óvatos voltam, és nem is mentem magasra. Volt egy két fa, kaktusz a völgyben, de így elláttam felettük, és feltérképeztem az egész helyet. Bár amilyen sivár volt növényzetileg, nem volt nehéz. Itt hiába megyek 1000 km-t, ugyanazt fogom látni mindenhol. Leugrottam, majd elmentem a másik irányba. Egy lelket se láttam a közelbe. Apró rágcsálókat hallottam, de mind elbújtak amikor meghallották a közeledésemet. Fent egy ragadozómadár körözött, de jelenleg nem akadt prédára. Hamar továbbállt. A nap már kezdett lemenni, így visszamentem a Jeephez, ahol Colt még húzta a lóbőrt. Beültem mellé a kocsiba, és figyeltem őt. Még nem akartam felkelteni, de mintha megérezte volna, hogy itt vagyok, kinyitotta a szemét.

- Hello-mondta kissé rekedt hangon.-oh már majdnem lement a nap. Gyere menjünk-kiszállt a kocsiból, majd amikor én is, bezárta. Követtem őt, még beljebb mentünk a kanyonba. Lehet nem akarja, hogy kárt tegyek a kocsiban. Mondjuk megértem. De nem hiszem hogy nekimennék egy autónak.

- Jól van itt jó lesz.-állt meg, majd felém fordult.- Most pedig változz át.

- Mi? De nem az lenne a lényeg, hogy ne változzak át a Hold hatására?-értetlenül néztem rá.

- Pontosan. Magadtól kell átváltoznod, így megkíméled magad a fájdalomtól. Ha nem küzdesz ellene sokkal könnyebb. És nem kell aggódnod itt leszek veled. Nem hagyom, hogy bárkit is bánts.-a szavai akaratom ellenére is megnyugtattak. Levetkőztem, majd átváltoztam. Ő is követte a példámat. Amint farkas lettem, megéreztem a hold hatását. Megráztam a fejem. Nem veheti át a hatalmat felettem. Colt odalépett hozzám, és nekem dörgölte a pofáját. Megéreztem az illatát. Visszadörgölőztem. Amíg el voltam vele foglalva, teljesen kizártam a holdat. Viszont amint távolabb ment tőlem, már nem tudtam emberként gondolkodni.

" Hagyd magad" hallottam meg a hangját a fejemben. Mégis mért? Nem értettem, de megtettem amit mondott. Átadtam magam a farkasnak. Ennyire jól még nem éreztem magam. Szabad voltam. Nekiiramodtam, és hosszú mérföldeket futottam. Hallottam, hogy Colt végig követ. Amikor megálltam odamentem hozzá, és nekidörgölőztem. Ő játékosan megragadta a nyakam, mire én azonnal rávetettem magam. Játszunk! Mint a vadállatok, kíméletlenül estünk egymásnak, de persze egy karcolást sem ejtettünk a másikon. A Hold már magasan járt amikor mi lihegve lefeküdtünk egymás mellé, majd ő felvonított. Én is így tettem. Olyan jó érzés volt. Nem féltem semmitől. A közelsége pedig megnyugtatott. Meghallottam a bokorból egy neszt. Innentől már nem létezett más, csak az az ugróegér, ami menekülni akart tőlünk. Fáradhatatlanul üldöztem az állatot, amíg be nem ment egy járatba. Kaparni kezdtem a földet, hátha ki tudom ásni. Nem adtam fel. Colt a hátam mögött vigyázott rám, biztos mulattatta a látványom. Tiszta por lettem mire abbahagytam. Persze a zsákmányt nem sikerült elejteni.

Reggel amikor felébredtem, egy sziklabemélyedésben feküdtem, előttem a gyönyörű napfelkelte. Mellettem Colt szuszogott hatalmas farkas formájában. Kinyújtóztattam a tagjaim, majd odamentem hozzá. Annyira élveztem az éjszakát! Sose volt még olyan, hogy ennyire elengedhettem magam. Mindig küzdöttem az átváltozás ellen. Iszonyatos fájdalmaim is voltak, de most csak élveztem a teliholdat. Megszaglásztam, majd megböktem az orrommal. Azonnal felébredt, majd szétnézett. Tudtam, hogy mennünk kell. Elindultunk visszafele, ahol a ruháinkat hagytuk. Addig nem alakultunk vissza, mivel ebben az alakban sokkal könnyebben tudtunk mozogni.

- Na, hogy tetszett?- kérdezte amint visszaváltoztunk. Öltözni kezdett, így én is gyorsan felkaptam a ruháimat a már emberi testemre.

- Nagyon jó volt. De nem értem mért kellett hagynom magam. Nem az lenne a lényeg, hogy nem szabad?

