Elég nagy felfordulás tört ki aznap éjjel. Rengeteg halott, és sebesült. Azt hiszem több mint tíz embert öltem meg aznap este. Amikor kiértek a mentők és a rendőrök, látni lehetett az arcukon a borzalmat. Valószínűleg ilyet még soha nem láttak. Miattam volt ennyi halott, de ha nem teszem ezt, lehet, hogy még most is harcolnánk és szenvednénk, mert a nehogy valakit megöljünk stratégia ehhez vezetett volna. Colt Margeryre bízta a magyarázkodást, és elvitt engem a helyszínről mielőtt nekem is kórházba kellett volna vonulnom. Elég volt a múltkori. Leont és Annát viszont be kellett szállítani. A többieket is megvizsgálták. Azt hiszem mindenki sokkos állapotban volt. Leont műteni kellett, de mivel a vérzést még időben elállítottam, így nem került életveszélybe, viszont a golyó csúnya károsodást okozott. Nem volt biztos, hogy teljesen fel tud épülni belőle. Percy ki se mozdult a szobájából. Már nem érdekelte, hogy ki mit gondol róluk, annyira aggódott a fiúért, hogy jelenleg nem számított a kis titkuk. 
Az én sérüléseim másnapra már félig meggyógyultak. Még kellett egy kis idő, de már rendesen tudtam menni és mozogni. Azt hiszem az adrenalin miatt a harc közben nem is éreztem mekkora fájdalmaim vannak. Csak akkor zuhant rám az érzés, amikor visszaértünk Colt falkájához. Hirtelen mindenem elkezdett sajogni, és alig kaptam levegőt, majd talán el is ájultam egy pár percre. Colt anyukája mindent megtett, hogy enyhítsen a fájdalmaimon, míg Colt rezzenéstelenül végig nézte a szenvedésem. Láttam rajta, hogy ez neki is fáj, de ezzel büntetett. Remélte, hogy még vissza tud terelni a helyes útra, mielőtt végleg letérnék róla. Hagyott szenvedni, szerinte ez megfelelő büntetés azért amit tettem.

Anna hamar jobban lett, viszont az arcán valószínűleg örökké egy heg lesz. Jared igyekezett nyugtatni őt, hogy szerinte nagyon menőn néz ki, de szegény lány teljesen ki volt akadva. Nem csak az arca miatt. Inkább azon, hogy  mi a fene történhetett. Pár nap alatt összeszedtük magunkat, majd bementünk Colttal és az ikrekkel mindkettejükhöz. Közösen úgy döntöttünk, hogy elmondjuk mi miért történt. Ennyivel tartoztunk nekik.

Beérve leültünk velük szemben az ágyra. Anna átjött addig Leon szobájába. Csendesen néztünk egymásra Margyval. Már mindent megbeszéltünk, ők is beleegyeztek abba, hogy felvilágosítsuk a barátainkat.
- Ez egy hosszú és elég hihetetlen történet lesz- sóhajtottam fel. - talán a legjobb ha én kezdem a mesélést, mert az egész bonyodalom miattam indult el. Azzal, hogy a városba érkeztem... - kezdtem bele a dologba.

...

Egy héten keresztül ment a találgatás, hogy vajon ezután mi fog történni. Legalábbis én alig tudtam valamiről. Otthon maradtam a falkával, és még suliba se mentem, bár nem is volt hozzá nagy kedvem. Amint felgyógyultam újra belevágtam az eddzésbe, hiszen ebből csak is háború lehet. Nem tudtam másra gondolni, csak erre, és fel kellett rá készülnöm. Mivel nagy veszteség érte a vadászokat, így nem támadtak többet. Egyenlőre. Tyler és Colt majdnem minden nap találkozott egymással, és hosszasan tárgyaltak valamiről. Ez valami falkavezér dolog lehetett. Nem akartam beleavatkozni, de reméltem, hogy Colt majd beszámol mindenről. Persze mit is gondoltam? Miután ennyit gyilkoltam szinte hozzám se szólt. Ahányszor rám nézett, azt a furcsa csillogást láttam a szemében. Csalódott? Vagy fél tőlem? Nem tudtam megfejteni pedig azt hittem jól ismerem már. Tényleg alig szólt hozzám, ezért is lepődtem meg annyira, amikor egyik délután elém állt.
- Öltözz valami vállalhatóbba. - biccentett felém. Éppen a kanapén ültem egy sulis tankönyvvel a kezemben, egy darab alsónadrágban. Csak kényelmesen, mintha otthon lennék. - megyünk a Tanácshoz-közölte rezzenéstelenül.
- Mii? - összecsaptam a könyvet. - Én is? Miért? Nem vagyok se falkatag se alfa. Minek menjek? - akadtam ki. Azt hiszem kissé megijedtem.
- Mert kaptam egy levelet tőlük, hogy aggasztó a viselkedésed. Az én területemen vagy. Az én felelősségem, ha nem is vagy a falkámban. - mondta. Pontosan ettől féltem. A Tanács minden természetfeletti úgymond kormánya volt, de csak nagyon ritkán avatkoztak bele bármibe is. Erről is csak nemrég szereztem tudomást. Azt se tudtam, hogy létezik ilyesmi!
- Nem mehetek oda! Mit fognak velem csinálni? Börtönbe csuknak? Vagy valami természetfeletti javító táborba küldenek? - felálltam, és igyekeztem visszanyerni a lelki nyugalmamat. Bár ez most esélytelennek tűnt.
- egy óra múlva indulunk. - Colt ezzel befejezte a beszélgetést, és már hátat is fordított nekem, amikor hirtelen eszébe jutott valami.
- Add a kezed-a zsebében kezdett el kotorászni, majd a markába rejtett valami apró és csillogó tárgyat. Értetlenül nyújtottam felé a mancsomat, a tenyeremmel felfelé, mire belehelyezte a kis aranykarikát. Nagyot néztem. Egy gyűrű?
- Ez legyen rajtad amíg ott vagyunk. Mindenképpen viseld. A bal gyűrűsujjadon- határozta meg konkrétan a dolgot, majd otthagyott.

