Eljött hamar a hétvége. Nagyon furcsálltam, de nem történt semmi egész héten. Utolsó nap volt a suliba, és már végeztünk is. Ami szemet szúrt, az Tyler és a bandája hiánya volt, ugyanis nem láttuk őket egész végig bent. Margery erre csak azt mondta, hogy biztos működött az átka, és most éppen gyengélkednek otthon. Azonban amikor Colt elment hozzájuk megkérdezni, hogy hogy vannak, nem találta otthon őket. Úgy tűnt mind a 4-ük egyszerre nyaralt valahol, vagy kitudja mit csináltak. Nagyon gyanús volt. Hatalmas vihar jöhetett, mert minden annyira nyugodt és csendes volt. Mindenki érezte, hogy valami készülőben van.
- Akkor jöttök a mai bulira? Shane nem tudtál a múltkor jönni, és nagyon hiányoltunk. - kifele sétáltunk a suliból, csak a szokásos csapattal, ikrek, Annáék, Colt meg én. Anna már megint valami partyt szervezett péntek estére, és igaza volt. Nem volt szívem visszautasítnai. Bár tudtam, hogy hülyeség lenne elmenni bárhova is.
Felpillantottam Coltra, aki megrázta a fejét. Tényleg nem kéne....
- Mi lenne ha nálunk lenne a buli? Még sose tartottam házibulit. Ez nem hiányozhat a gimis éveimből-szólalt fel Margery. Rákacsintott Coltra.
- De nem kellene most inkább tanulnunk? Jövő héten egy csomó dolgozat meg ilyenek lesznek. - szólt közbe Colt.
- Margeryéknek nagyon cuki házuk van-lelkesedett be Anna az ötlet hallatán. Mintha meg se hallotta volna az indián fiú sopánkodását. - ha nem baj, akkor tartsuk nálad. Közelebb van mindenkinek-a két lány már el is kezdte az estét tervezni.
- Margery le tudja védetni a házat. Nem lesz baj. Akit nem akar, az nem fog tudni bejutni. - mondta Percy halkan, inkább Coltnak mint nekem.
- Na, Colt? Ugy jössz te is? - vigyorogtam a fölém magasodó alakjára. Azt hiszem nem tudott nekem ellenállni. Túl sok mindent elrendeztünk ebben a pár percben. Semmi akadálya nem volt a bulinak.
- Csak kérlek ne idd részegre magad. Mégegyszer haza nem cipellek arra mérget vehetsz-egyezett bele. A levegőbe bokszoltam. Győzelem! Legalább egy kicsit kiengedhetjük a gőzt.
- Pont amiatt tudom magam leinni, mert biztos vagyok benne, hogy képtelen lennél otthagyni részegen -vigyorogtam. - Úgyis hazavinnél-böktem meg a karját.
- Oh igen? Na majd meglátjuk-gonosz mosoly jelent meg az arcán.
- Srácok mégis mikor valljátok be, hogy jártok? - kérdezte hirtelen Anna. Felé kaptam a fejem. Már ő is kezdi?
- de mi nem járunk! - vágtuk rá egyszerre Colttal. Meglepve néztem rá. Na jó ez kínos. De legalább egyetértünk.
- Nekem Colt olyan mintha a bátyám lenne-tettem hozzá, hátha így meggyőzőbbek vagyunk. Viszont amikor a mellettem állóra néztem, nem azt kaptam amire vártam. Mintha csalódott lenne? De hát mégis mit várt tőlem? Összetalálkozott a tekintetünk, majd bólintott.
- inkább mester tanítvány kapcsolatnak mondanám-karolta át a vállam lazán.
- Nem inkább alfa és béta? - kuncogott Margery. Azt hiszem itt a fele társaság már csak nevetett rajtunk, de fogalmuk se volt róla, hogy Margery mit mondott. Hiszen az alfának a béta a párja, vagyis a házastársa. Erről Annáék ugyan nem tudhattak, de jót nevettek rajta, amíg mi irultunk pirultunk Colttal.
