- Colt.-biccentett-egy heted, van hogy kitalálj valamit. Az én felügyeletemre vagy bízva. Ne csinálj butaságot-közölte lenézően, majd tényleg otthagyott.

Percekig csak emésztettem a hallottakat. Oké. Nem csinálok butaságot. Vagyis ne gyilkolásszak ne változzak át, ne bandukoljak egyedül az erdőben, mert azonnal elharapja a torkom. Mivel egyik se szokásom, így egészen megnyugodtam. Szerencse, hogy még van időm teliholdig. Viszont addigra ki kell találnom valami vésztervet.

- Colt...hehe-kuncogtam magamban mint egy őrült. Egy járókelő pont benézett az utcára, de amikor meglátott, inkább gyorsan továbbment. Nem hibáztatom érte. Eléggé ijesztő lehet egy agyonvert fiú a sikátorban, aki magában vihorászik.

- Ezt jól megcsináltam.-felkaptam a táskám, majd elindultam hazafelé. Út közben furcsa érzésem volt. Nem voltam egyedül. Tehát ennyire komolyan gondolta? Ezentúl 0-24ben itt fog koslatni a nyomomban? Tisztán éreztem azt a jellegzetes illatát. Hmm... Fenyő? Vagy inkább moha. Olyan friss. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Hazaérve nyugodtan konstalláltam, hogy magam vagyok. Talán rendbe jönnek a sérüléseim mire anyáék hazaérnek. Kicsit lemostam magamról a vért a fürdőben, majd lefeküdtem az ágyamra és előkaptam a telómat. Tiara írt, hogy nem tudott megvárni, mert haza kellett mennie. Azóta írt is, hogy sikerült e hazaérnem. Ez a lány...Nehéz rajta kiigazodni. Válaszoltam neki, majd kimentem a teraszra. Pár perce már kint üldögéltem a korláton, amikor megint megéreztem az illatát. Csak unottan megforgattam a szemeimet.

- Azért remélem álmomban nem fogod elharapni a torkomat-jegyeztem meg halkan, de tudtam, hogy úgyis hallja. Hiszen jobb a hallása mint az enyém.- Elég nehéz így élvezni a természetet, ha mindent körbeleng a bűzöd - szóltam be neki már egy kicsit hangosabban. Erre mintha morgást hallottam volna valahonnan a fák közül. Persze neki szabad farkas alakban mászkálnia. A kis mázlista. Nem az én hibám,hogy nem vagyok teljes vérű. A szüleim hibája, akik már nem is élnek. Visszamentem bosszúsan a szobámba, de nyitva hagytam az ajtót. Felőlem akár be is jöhet, és az asztalomnál ülve nézheti ahogy alszok. Nem érdekel. 

- Shane megjöttünk-szólt Sarah. Jó későn értek vissza. Már alig látszódott a törött orrom. Bár még fájt. - Alannal vacsorázni voltunk.Ugye ettél valamit? Van a hűtőben maradék-jött be hozzám. A kaja említésére megkordult a gyomrom. Elfelejtettem.

- Öhm... Megyek eszem valamit akkor-felpattantam, majd a konyha felé vettem az irányt. Hamar megmelegítettem a maradékot, majd pár perc alatt befaltam. Farkaséhes voltam. (Hehe pojén. XD) Szóval ezután megírtam a leckémet, meg átolvastam az anyagokat is, majd az egyik régi ismerősömmel videocseteltem. Még az előző suliból voltunk barátok, eddig csak ő érdeklődött affelől, hogy mégis hogy érzem magam. A többiek nem nagyon törték magukat miattam. Bár még akárki meglephet egy szia mizu? üzenettel.

Éjféltájt sikerült is ágyba bújnom. Nyitva hagytam az ajtót. Megadtam a lehetőséget Coltnak, hogy ha akar bejöhet. Csak kényelmesebb bent egy széken mint kint a hidegben. Hogy ez mért érdekelt? Na ez egy nagyon jó kérdés.

Reggel csörgött az ébresztőm, én meg nekivágtam a földnek. Valami furcsa zajra lettem figyelmes. Kipattantak a szemeim, és körbenéztem. Már nem láttam senkit, csak az illatot éreztem. Végül csak bejött. Még megrezzent egy faág a kerítésen túl, de őt magát már nem láttam. Megvontam a vállam, majd készülődni kezdtem az iskolába. Ideje lenne kitalálnom már mihez kezdjek magammal. Elvégre végzős lennék vagy mi. Kint már várt a reggeli, amit Sarah alkotott, egy kis üzenettel mellé. Szeretem ezeket a reggeleket. Csendes és békés, de mégis éreztem, hogy valaki gondoskodik rólam. 

