Nem mozdultam ki egész hétvégén. Csak otthon ültem az ágyamban, és sírtam, vagy bámultam magam elé. Nem kerestem senkit, a telefonomat is kikapcsoltam. Sarahék először próbáltak beszélgetni velem, de szerencsére hamar feladták. Margery volt nálam, ki volt akadva, hogy nem tud elérni telefonon, és ide kell jönnie. Viszont amikor meglátott visszaszívta amiket mondott. Nagyon ramatyul nézhettem ki ezek szerint. Még fürdeni se mentem el. Coltra emlékeztetett. Vajon mennyi időre van szüksége? Ugye nem örökre küldött el? Máshonnan nézve is aggasztó volt a helyzetem. Ha kiteszem a lábam a házból, tudtam, hogy megölnek. Még a hétvégét sikerült átvészelnem, de hétfőn muszáj volt bemennem az iskolába. Meg se lepődtem amikor észrevettem, hogy Colt nem jött be. Leültem a helyemre, majd végig szenvedtem a napot. Ebédszünetben a teljes kis csapatunk együtt volt, csak Colt hiányzott. Viszont a négy farkas ott volt. Összetalálkozott velük a tekintetem. Pontosabban Tylerral. Kegyetlen vigyor költözött az arcára, majd lepillantott a karjára, amit kicsit megemelt. Elképedtem. A falka tetoválás helyén egy fekete négyzet volt. Amikor körbenéztem, a többieken is ilyet láttam. Ezek szerint igaz. Tényleg elárulták a falkát. De ha egy teljesen újat alapítottak, akkor mégis ki lett az alfa? Ki a vezérük? Beharaptam az alsó ajkam. Fogalmam se volt a többi farkasról, hogy ki mennyire erős, és ki lehet alkalmas erre a posztra. Egyenlőre nem tudtam kitalálni. Reméltem, hogy nem egy olyan elmebeteg mint Tyler.
- Colt beteg lett? - kérdezte Leon. - Olyan gyorsan leléptetek a buliból.
- Igen
- Nem
Egyszerre szólaltunk meg Margeryvel.
- Bocs... - motyogtam halkan és inkább visszahúzódtam.
- beteg lett. De te is hallottad nem? - kérdezte a lány.
-mit?
- A vadászbalesetet. Colt apját lelőtték-mondta. Ökölbe szorult a kezem. A körmeimmel már szinte húsig belevájtam a bőrömbe. - és találtak még két másik férfit akiket valamilyen állat támadhatott meg. Az egyik teljesen szét volt tépve, a másiknak a hátán voltak mély karmolások, és több csontja is eltörött. A koponyája is betört. - itt rám nézett, mire a hidegfutkosott a hátamon.
Megöltem egy embert. Igaz vadász volt, de akkor is. Öltem. Most bűntudatot kellene vajon éreznem? Vagy azt, hogy ez nem jó? A helyzet az, hogy semmit nem éreztem az égvilágon. És ha kellene, újra megtenném. Nem kímélném meg az életét, hiszen Coltra tartotta a fegyverét. A fejére célzott.
- Nem hallottam róla - Leon teljesen lesokkolódott. - sajnálom. Akkor most hagyom a témát. Remélem túlvészelitek-nezétt rám.
- Mit? Mondtam, hogy nem vagyunk együtt... - motyogtam kelletlenül.
- Leon azt hiszem nem kellene most.... Kissé összevesztek. Coltnak időre van szüksége - szólt közbe Margery. Hálásan pislogtam rá.
- Bocsi-Leon félénken Percyre nézett, aki csak lemondóan megrázta a fejét.
Síri csend ült a társaságunkra. Nem nézhettünk ki valami jól, mert szinte mindenki nagy ívben elkerült minket a suliban. Engem főleg. Nem is szóltak hozzám még a tanárok se.