- Hagyd rájuk. Mondhatsz nekik bármit úgyis ezt fogják szajkózni-legyintett Colt. - amúgy se tudjuk mit rejt a jövő - kacsintott rám. Mi van???? Colt ezért kinyírlak! Ez egy igen erőteljes célzás volt! Ráadásul más is hallotta. A pulzusom már az egekben volt.
- jobb ha vigyázol Shane. Nehogy magába bolondítson ez a bájgúnár-nevetett Anna.
- Most kedvem lenne faképnél hagyni titeket - morogtam megsemmisülve. Persze nem hagyhattam el őket. Féltem volna egyedül. Bármikor elkaphattak.
Elég vidáman mentünk hazafelé. Út közben először Annáék, majd Margeryék, végül Leon köszönt el tőlünk. Kettesben hazasétáltunk Colttal. Ő már nem is ment haza. Nálam volt jó pár ruhája, hiszen a legtöbb éjszakát itt töltötte. És igen azóta már többször is fürödtünk együtt, és aludtunk is. Egyszerűen így volt kényelmes mindkettőnk számára. Valahogy olyan magától értetődő lett az egész amit csináltunk. Bár soha nem beszéltünk róla komolyan. Mindig csak a viccelődés ment meg az ugratások. És ez így volt jó.
- Mi a fenét vegyek fel estére? - dobtam le magam az ágyamra.
- Felőlem így is jöhetsz - vonta meg a vállát.
- tudom neked bárhogy jó vagyok - vigyorogtam.
Pittyegett a telefonom, jelezve, hogy üzenetem jött. Tiara írt, hogy megyek - e az esti buliba. Visszaírtam neki, hogy igen, majd bele is egyeztem, hogy jöhet velünk. Jóba maradtunk azóta is a lánnyal. Ő is eltökélt híve annak, hogy Colt és én együtt vagyunk, így mindig másnak udvarol, szinte már felém se néz olyan szempontból. Ez ugyan kicsit rosszul esett az egómnak, de hamar túl tettem magam rajta. Legalább lett még egy barátom. Bár kezdtem magam úgy érezni, mintha a bátyja lennék. Néha kihúztam őt a bajból ha kellett. Volt, hogy a suliba rákattant valami nyomi a folyosón. Elkezdte fogdosni meg ilyenek. Na akkor szereztem egy igazgatói figyelmeztetést, de a srác törött orráért megérte.

Végül egy szexi fekete tapadós farmer és egy ing mellett döntöttem. Úgy néztem ki mint valami latin csábító. Csak kissé fehér vagyok hozzá. Bezzeg Colt a farmer póló szerelésében abszolút nyerő volt. Pedig úgy nézett ki mint bármelyik hétköznap. De hát ő már csak ilyen. Felfogta hosszú selymes haját egy kontyba, majd egy színes hajgumival megkötötte. Legalább passzol a sok karkötőjéhez, amiket állandóan hord. Ez is valami indián hagyományos dolog lehet. Nem kérdeztem még rá. Estére mindennel elkészültünk, átmentünk Tiarához, aki mindkettőnket megölelt, majd elindultunk. Út közben még beugrottam piát venni, mert megígértem Margerynek, hogy viszek valamennyit. Izgatott voltam a buli miatt. Szinte el is felejtkeztem az ennél jóval fontosabb dolgokról, mint például, hogy vadásznak rám. Na de ma éjjel nem is rám vadásztak. De erről majd később...

- Sziasztok srácok! - a bejáratnál Margery köszöntött minket. Kezünkbe nyomott egy welcome drinket, aminek valami fura szaga és színe volt, majd mehettünk is befelé. A konyha felé vettük az irányt, mert le kellett pakolnom amit vettem. Jared és Anna már ott lehettek egy ideje, mert elég jó hangulatban smároltak a sarokban. Kitöltöttem három italt, de amikor hátrafordultam, már csak Colt volt mögöttem. Ez a lány... Meg se kellene lepődnöm Tiarán, hogy azonnal lelép tőlem.