- Az nem ilyen egyszerű. Most megtapasztaltad milyen jó érzés a telihold, mivel eddig csak rosszakat éltél át. Már tudod, hogy ha hagyod magad, akkor az ilyen, és nem kell félned tőle tovább. Mivel neked ez nem árt. Az már más kérdés, hogy megölsz egy két állatot vagy embert esetleg. De tisztában kell lenned ezzel, hogy ez benned van. El kell fogadnod-mondta. Csak ámultam a szavain. Annyira igaza volt mindenben. Azon a lehetőségen, hogy nem kell félnem a holdtól még eddig el sem gondolkoztam.

- Tehát nem kell félnem, mivel ha átváltozok se lesz semmi bajom.-bólogattam.

- Nos igen. Nyilván ez egy falkában sokkal könnyebb, de neked itt vagyok most én. Be kell érned velem, hogy vigyázok rád. Legközelebb mást fogunk megpróbálni. Addig is folytatjuk az eddzéseket amiket eddig. Csak, hogy tudd nagyon elbűvölő vagy farkasként. Egy igazi ösztönlény-a szemei csillogtak, amikor rám nézett. Elpirultam halványan. Nemsokára visszaértünk a Jeephez.

- Felmegyünk valahogy a tetejére? Olyan jó lenne fentről is megnézni.-kérdeztem halkan. Felpillantottam a hatalmas sziklákra.

- Persze. De nem maradunk sokáig.-egyezett bele, majd elindult a kocsival. Kiértünk egy óra múlva a völgyből, majd fent a peremén kezdtünk menni. Innen is láttam, hogy milyen gyönyörű, de Colt még egy kicsit beljebb vitt minket, majd leállította a motort.

Kiszabadultam a kocsiból, majd előkapva a telefonomat lefotóztam minden lehetséges szögből a természeti csodát.

- Olyan szép-mosolyogtam rá a fiúra, aki megszeppenve bólintott. Most meg mi van vele? Neki nem tetszik? Az kizárt.- Hé baj van?-odaléptem hozzá. Megrázta a fejét, így inkább annyiban hagytam a dolgot.

- Csináljunk képet-állítottam át szelfi módba a telómat, majd megkeresve a tökéletes hátteret, lőttünk pár fotót. Az egyik képen átkaroltam a vállát, de éreztem, hogy egész testében megfeszül. Amint befejeztem, a farzsebembe csúsztattam a készüléket.

- Colt, mi a baj? -megérintettem a vállát. Hallottam, hogy egyre szaporább lett a szívverése. Ezt már sokszor észrevettem. Ennyire feszélyezem őt? De akkor mért akar mégis velem lenni? - Figyelj fogalmam sincs mért teszel meg ennyi mindent értem. De tudod bármikor abbahagyhatod, ha nem akarod folytatni.

Erre felém fordult. A szemei sötétebbek voltak a szokottnál is, és furcsán csillantak meg a napfényben.

- Ne haragudj. - hangja tele volt bűnbánattal, és a tekintete is. - Nem akarom elrontani a barátságunkat. Ez nekem most mindennél fontosabb.-odahajolt hozzám, majd megfogva a két vállamat gyengéden homlokon csókolt. Mozdulni se mertem.- Gyere menjünk. Estére vissza kell érjünk Los Angelesbe.

Vége volt a furcsa pillanatnak. Amint ezt kimondta, már semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből. Visszaültünk a kocsiba, és némaságba burkolózva folytattuk az utunkat. Végig a szavai csengtek a fülembe. Nem akarja elrontani a barátságunkat? Mégis mivel tudná? Eszembe jutott, hogy a lányok is mindig azzal piszkálnak, hogy Colt mennyire odavan értem. De nem értem. Tényleg mintha testvérek lennénk. Kizárt, hogy Coltnak bejönnék. Meg aztán nekem úgyse jön be. Elpirultam amikor rápillantottam. Én csak irigy vagyok rá meg a testére ez minden. Zártam le magamban a dolgot. Persze nem hagyott nyugodni. Egészen estig kísértettek a szavai, és  furcsábbnál furcsább gondolataim támadtak. Aztán eszembe jutott az álmom. Teljesen összezavarodtam. Mért álmodtam ilyet? Pont róla?

Már sötétedett amikor beértünk a városba. Amikor megállt a házunknál, mindketten kiszálltunk.

- Menj haza és pihend ki magad-fordultam felé.- Neked ez sokkal fárasztóbb volt.

-Annyira nem-mosolygott, de láttam, hogy tényleg nagyon kimerült.- Te is menj pihenni. De először inkább fürödj le. Tiszta mocsok vagy.-kuncogott gonoszan.

- Mintha te nem lennél az. Egyikünk se fürdött péntek óta. -szóltam vissza neki.

- De én nem akartam kiásni egy ugróegeret a vackából.- folytatta a párbajt.

- De...-kezdtem bele, de nem igazán tudtam már mit mondani erre.- ahj mindegy. Szia-intettem neki, majd elindultam az ajtó felé. Még visszafordultam mielőtt bementem volna.

- Colt.- szinte suttogtam a nevét, de ő így is meghallotta.

- Hmm?

- Köszönöm.