Ez egy plusz fejezet, ami az első három rész idejében játszódó történteket írja le, csak most Colt szemszögéből. Mindig is akartam egy ilyet írni, bár utólag nagyon nehéz volt elkapni Colt személyiségét, amilyen az elején volt. Először úgy volt váltott szemszögből írom a sztorit, de végül az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Szerintem ez a kis extra jó befejezés a történetemnek.

- Hé, Colt! Lassíts már.-szólt a hátam mögül egy lihegő hang. 

- Lassúak vagytok srácok nem tehetek róla.-vigyorogtam rájuk, de természetesen nem akartam lehagyni őket, így megálltam amíg utol értek. Nate hálás szemekkel nézett rám. A többiek is beértek minket, bár már csorgott róluk a víz. Azt hiszem egy kiadós zuhany jót fog tenni mindenkinek.

- Ha nem akartok elkésni az első óráról szedjétek a lábatokat.-néztem végig a fiúkon. Már túl voltunk 10 km futáson. A reggeli rutinunk része volt ez, volt akinek könnyebben ment, valakinek nem annyira. Nekem muszáj volt jól teljesítenem, hiszen én vagyok a falkavezér fia. Mindenben a legjobbnak kell lennem.

- Ma nagyon türelmetlen vagy-szólalt meg Tyler.- Persze, igazad van. Én húztam-intett, majd nekiiramodott természetfeletti sebességgel, nem úgy, ahogy eddig futott.

- Na, gyerünk!-igyekeztem lelkesíteni a fiúkat, de nem vártam tovább, Tyler után rohantam. Nem hagyhattam, hogy legyőzzön. Nem sokkal utánam William zárkózott fel, majd Nate és végül Nawat.

Mint mindig, most is együtt mentünk suliba. Mindenki lezuhanyozott és átöltözött, majd begyalogoltunk a városba, ahol még buszra szálltunk, így értünk el a suliig. Az utolsó pillanatokban léptünk be az osztályba. Két perc múlva már megszólalt a csengő, és meg is kezdődött a 8 órás szenvedés. Szerencsére ezt megszakította egy ebédszünet. Mi értünk le elsőként, így már nagyban kajáltunk, amikor hirtelen megéreztem egy ismeretlen illatot. Elég erős volt, elnyomta a többi emberét, de mégsem olyan volt mint egy farkasé. Éreztem, hogy mellettem a fiúk egyszerre fordították a tekintetüket a bejárat felé. Épphogy csak belépett egy kisebb csapat a helységbe, egy ismeretlen fiúval a középpontban, aki lefagyva állt a bejáratnál, és minket nézett halálra vált arccal. Nagyot nyeltem. Pár pillanatra találkozott a tekintetünk, aztán a fiút megzavarta Margery, az a minden lében kanál boszorkány, és beszélgetni kezdtek.

- Kissé ijesztőek-hallottam meg a hangját végre. Fülelni is kezdtem, hátha mond még valamit. -Nem szívesen kerülnék közelebb hozzájuk.-tette még hozzá, de közben le nem vette rólunk a tekintetét. Én se róla. Ahogy kiejtette a száján a szavakat, rögtön tudtam, hogy problémáim lesznek. A srác kinézete alapján semmiben sem hasonlított hozzánk, vékony de izmos alkata volt, fehér bőre, és barna haja, igéző szemekkel. Ehhez még társult egy igen csak jó öltözködési stílus is. Be kellett vallanom magamnak, hogy bejött a srác első látásra. A legnagyobb bökkenő viszont az, hogy ő egy félvér, és nem tartózkodhatna a területünkön.

- Mi legyen a korccsal?-kérdezte dühösen Tyler.

- Mégis mi lenne? A múltkori is behúzott farokkal menekült. Pedig csak ráijesztettünk egy kicsit.- kuncogott sötéten Nate.- Láttátok a tekintetét? Szerintem úgy befosott, hogy ennyi elég is volt neki. Holnap már nem merészel idejönni.

- Nem tudhatjuk. Jobb lenne bebiztosítani a dolgot.-villant meg egy szadista mosoly Will arcán, mire a többiek nagyban helyeseltek. 

- Majd beszélek vele én.-mondtam hirtelen. Nem hagyhattam, hogy a sürgősségire küldjék szegény fiút, még ha hamar meg is gyógyulna.

- Beszélsz vele? Akkor soha nem fog elhúzni innen.-a fiúk nem teljesen értettek egyet velem. Talán túl kedves lennék?

- Csak hagyjátok egyenlőre békén.-néztem rájuk szigorúan. Tudtam, hogy az a múltkori ráijesztés is több törött csontot jelentett. Nem akartam rosszat ennek az újoncnak. Ráadásul kiskorú és az iskolatársunk is lett. Biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű elmennie innen csak úgy.