Tiarával mentem suliba. Kérdezgetett a tegnapról, hogy nem tévedtem-e el. Meg mért írtam neki olyan későn vissza. Próbáltam hárítani a kérdéseit, de szerintem valamit megsejtett. Nembaj. Legalább a sérüléseimet már nem láthatta. Csak egy törött orr hiányozna még szegény lánynak.

Egy újabb nap a suliban, újabb szenvedés Jared és Leon között  a padban. Még szerencse, hogy Anna és Margery ilyen kedvesek. Meg Percy is az, de Margeryhez képest ő annyit beszél mint egy halott. 

- Tényleg Margery te melyik szakkörre jársz?-kérdeztem a lánytól kajaszünetben. Amikor körülnéztem,  a kedvenc kis farkasaim mind ott ültek és nagyban ment a vita valamiről. Colt felpillantott, és összetalálkozott a tekintetünk. A szemei alatt sötét karikák voltak. Heh kell neked engem megfigyelni. Kicsit se sajnáltam. Nem az én bajom. Vagyis de, de megérdemli. A falkavezér fia... Chh.. ÁÁ nem nem utálom őt. Csak egy kis ellenszenv van bennem iránta. És ahányszor ránézek befeszül a gyomrom.

- Hé Shane figyelsz? Hahóó-megint csak elbambultam, és Margery hozott vissza.- azt kérdeztem, hogy melyik szakkörre akarsz járni.

- Mi? de épp ezért kérdeztem, hogy te melyikre jársz- néztem a lányra, aki értetlenül pislogott.

- Az előbb mondtam, hogy a rajzszakkörre. Te tényleg nem figyelsz-duzzogott.

- Túlságosan lekötnek téged az indiánfiúk. Mért nézed őket egyáltalán? Csak egy csapat agyatlan izomköteg-mondta Anna. Erre muszáj volt elmosolyodnom.

- Igazad van. Nem kellene, hogy így csesszék a jelenlétükkel az agyam.-vigyorogtam feléjük. Láttam, hogy Colt szája sarka megrezzen a kijelentésre. Tuti hallotta. Hehe.

- És amúgy is Margery be akarja hálózni Coltot, úgyhogy hagyj neki egy kis teret.-kacsintott rám, mire Margery elpirult.

- Shhh Anna. ezt megbeszéltük.-szólt rá a lányra, akinek most kivételesen ki volt engedve a hosszú haja.

- Iskola után fog odamenni hozzá és randira hívja. De én ott leszek és amikor visszautasítják majd megvigasztalom. Estig nézünk filmeket és sírunk egymás vállán-tálalta Anna a programjukat lazán. Én elnevettem magam.

- Honnan veszitek, hogy visszautasítja?-kérdeztem.

- Eddig mindenkit elutasított. Nem láttam még lánnyal lófrálni.-vonta meg a vállát. - mindig azokkal van-bökött ujjaival az ötösre.

- Még soha nem járt senkivel.-szólt közbe Percy.- az a pletyka terjeng róluk, hogy vagy bebuzultak, vagy csak nagyon jól titkolják, hogy van valakijük.

Erre nagyot néztem. Pont az iskola sármőrjeinek ne lennének barátnői?

- Hmm... 

- Jared szerint nem buzik.-mondta Anna.- Williamnak is van barátnője.-bökött az egyik rézbőrű fiú felé, bár nem igazán tudtam kivenni, hogy melyikre is pontosan.- Elvileg nagyon nehéz nekik párt találniuk, mert a szüleik beleszólnak a dolgaikba. Legalábbis ezt hallottam.

Erre csak bólintottam egyet. Tisztában voltam vele. Farkas csak farkassal. Néha az sem mindegy, hogy milyen farkassal. Ezért is vagyok én egy szégyenfolt. Egy gyenge félvér, aki senkinek se kell. De ugyanakkor ha belegondolok nehéz lehet nekik. Fontos a család, de inkább a reprodukció és a falka életben tartása miatt. Apámnak se lett volna szabad hozzámennie anyához. De annyira szerették egymást, hogy nem gondoltak bele mit is zúdítanak magukra. Apa falka nélküli lett, és elűzték őt  a városból. Legalábbis így hallottam. Később a saját falkája ölte meg őket, én akkor voltam 6 éves. Elmenekültem, és egész éjszaka egy folyónál bújkáltam. Amikor a rendőrség megtalált, magas lázam és tüdőgyulladásom volt. Hosszú idő után szabadultam a kórházból, és új életet kellett kezdenünk Sarahval és Alannal, akik nagyon szívesen befogadtak. Semmit nem tudtak az egészről. Apa csak anyával osztotta meg az igazi kilétét.Úgy gondoltam, hogy ezért nekem is titkolnom kell. Senkinek se mondtam még el, hogy mi is vagyok igazából. Apai ágról nem is kerestek a rokonok. Mind farkas volt. Nem akartak elismerni egy ilyen szégyenfoltot mint én. Számukra nem léteztem.