Eltelt a nap. Eltelt a másnap. Aztán az egész hét. Megint hétvégén találtam magamat, egyedül, és depressziósan, miközben állandóan az ablakomon nézegettem kifelé, hogy mégis mikor hasít be egy golyó, hogy végleg a másvilágra küldjön. Felhívtam Margeryt, akivel kicsit beszélgettem. Ha nem szólok egész nap senkihez biztos vagyok benne, hogy megbolondultam volna. A lány értett az ilyen helyzetekhez, így sokkal nyugodtabb voltam amikor letettem a telefont. Még a házamra is tett valami védőbűbájt, aminek köszönhetően semmilyen ártó dolog nem juthatott be. Nagyon hálás voltam a lánynak. Azonban fogalmam se volt, hogy mi a helyzet. Nem láttam vadászokat, se farkasokat Tyleréken kívül. Mintha mindenki visszavonult volna egy időre. Szokatlanul csendes volt a környék, bár lehet csak Colt hiánya hozta ki ezeket az érzéseket belőlem. Kitakarítottam a szobámat, a fürdőt majd a konyhát is. Sarahék csendben nézték a szenvedésem, néha megkérezték, hogy nem vagyok e éhes, vagy szükségem van e valamire. Mindenre nemmel válaszoltam. Ha kell úgy is magamnak csinálok kaját. Estére visszazárkóztam a szobámba és zenét hallgattam. Megnéztem a messengeremet, de Colt azóta nem volt fent rajta. Egyszer se láttam. Nem írtam neki, felesleges lett volna. Majd ha ő is akar akkor fogunk beszélni. Azonban nem úgy nézett ki a dolog, hogy nagyon kapcsolatba akarna lépni velem.
A vasárnap is eltelt, ugyanolyan eseménytelenül mint a többi nap. Új hét kezdődött, és én már előre féltem, ugyanis nem sokára újra telihold lesz. Tudtam, hogy mit fogok csinálni, leláncolom magam a pincébe és igyekszem jó farkasként viselkedni. Azonban Coltra nem számíthattam. Elfogott a félelem. Biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű az az éjszaka.
Éppen hazafelé mentem Margeryékkel, amikor hirtelen lövéseket hallottunk. Felkaptam a fejem, majd őrült módjára rohanni kezdtem a hang irányába.
- Shane! Ne legyél hülye. Bárki lehet az. - szólt utánam a lány.
Mintha meg se hallottam volna, de tudtam, hogy úgyis követni fognak. Befordultam egy sikátorba, hallottam a dulakodás zajait. Két fiatal farkas volt sarokba szorítva. Súlyos sebeket szenvedtek, az egyik úgy nézett ki mingyárt el is ájul. Éltem a meglepetés erejével, így mielőtt reagálhattak volna, ugrás közben átváltoztam, és leharaptam a hozzám közelebb álló fejét. Igen... A fejét... Hiszen egyszer már öltem. Akkor most már mindegy nem? Nem hagyhattam szegény gyerekeket magukra. Éles fájdalom hatolt a hátsó lábamba, morogva ugrottam rá a következő áldozatomra. Innentől már nehezebb dolgom volt, de a sok eddzésnek hála tudtam hogyan kell harcolni farkasként egy emberrel. A két gyerek amint megjelentem, kaptak a lehetőségen, és elsiettek a helyszínről. Legalább az eszük a helyén van. Ha itt maradtak volna csak veszélyben lennének. Így legalább van idejük elmenekülni.
- Mi a fenét keresel itt? - vicsorgott rám a férfi, a másik egy nő volt. Hosszú korbács volt nála, ezüst szegecsekkel. Amikor felém csapott, felüvöltöttem. A hátamat teljes egészében felszaggatta, lenyúzta a bőrt róla.
- Állj-Margery és Percy kézen fogva állta a sikátor bejáratánál. - Shane mi nem ölhetünk-mondta a lány. Erre csak biccentettem. Értettem én a célzást. Ezek szerint nekem marad a mocskos munka. Nem probléma.
A vadászokat egy láthatatlan erő azonnal lelökte a lábáról, én pedig nem vártam meg, hogy magukhoz térjenek. Az egyiknek elkaptam hátulról a tarkóját. Fogaim alatt megreccsentek a csontok, a csigolyák. A vér íze szétáradt a számban. Az egy megmaradt nő, úgy döntött inkább a menekülést választja, hiszen most már láthatóan mi voltunk erőfölényben. Szerencsém van, hogy az oldalamon vannak az ikrek.
- Kapd el-mondta nekem Percy. Nem is kellett volna mondania. Tudom mi a dolgom. A nő után vetettem magam. Gyorsan haladt, de hozzám képest nem eléggé. Először a lábát kaptam el, majd amikor éreztem, hogy eltörik a csontja, már biztos voltam, hogy nem megy sehova.