A továbbiakban se tudtam meggyőzni a többieket. Kifele Nate ki is akarta gáncsolni a srácot, bár nem sikerült neki. Elfojtottam egy mosolyt, ahogy végignéztem mit szerencsétlenkedik a tálcájával, meg azzal, hogy talpon maradjon. 

Amikor felnézett, már semmit nem tudott leolvasni az arcomról. Hiába a külső, nem foglalkozhatok most ezzel. Mindenkinek jobb lesz, ha eltűnik. Ez valahogy nyugtalanított. Ha nem lenne a falka, meg a hülye szabályok, lehet, hogy még barátok is lehettünk volna. Felment bennem a pumpa, ahogy az ártatlan arcára néztem. El kell, hogy menjen innen. Mindenképp rá kell beszélnem.

- Nincs itt keresni valód. Menj el. A többiek nem figyelmeztetnek mielőtt megtámadnának. Én igen.-szűrtem a fogaim között. Hangomból kiszűrődött a fenyegetés, és a düh amit éreztem. Szegény srác kissé sokkot kapott ha jól láttam, de ez is volt a célom. Amikor otthagytam, még pár másodpercig meg se mozdult. Azt hiszem ezzel vége is az egésznek. Amúgy is egy lányt kell elvennem a falkából. Bár apám is nagyon jól tudja, hogy nekem nem a lányok kellenek. Múltkor már majdnem hajlott arra, hogy inkább ne kelljen megházasodnom, de végül csak nem sikerült rábeszélnem. Már kiválasztott nekem egy lányt, akit ha befejeztem a tanulást, el kell, hogy jegyezzek. Persze nem csak én küszködök hasonló problémákkal, hiszen nem én vagyok az egyetlen meleg a falkában, de rajtam sokkal nagyobb a nyomás, hiszen én fogom örökölni apám pozícióját. Muszáj lesz jó példát mutatnom és családot alapítanom, hogy biztosítsam a további utódokat. Már a gondolatra is kirázott a hideg.

Órák után mire összepakoltam a cuccaimat, a srácok már eltűntek. Tudtam, hogy megkeresik a fiút. Azt is tudtam, hogy most még nem ölik meg. Annyira nem aggódtam érte, de ettől függetlenül nem értettem mért nem tudnak néha rám is hallgatni. Úgy látszott ebben a témában semmit se ér a szavam. Szemem forgatva indultam Tylerék után, de már csak a szagukat tudtam követni az alagsori wc-ig, ahova elég kevesen szoktak járni. Hallottam a dulakodás hangjait, végül kijöttek a fiúk. Először megijedtek, amikor megláttak, de végül Tyler bátran előre lépett.

- Meg kell, hogy tanulja hol a helye. Colt... Ez egy falkátlan. Kitudja milyen veszélyt hozhat a fejünkre? Lehet az első teliholdkor öldöklést rendez az erdőben. Vagy a városban.-érvelt, mire én csak bólintottam egyet.

- Nem úgy nézett ki, mint aki olyan kétes alak lenne, bár sose tudhatjuk. Mindenkiben ott lakik a szörnyeteg. -csóváltam a fejem.- mindegy. Remélem ez majd elijeszti és elmegy. Én se akarom, hogy galibát okozzon.-tettem barátin a kezem Ty vállára.

- Menjetek, majd megyek utánatok.-intettem a fejemmel. Hamar eltakarodtak a haverjaim. Szemtől szemben azért még nem ellenkeztek velem, de tudtam, hogy ha én nem vagyok ott, sok mindent máshogyan csinálnak mint azt szerintem kellene.

Amikor kisántikált a mellékhelységből a srác, kissé megsajnáltam. Vajon mennyi idő amíg begyógyulnak a sebei? Láttam, hogy kissé megfeszült ahogy meglátott engem, de igyekeztem most nem olyan sötét aurát sugározni magamból.

- Én mondtam.-közöltem vele hidegen, bár tényleg aggasztott az állapota, de végül otthagytam. Nem fogom pesztrálni. Magának kereste a bajt. Biztos el tudta volna kerülni ha nagyon akarja. Idegesen trappoltam ki a suliból. Hazafele még bevásároltam otthonra, mert apa megkért, csak ezután szálltam buszra, és gyalogoltam végig a szokásos ösvényen ami a kis táborunkhoz vezetett. 

Belépve a konyhába lepakoltam a most vett dolgokat az asztalra. Anyám üdvözölt egy kedves mosollyal, majd hallottam, hogy apa is megérkezett.