- Tessék - nyomtam a fiú kezébe az egyik poharat, majd elindultunk kifelé. A nappali tele volt emberekkel. Mindenki táncolt, vagy éppen videójátékozott. Ha jól láttam Percy ebben nagyon is otthon érezte magát. Nem messze tőle Leon figyelte a fiút áhítatos szemekkel. Ezek totál szerelmesek. Nehéz volt elhinni, de ha így jó nekik, akkor legyen. Én biztos nem állok közéjük.
- Furcsa egy páros. - jegyezte meg Colt is, amikor észrevette, hogy kiket figyelek.
- Nem szabad elmondani senkinek. Titkolni akarják. Bár nem tudom mért. - dőltem neki a falnak és onnan figyeltem tovább a tömeget.
- Percy fél Margery reakciójától. Persze ez alaptalan, de ki ne félne tőle? Képzeld el, hogy a saját testvérednek kell elmondanod, hogy jah amúgy meleg vagy. - mondta Colt elém állva, de nem túl közel.
-  A te apád tudja? - kérdeztem. Nem szoktunk ilyenekről beszélgetni, láttam is rajta, hogy feszélyezi a téma. Igazából ele se gondoltam, hogy mit kérdezek tőle, csak úgy kicsúszott a számon minden előzetes nélkül.
- Igen.
- És, hogyan vetted rá magad, hogy elmondd neki?
- Nehezen. -fújta ki a levegőt. - Először nem is értette mit akarok mondani. Aztán lesokkolódott, majd depressziós lett, végül pedig elkezdett furcsán nyitni az ilyenek felé. Mármint úgy értem, hogy utánanézett a dolgoknak, elkezdte használni az internetet, okostelefonja lett. Azt hiszem ennek hatására modernizálta magát. Így képes lett elfogadni.
- Nagyon bölcs az apád. Nem hiába ő az alfa-elmosolyodtam.
- Igen. Remélem olyan leszek mint ő. Elvégre valahogy át kell majd vennem tőle a vezetést. Nem akarom rosszul csinálni.
- Nem fogod. Ebben biztos vagyok - tettem a karjára a kezem, és a szemébe néztem. Amikor találkozott a tekintetünk mindketten elmosolyodtunk. Meghitt pillanat lett volna, ha nem bömböl körülöttünk a zene, és nem megy neki senki Coltnak részegen. Persze ez már csak így megy egy bulin. Hamar lehúztam az italomat, majd azt is amit Tiarának szántam. Nem érdekelt Colt rosszalló pillantása. Ő is megitta a sajátját, de amikor kérdeztem, hogy kér e még, azonnal elutasította.
Nem is tudom hogyan, de a táncoló emberek között lyukadtunk ki. Kicsi volt a hely, így eléggé egymáshoz préselődve ingattuk magunkat a ritmusra. Én egy kicsit feloldódtam időközben, így merészebb mozdulatokat is megtettem. Tudtam, hogy feszegetem Colt határait, de egy bulin, félig részegen mért ne tehetném ezt? Amikor megéreztem Colt kezeit a derekamon, elmosolyodtam. Együtt mozogtunk immár, a testünk egymáshoz simult, de most csak lazán, hogy legyen elég terünk. Na meg így sokkal izgalmasabb volt. Hirtelen megfogta az államat, és maga felé fordította. Lassan közeledett felém, majd ajkaink eggyé váltak. Senki nem kérdezett semmit. Nem mondtunk semmit. Tudtam nagyon jól, hogy mit érez irántam, és most már ő is sejtheti, hogy én hogyan viszonyulok hozzá. Felesleges volt ezt megbeszélni, hiszen egyértelmű volt. Az hogy járunk - e? Ezek után? Valószínűleg továbbra is azt fogjuk mondani, hogy nem. Mit számít az ha kimondjuk? Elég ha mi magunkban tudjuk. Olyan szinten megbíztunk a másikban, hogy felesleges lett volna kimondani bármit is. Persze azt senki nem gondolta volna, hogy ez a közeljövőben drasztikusan meg fog változni.