- Várj... - nézett rám kétségbeesetten. - ne...
Nem vártam. Az arcára mentem. Hegyes karmaimat mélyesztettem a bőrébe, ömlött a vér, teljesen elcsúfítottam az arcát. Végül nem öltem meg. Persze lehet, hogy meg fog halni, de egyenlőre azt akartam, hogy szenvedjen. Visszamentem Margeryékhez, akik kissé mintha elrettenve néztek volna rám. Visszaváltoztam, majd megkerestem a szétszabdalt ruháimat. Valamennyit vissza tudtam venni belőlük, de valószínűleg a kukában végzi az összes.
- Nem tudtam, hogy.... - kezdte a lány.
- Hogy így harcolsz-fejezte be testvére helyett a fiú.
- Én sem-biccentettem, majd elindultam hazafelé.
- Várj Shane-utánam siettek. - hazakísérünk. Bár legalább tudjuk, hogy tudsz magadra vigyázni.
- Csak a vadászokkal szemben van előnyöm-mondtam halkan. Lassan sétáltunk, zsebre vágtam a kezeimet, és elmélyülten néztem az aszfaltot a lábam alatt. - Tyler simán kinyír.

- Ez igaz. - bólogatott Percy. - De nem fogsz az első két másodpercben elpatkolni. Colt rendesen eddzett úgy látom. - a nevének említésére megfájdult a mellkasom. Mintha egy darabom hiányozna. Annyira megszoktam már a közelségét.
- Szerintem haza tudok jutni egyedül is-mondtam.
-Mi? Így nem mehetsz haza-a lány elképedve nézett rám. - Láttad te a hátadat? Nem érzed?
- Fáj - vontam meg a vállam. Igen iszonyatosan fájt. Felrémlett, hogy az a nő egy ezüst korbáccsal sebesített meg.
- még jó. Konkrétan ép bőrfelület nincs a hátadon. Jössz hozzánk. Már úgyis otthonosan mozogsz nálunk. Én meg gyakorolhatom rajtad a gyógyítást. - mosolyodott el Margery, bár ez nem egy olyan helyzet volt ami mosolyra fakaszthatott volna bárkit is.
Úgy történt ahogy mondta. A szüleik szörnyülködve nézték az újonan szerzett sebeimet, majd közösen ellátták őket. Kicsit furcsa volt amikor az egész család a testem felett okoskodott, és próbált valami regenerálódást gyorsító módot találni. A végén bekötözték az egész törzsemet, így ma nem volt szabad fürdenem, de holnapra remélhetőleg begyógyul és akkor már levehetem.
Nekem nem is kellett több, azonnal álltam fel és elköszöntem mindenkitől. Nem tudtak maradásra bírni, én meg nem akartam őket is bajba sodorni. Elég annyi amennyi eddig történt. Haza sunnyogtam, de nagyon óvatos voltam. Senki nem látott meg, még szinte az emberek se az utcán. Már esteledett, de azért még volt egy kis forgalom. Kicsit megkönnyebbülve léptem át a küszöbünket. Innentől élt a varázslat, ami védelmet biztosított számomra. Köszöntem anyuéknak, majd a szobámba zárkóztam és hasra feküdtem az ágyamon.
Megöltem két embert ma. Bűnözővé váltam. Nem csak az emberek szemében, hanem valószínűleg a farkasok szemében is. Hiszen a vadászok mindig szövetségben álltak valamilyen falkával, különben nem tudtak volna létezni. Vajon Colt mit fog gondolni rólam, amikor megtudja? Már ha megtudja. Bár sejtettem, de azért megnéztem az esti híreket. Benne volt, hogy két holttestet találtak egy sikátorban. Nagy valószínűséggel állattámadás. Azonban még nem azonosították, hogy mi lehetett. Beharaptam az ajkamat. Gyilkos vagyok. Vajon mostantól teljesen más lesz az életem? A kezem remegni kezdett. Féltem. Nem éreztem bűntudatot, de féltem, hogy ez valahogyan visszaüt rám. Aztán ott van a nő akinek szétszedtem az arcát. Ha túléli, biztos vagyok benne, hogy meg fog keresni és megöl.
- Fenébe Colt.... - morogtam. Ha itt lenne, sokkal könnyebben tudnék átlendülni ezeken. Úgy hiányzik.