- Tehya, a konyhában vagy? Beszélnünk kell.-kiabált már az előszobából, majd amikor megérkezett ő is az említett szobába, kicsit meglepődve nézett rám.- Colt? Most értél haza? Még jobb. Neked is hallanod kell. Probléma adódott a suliban úgy hallottam.-leült az asztalhoz. Elég gondterhelten nézett ki. Nem szerette, ha félvérek tévednek a területünkre. Ráadásul falkátlan félvérek.

- Tyler most mesélte, hogy egy falkátlan félvér jár hozzátok.-nézett rám komolyan. Nekidőltem a falnak, és keresztbe tettem a kezem.

- Igen. Új a környéken még sose láttam.-válaszoltam kimérten.

- Egy félvér? -anya leült apa mellé és megsimította a hátát amit belepett néhol már őszes hajzuhataga.- Ha Tyler is tud róla biztos ellátta a baját. Szegény gyerek. Még csak középiskolás.-sóhajtott fel.

- Nem hagyhatjuk, hogy itt maradjon. Ilyen fiatal. Biztos vagyok benne, hogy teliholdkor kárt fog tenni valamiben. Vagy valakiben.

- Még csak most érkezett.-szólaltam meg.- Beszélek vele, csak egy kis időre van szükségem.-erre mindketten felkapták a fejüket. Furcsa volt nekik, mivel eddig egy félvér iránt sem érdeklődtem. Zavartan félrepillantottam. Bár meg se szólaltam volna. Magamnak okozom a bajt.

- Hagyni akarod?-lepődött meg apa.

- Nem, persze, hogy nem. Csak... Szerintem nem kellene ilyen gyorsan ítélkezni felette. Még csak egy kölyök.

- Pont ezért ilyen veszélyes.-sóhajtott a férfi.- utánanéztem. A neve Shane Morgen. A szülei örökbe fogadták. Gyanítom, hogy a vér szerinti szüleit a saját falkája ölte meg. Emberek nevelik. Nem hiszem, hogy tudja irányítani az erejét.

- Nem lesz baj. A telihold csak pár nap múlva lesz.-vágtam közbe.- Addig simán itt maradhat. Mármint nem akarom, hogy itt is maradjon.-mentegetőztem, de elég furcsán jött ki a helyzet. -Csak amíg kitalálja hogyan és hova megy.

- Mért érdekel ennyire ez a fiú?-apám arcán dühöt véltem felfedezni. 

- Taima, hagyd ezt a fiunkra.-mosolyodott el sokat sejtetően anya. Mindig is értett ahhoz, hogyan nyugtassa le őt.- Legalább meglátjuk hogyan boldogul egy ilyen helyzettel. Hasznos tapasztalat lehet neki.

Láttam a számtalan ráncot apa homlokán, ahogy a gondolataiba mélyedt. Úgy látszott nem akar semmi bonyodalomba belekeveredni. Végül megrázta a fejét.

- Azt hiszem ezt nem engedhetem meg. A fiút ki kell űzni innen akármilyen kegyetlen is.-zárta le a vitát. Abban a pillanatban leolvasták arcomról a meglepettséget. Átsuhant a fejemben a fiú hangja és arca. Kár, hogy így végződik. Legalább megmenthettem volna, ha már jóban nem lehetek vele. Végül csak ökölbe szorított kezekkel felmentem a szobámba. Dühös voltam apámra. Persze nem fogom közölni vele, hogy tetszik a srác, légyszi ne ölesd meg. Valami más indokot kellene kitalálnom. Egy kalitkába zárt madárnak éreztem magam, aki képtelen bármit is tenni.

Másnap nem igazán szóltam a fiúkhoz futás közben. Nem vártam meg őket, csak amikor együtt elindultunk a suliba. Szerencsére napközben nem terveztek semmi akciót, azonban azt elég hangosan ecsetelték, hogy órák után megvárják kint az utcán. Tegnap megfigyelték merre indult hazafele, így simán az útját állhatják.

- Még az se biztos, hogy bejön suliba.-hűtöttem le az agyukat, mire bólogattak.

- Ez igaz. De ha mégis meglátom a képét én...-csapta össze az öklét Will. 

- Nyugi haver.-nevetett Nate.- ellátjuk a baját. 

Magamban csak reméltem, hogy maradt egy kis esze az újfiúnak és otthon marad, de sajnos hatalmas súlyként nehezedett a mellkasomra valami, amikor megláttam őt az ebédlőben. A fiúk idegességükben azonnal felpattantak.

- Tyler.-kaptam el a csuklóját, és visszarángattam a székére. Végül a többiek is visszaültek.- Ne az ebédlő közepén verjétek meg. Kicsapnak a suliból.-közöltem velük a nyilvánvalót.