Hazafelé Tiarával mentem, majd elköszöntünk egymástól. Végig tudtam, hogy követ minket, de Tiarát nem féltettem, egy embert sose bántanának. Megint nyitva hagytam az ajtót egész éjszaka. Amikor felébredtem hajnalban, Colt az erkélyajtóban ült és aludt. Gondoltam egyet, majd ráterítettem egy pokrócot, és visszamentem aludni. Reggelre persze megint eltűnt, de a takaró szépen összehajtva ott volt a székemen.

Ez így ment egész héten. Teljesen nyugiba éltem az életem, szegény Colt pedig minden egyes lépésemet figyelte. Nem tudom mit gondolhat a falkavezérük, hogy rám állított egy testőrt. Mégis mit tudnék csinálni? Sose értettem ezt a kirekesztést a farkasok között. Persze most már mindegy. Sajnos fogalmam se volt róla, hogy mit kellene tennem. Nyilván nem fogok elköltözni, hiszen csak most jöttünk ide. 

Minden éjszaka hagytam Coltnak takarót az ajtónál, és ő minden reggel visszatette  a székemre összehajtogatva. Nagyon aranyosnak találtam. Olyan mintha udvarias lenne. Persze ha nem akarna kirúgni a területéről.

Péntek este elkezdett esni az eső. Gondoltam majd eláll, de egyre inkább rákezdett, és viharba fajult az egész. Kimentem a teraszra. A víz minden szagot elmosott. Nem tudtam vajon itt van-e a farkaska.

 -Colt!-kiáltottam. Már sötét volt. Azért ilyen szakadó esőben csak nem akar kint maradni. Na meg nem hagyhatom nyitva az ajtót mert beázik a szobám.- Gyere be  ha itt vagy. Két perc múlva becsukom az ajtót.-közöltem az esővel, majd visszamentem. Leültem az ágyra és számoltam a másodperceket. Mért is hívtam be? Magam se tudtam, de csak nem hagyhatom, hogy kint legyen egész éjszaka az esőben. Nem telt el egy perc, és máris bent volt. Akkor mégis csak itt szobrozott végig. Folyt róla a víz. Odamentem hozzá egy törölközővel, és a kezébe nyomtam.

- Menj zuhanyozz le addig hozok neked száraz ruhát. Gondolom tudod hol van a mosdó-böktem fejemmel az ajtó fele, majd becsuktam az erkélyajtót. Remek. Bezártam magam egy kifejlett vérfarkassal. Gratulálok Shane. 

Colt szó nélkül elment és lezuhanyzott. Addig én kerestem valami pólót amit sose hordtam, mert túl nagy volt, meg egy gatyát. Elég gyorsan végzett. Legalább nem fogyasztja a vizünket. A törölköző a derekára volt kötve, úgy sétált be a szobámba, majd elvette a felé nyújtott pólót. Akarva akaratlanul is végignéztem rajta. Izomköteg. Gyönyörű izmai voltak.Izé... Mármint tökre irigyeltem érte. Nekem sose lesznek ilyenek. Nem olyan az alkatom. Gondolom a nem indián anyám miatt. Apától csak a vérfarkas gént örököltem. Minden mást anyámtól, így szinte nem is látszott, hogy félvér vagyok.

- Köszi-szólalt meg Colt. Ijedten ránéztem. Ez tud beszélni is? Végre.

- Nincs mit. Nem akartam, hogy reggel egy kihűlt farkast találjanak a kert végébe-vontam meg a vállam.- Viszont az ágyamat nem adom. Aludhatsz a földön-közöltem vele, majd elmentem én is fürdeni. Egy szál alsóban jöttem vissza. Végig magamon éreztem a tekintetét. Mégis mért kell ennyit bámulnia? Oké, hogy megfigyel de akkor is. Ez már túlzás. A gyomrom valahogy nagyon nem érezte magát normálisnak. Amikor a közelemben volt, végig éreztem ezt a feszült bizsergést. Mi a fene van már? Bebújtam az ágyamba, majd lekapcsoltam a lámpát.- Jó éjt.

-Jó éjt-mondta ő is megszeppenve, majd felvette a kikészített takarót, és nekidőlt a falnak. Hihetetlen. Hogy tud ez így aludni?