- Shane! Hol vagy most? Azonnal indulok hozzád! - Colt hangja kétségbeesett volt a telefonban. Eleve nem voltam jó állapotban, még ezzel is tetézte az aggodalmaimat.
- Margeryéknél vagyok. Nincs bajom. Minden oké - mondtam a ki nem mondott kérdéseire a választ. Lehet, hogy már ő is tud róla? A vadászokról?
- Maradj is velük. Ne mozdulj amíg oda nem érek.
- Úgy gondoltam, hogy ma náluk alszok. Szóval nem fogok elmozdulni. Ha a vadászokról van szó akkor tudok róla.
-oh...
- Nyugodtan maradj a falkáddal. Én megleszek. Nem muszáj idejönnöd. - mondtam, de közben egy kicsit már hiányoltam a jelenlétét. Mindig annyira megnyugtatott. Szerettem a higgadtságát amit általában sugárzott magából. Kivéve persze most.
- Akkor majd holnap beszélünk. Ne maradj magadra. Tapadj rá Margeryre vagy Percyre-mondta. - van itt még egy kis dolgom. Apám is maga mellett akar tudni.
-oké. Nem lesz baj. Ne aggódj.- igyekeztem megnyugtatni, még ha én nem is voltam az.
- jól van. Szia. - köszönt el egy kis gondolkodás után.

Miután letettük a telefont halkan elkáromkodtam magam. Mért is győztem meg őt, hogy ne jöjjön ide? Oké, hogy nem szívesen keverném bele, de akkor is azt akartam, hogy velem legyen. Visszaültem a tvhez, amin épp valami akciófilmet néztek a többiek.
- Minden oké? - kérdezte Leon.
-igen-válaszoltam nem túl bíztatóan.
- Srácok mi a fene van? Látom hogy valami nagyon nincs rendben. Mégis mi történik? - vont kérdőre mindenkit. Nagyon elszégyelltem magam. Nem kellett volna velünk jönnie. Nagyobb biztonságban lenne.
- Csak Colt az-mondta Margery. Felkaptam erre a fejem. - Megint balhézott valamit a suliban a srácokkal.
- Jah... - bólogattam. - aztán az apja nem engedi most sehova. Muszáj otthon lennie-mondtam én is nagy meggyőződéssel.
- uh szegény. Az szívás. Nem lehet a cuki kis pasijával-vigyorgott rám Leon.
-Mondtam, hogy nem vagyunk együtt! Semmi olyan kapcsolat nincsen közöttünk-mondtam ingerülten.
- Jól van oké. Akkor csak vicceltem - tette szét a kezét. Lesütöttem a szemem, és elszámoltam magamban 10-ig. Eleve nem voltam jó hangulatban, most még Leon is az agyamra akar menni.
- Srácok én elhúznék aludni. Holnap suli van-ásítozott Margery.
- Én is mennék ha nem baj-pattantam fel, bár nem tűnhettem túl fáradtnak, mert elég furcsán néztek rám.
- Mi még maradunk-mondta halkan Percy.
-jah... Puhányok-morogta Leon a képernyőt bámulva.
Nekem aztán mindegy mit csinálnak, én bementem a vendég szobába, ahol már a múltkor is aludtam, majd lefeküdtem. Még írtam Coltnak, de nem volt fent, így már nem válaszolt.
Annyira pörgött az agyam, hogy sehogy se tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban, feszült voltam. Egy ilyen helyzetben jól jött ha van valaki mellettem, de jelenleg nem volt. Vagy ezerszer megbántam már, hogy nem mondtam azt Coltnak, hogy jöjjön ide. Fél óra múlva felkeltem, és kimentem wcre, hátha utána jobban tudok aludni, azonban megtorpantam a nappalinál. Nem várt dologba botlottam. A tv előtt a kanapén ülve, Percy és Leon éppen elmélyedtek egymásban. Pontosabban egymás szájában. Életemben nem láttam még ilyen szenvedélyes csókcsatát. Esküszöm megirigyeltem őket abban a pillanatban. Nem vettek észre, így gyorsan kislisszoltam a fürdőbe. Visszafele viszont már tudták, hogy jövök.
- További jó szórakozást-mondtam a fiúknak, majd egy sokat tudó vigyor kíséretében visszamentem a szobámba.
-Basszus ez meglátta! Mondtam, hogy nem kellene. - hallottam Percy kétségbeesett hangját.
-előbb vagy utóbb úgyis megtudná.
- De nem így kellett volna. Mi van ha elmondja Margerynek?
- Ne aggódj nem fogja. Hiszen barátok vagytok nem? Szerintem van annyi esze, hogy ne hozza fel előtte a témát.