- Tudom. Nem is akartam itt.-morogta halkan. 

Végre befejeződött a tanítás. Mindenki örült neki, én meg idegesen kapkodtam össze a cuccaimat, nehogy a fiúk nélkülem menjenek el. Valamit csak tudok tenni az ellen, hogy megöljék, vagy félholtra verjék. Persze a sors most szólt közbe. Apám hívott, muszáj volt felvennem. A zajos teremben nem hallottam belőle semmit, ezért befogtam a fél fülemet.

- Igen apa?

- Csak annyit akartam, hogy... Ez biztos elég kínos neked és azért nem akartad elmondani, de szerencsére Tehya még időben elmagyarázta nekem.

Próbáltam kitalálni, hogy mégis mire akar ezzel utalni, de közben meg már siettem volna. Tylerék már rég kimentek az osztályból.

- Apa mondd gyorsan légyszi szeretnék összepakolni és hazamenni. Hazáig nem várhat?

- Nem. Legalábbis azt hiszem minél hamarabb annál jobb. A lényeg, hogy....-nagyot sóhajtott. Ideges? Furcsa volt. Mégis mit akar mondani?- Máskor igazán elmondhatod, hogy ha tetszik valaki. Nem értettem, mért véded ennyire, de anyád elmondta. Szóval gondolkodtam rajta. Kap egy hetet a fiú. Neked kell felügyelned rá, hogy ne csináljon bajt. Addig senki se bánthatja. Tylerék veled vannak? Ezt mondd el nekik is.

- Tylerék most mentek el a srácért apa.-mondtam neki, majd lecsaptam a telefont, felkapkodtam a cuccaim és kirohantam. Ennyi idő alatt biztos nem csinálják ki. Az öregemnek is jókor jut eszébe meggondolni magát. Mondjuk még pont időben. Jól tette, hogy felhívott. Szerencsére tudtam, hogy melyik sikátorba tervezték a fiúk a gyepálást, bár négyük szagát amúgy se tudtam volna eltéveszteni. Amikor odaértem, Shane már a földön fetrengett.

- Elég!-harsogtam. Mindenki megfagyott a hangomra. Szigorúan néztem Tylerre, aki lassan felém fordult, ahogy a többiek is.- Most beszéltem a vezérrel. Nem kell szétverni. Kap egy hetet.-foglaltam össze szűken a lényeget. 

- Mi? De ne már.-kezdtek rögtön rinyálni.- Nem lehetne inkább elhurcolni őt valahova, és magára hagyni? Messze innen. Mondjuk nem is tudom... Fel északra.

- Nem lehetne. A parancs az parancs. Indulás. Menjetek tanulni mert ha még egy tantárgyból megbuktok, az apám kivág titeket a falkából-morogtam. Ezzel sakkban tudtam tartani őket. Na meg tudtam, hogy a tanulás a gyenge pont náluk. Tylert sokszor megszidja az anyja a jegyei miatt. Végül csak eltakarodtak. A fiú zihálva kapkodta a levegőt.

- Szóval a falkavezér fia vagy. Nekem is pont jó emberbe kellett belebotlanom.-mondta. Kissé remegett a hangja. Fél tőlem, de jól teszi. El kell ijesztenem innen. Rápillantottam, majd határozott léptekkel elindultam felé. Nem törődve a sebeivel, megragadtam a hajánál, és felcibáltam a földről. Meg se mert nyikkanni.

- Chh...Szánalmas-mondtam az arcába, majd elengedtem és otthagytam. Ahogy hátat fordítottam neki, összeszorítottam a számat. Az illata belekúszott az orromba. Nagyon tetszett. A farkasok szag alapján is választanak párt. Nem tudtam kizárni a hozzám pont passzoló illatanyagokat.

-Inkább az a szánalmas, hogy nem vagy képes egyedül semmire. Csak a falka létezik-szólt be nekem, mire azonnal visszafordultam. Mekkora szája van! Most verték meg és itt hősködik. Azt hiszem vissza kell vennem az egójából. Ökölbe szorítottam a kezem, majd betörtem az orrát. Na most hősködjön. Egymagam is elverem simán. Ha ilyeneket mond, akkor még a kedvem is megjön hozzá. Lehet, hogy a végén kiderül, hogy csak a külseje ilyen szép és aranyos, de belül egy bunkó.

- A falka a mindenem. Te ezt nem tudhatod. Korcs.-villantottam rá a szemeimet, majd hátat fordítottam neki.

- Várj-szólt utánam.- Mi a neved?

Szembe fordultam vele, tekintetünk  hosszú másodpercekre összekapcsolódott.

- Colt.