Még egy kicsit hallgattam a beszélgetésüket, mert nagyon szórakoztatónak találtam. Minden egyes szót hallottam, de amikor újra egymás szájában kötöttek ki, inkább becsuktam az ajtómat, és bebújtam a takaró alá. Most valahogy még inkább egyedül éreztem magamat. Megnéztem a telefonomat, de Colt még mindig több órája nem volt elérhető. Vajon mit csinál ennyi ideig?

Nem tudom mikor aludhattam el, de reggel az ébresztőmre keltem. Nem várt látvány fogadott, csak hosszas gondolkodás után fogtam fel, hogy nem otthon vagyok. Úgy hallottam a többiek már fent vannak, így kimentem hozzájuk. Mindenki a konyhában volt, és egy plusz vendég is, akire nem is számítottam.
- Shane! Jó reggelt! - köszöntött Margery, mire az ismerős alak is felkapta a fejét. Felém fordult, majd hozzám sietett.
- Szia-mosolyogva a szemembe nézett, majd megölelt. Szóhoz sem tudtam jutni. Belesimultam Colt karjaiba, annyira jól esett és megnyugtatott a közelsége, az illata. Egyszerűen mindene. - Aggódtam. - suttogta a fülembe, hogy más ne hallja.
- De mondtam, hogy jól vagyok-motyogtam bele a vállába.
- Khm.. És nincs köztetek semmi mi? Nem akartok mesélni valamiről? - tette keresztbe Leon a karját.
- Biztos vagy benne, hogy közülünk pont nekem kellene mesélnem a magánéletemről? - jelentőségteljes pillantást váltottam Leon és Percy között, mire mindketten behúzták a nyakukat. Margery értetlenül kapkodta a fejét, de úgy láttam nem tud rájönni miről beszélhetek. Viszont amikor Coltra néztem, neki egyből leesett a dolog. Meglepett arca volt, de gyorsan rendezte a vonásait. Ellépett tőlem, majd belekortyolt a kávéjába, amit minden bizonnyal kikunyerált magának.
- Na jó srácok, szerintem én lemaradtam valamiről - sóhajtott fel a lány. - Majd azért szóljatok, ha úgy gondoljátok, hogy megérdemlem, hogy megtudjam.
- Shane kérsz reggelit? - Percy azonnal terelte a témát, és már jött is oda hozzám, hogy oldalba bökjön.
- Persze hogy kérek.
Úgy tűnt ezzel sikerült normális irányba terelni a beszélgetést, de még érezhető volt a feszültség. Ahányszor a két fiúra néztem, ők elpirultak, vagy zavarukban más fele néztek.

Csapatostul mentünk be a suliba. Sokaknak feltűnt, mivel nem szoktunk ennyien együtt menni. A bejáratnál ráadásul csatlakozott hozzánk Anna és Jared is. Colt nem mozdult mellőlem. Nem volt alkalmunk beszélni a tegnapról, így csak sokat mondó pillantásokat váltottunk, de még volt egy kis időnk iskolakezdésig. Ki kellett használnom a lehetőséget.
- Menjetek mingyárt megyek-intettem a többieknek az osztályunk előtt. Leon vigyorogva kacsintott rám. Szegénynek fogalma sincs a helyzetről. Igazából addig jó amíg azt hiszi, hogy járok Colttal. Legalább nem feltételez semmi természetfelettit.

- Nagyon vigyázz Shane. - Colt kicsit arrébb húzott, majd konkrétan nekipréselt a falnak. Elég közel voltunk egymáshoz, aki felénk nézett simán belegondolhatott mást is. - Tegnap eljött a vadászok feje apámhoz. Engedélyt kértek hogy levadásszanak téged. Persze apa mondta, hogy nem kell tartani tőled, nem akart nekik engedni, de erre felhozták a múltkori esetet a tetőn. Ugye ott át is változtál, és végig ugráltál a tetőkön. Túl feltűnő voltál, ezért félnek tőled. Vagyis attól, hogy sokan meglátnak legközelebb.
- Fenébe - ütöttem a falba magam mellett.
-Ez még nem minden-folytatta Colt. Szemeit egyenesen az enyémbe fúrta. Ha nem lenne ennyire feszült a helyzet, most valószínűleg valami nagyon meggondolatlant tennék, de szerencsére most eszembe se jutott. Jah de mégis. Pont most. Összeráncoltam a szemöldököm, hátha akkor jobban tudok figyelni arra amit Colt mond.
- Szóval apa állta a sarat. Hosszasan tárgyalt velük, végig hallgattam az egészet, de igazából nem volt semmi értelme. Annyira ki akartak iktatni,hogy apa mondhatott volna bármit. De mindegy is nem ez a lényeg.
- Akkor mi? Bökd már ki. - türelmetlenkedtem. Már pattanásig feszültek az erek a karomon. Ökölbe szorítottam a kezemet. Kétségbeesetten néztem a sötét szemeket, amiktől a megoldást vártam, azonban most teljesen kétségbeesetten bámultak vissza rám. Mégis, ha mellettem van, úgy éreztem megállíthatatlan vagyok.
- Azt mondta a vadászok feje, hogy ha apám nem enged, majd a másik alfától megszerzi amit akar. - elfordította a tekintetét.
- Mi? Másik alfa? - kapkodtam a fejem. - Ki a másik alfa? Nem a ti falkátoké az egész terület? Vagy valami szövetségesetek van a közelben? - hirtelen pörgött le minden a fejemben. Próbáltam kitalálni a lehető legésszerűbb magyarázatot, de ahogy néztem a fiú arcát, tudtam, hogy egyik tippem sem talált.
- Jó lenne. Egy szövetséges nagyon is jól jönne. Ugyanis még apám sem tud egy falkavezérről se. Hiszen nincs is. Ő az egyetlen a környéken. - a szemében félelem csillant.
- Ne...
- Nem tudok másra gondolni, mint hogy valaki vagy inkább valakik elárulták az apámat, és új falkát alapítottak. Vagy a tudtunk nélkül jött ide egy ismeretlen falka-elhátrált tőlem, így egy kicsit több levegőhöz jutottam.
- sajnálom Colt. - beharaptam idegesen az alsó ajkam. - az egész miattam van. De nem akarok elmenni. Önző vagyok tudom, de akkor sem akarom itthagyni ezt a várost. A sulit. A barátaimat.
- Tudom. Nem is kell. Viszont... Nem hiszem, hogy ezt megússzuk ép bőrrel. Ha mindez igaz, és van egy másik alfa, akkor háborúra készülhetünk. Apám kiáll melletted és sokan támogatják a falkából. Remélem elegen ahhoz, hogy szembeszálljunk a vadászokkal.
- És a másik falkával-tettem hozzá. Elsötétült a tekintete. Nem egészen így képzeltem el ezt az évemet. Ha nem maradnék itt, az egésznek vége lenne. Na de ki hallott már arról, hogy én nem azt csinálom amit akarok? Ki fogok tartani az igazam mellett. Elvégre minden jogom meg van itt maradni.
- Ne mozdulj Margeréyk mellől. Szünetben majd jövök - sóhajtott fel Colt. Ebben a pillanatban meg is szólalt a tanítást jelző csengő. Minden kint lévő diák szépen beszállingózott a termébe. Én utolsóként mentem be, mert még Colt megragadta a karom, és magához rántott. Levegőt is alig mertem venni, de a szívem zakatolása valószínűleg az egész folyosón visszhangzott. Csak pár másodperc volt az egész, majd megéreztem puha ajkait az arcomon, és már ott sem volt. Fátyolos tekintettel mentem be és ültem le a helyemre. Képzelhetitek, hogy mennyire tudtam ezek után az órákra figyelni. Egész végig agyaltam. Hol azon, hogyan élhetnénk túl, hol azon, hogy Coltnak vajon mennyire lehetek fontos. A végsőkig kitart mellettem. Ebben biztos voltam.
- Na? Csak nem szerelmet vallott? - hajolt oda hozzám Leon. Szerintem mindent le tudott olvasni az arcomról. Viszont most nagyon csúnyán néztem rá. Még mindig ezen lovagol?
- Arcon puszilt-válaszoltam lazán. Minek hazudjak? Azt hiszem nincs miért tagadni, hogy Colttal nagyon is jól kijövünk. A válaszomra tágra nyíltak a szemei, majd rászólt a tanár így szerencsére nem kellett több bugyuta kérdésre válaszolnom.