- Mi a szar? - ennél jobban nem tudtam volna leírni a jelenlegi helyzetemet. Abszolút kétségbeesés, és értetlen tudatállapot. Mi a franc volt ez??? Közelebbről is megvizsgáltam a gyűrűt, csak egy sima karika volt, semmi gravírozás vagy minta vagy bármi. Felhúztam oda ahova kérte, majd elgondolkodva szemléltem a kezemen. Mi lehet ezzel a célja? Minden kétséget kizáróan ez egy eljegyzési gyűrű, de nem kérte meg a kezemet, és nem is utalt semmi ilyen dologra. Beharaptam idegesen az alsó ajkam.
- Colt, eskü megőrülök miattad-morogtam az orrom alatt, majd elmentem felöltözni. Valami elegánsabb megjelenést igyekeztem megütni, de fogalmam se volt mibe állhatnék a Tanács elé. Talán az örök klasszikus ing farmer kombinációval nem lövök mellé.
- Megjöttünk! - hallottam meg Margery hangját. - felőlem indulhatunk is-jöttek be az ikrek.
- Az remek. - Colt bukkant elő a lépcső tetejéről, majd rám pillantott. - látom te is kész vagy.
- Jah. -biccentettem. - De hogy mégis mire, azt nem tudom. - tettem még hozzá, mire ha jól láttam egy halvány félmosoly jelent meg a szája sarkában. Ez egyre gyanúsabb nekem.
Kint a hatalmas fekete Jeepnél Garret várt minket. Ő is jön? Kicsit megnyugtatott, hogy nem egyedül Colttal kell mennem. 
A belváros felé mentünk, a leghangosabb szórakozó negyedben álltunk meg, bár most még világos volt, így kevesebben voltak az utcákon. Egy földalatti bár volt az úticélunk. Amikor beléptünk, én már totál elvesztettem a fonalat. Most meg hova a fenébe megyünk? Csak kapkodtam a fejem. A bár nyilvánvalóan még nem nyitott ki, de az ajtaja nem volt zárva, így simán be tudtunk menni. Egy normális helynek tűnt, a székek felpakolva az asztalokra, egy lélek nem volt bent. A pulthoz igyekeztünk, ahol egy gyönyörű fekete hajú nő várt ránk. Mandulavágású szeme szigorúan villogott, sötétebb olajos bőrén megcsillant a gyér világítás, ami jelenleg uralta a helységet. Az egész lénye olyan egzotikus és elbűvölő volt.
- Adriana. Üdvözöllek. - köszöntötte Colt.
- Végre ide tolod a képed? Rögtön azután kellett volna idejönnöd, hogy vezér lettél. Tudod, hogy ez a szokás - szólalt meg a nő.
- Sajnos sok minden történt...
- Ti meg-folytatta Adriana nem is foglalkozva többé Colttal, az ikrekre mutatott. - néha igazán meglátogathatnátok. Egész nap itt őrködni iszonyat unalmas.
- Sajnálom mester-hajolt meg a testvérpár illedelmesen. - az utóbbi időben mi is belekeveredtünk ebbe az egészbe. Nem volt rá időnk. - szabadkozott Margery.
- chh.-megvonta a vállát, majd intett a fejével. - ismeritek a járást-mondta. Még jól megnézett magának engem, majd elővette a telefonját és valamit játszani kezdett rajta.
Azt hiszem valaki igazán meghökkentővel találkoztam az imént! Ha legalább tudnám ki ez! Nem volt időm gondolkodni, mivel már indultunk is tovább. A pult melletti folyosó végén egy lift várt ránk. Elég tágas volt, így könnyen belefértünk mindannyian. Elakadt a lélegzetem amikor láttam, hogy mennyi földalatti szint van. Mi persze a legalsóra mentünk. Percekbe tellett mire leértünk végre. Egy újabb folyosó, márvány borított mindent, a vörös és fehér anyag különböző mintákba keveredett egymással a padlón, és a falakon is.
Hamarosan egy jóval nagyobb terembe értünk. Mit terem? Ez egy csarnok! Itt már inkább a fehér szín uralkodott, néhol pedig egy két arany díszítés is szerényen meghúzódott. Velünk szembe egy emelvényen ült az a bizonyos Tanács. Mind fiatal és gyönyörű volt, pedig biztos voltam benne, hogy vén csotrogányok fognak minket várni. Mivel mindenki meghajolt előttük, így én is.
- Még megvárjuk a másik felet is. - szólalt meg az egyik nő.
- Természetesen - bólintott Colt tiszteletteljesen. Ebben a pillanatban lépett be még valaki. Megdöbbentem. Ő mit keres itt?? Nem is egyedül jött. Tyler volt az, az egyik barátjával. Ők is köszöntötték a Tanácsot, majd felénk csak biccentettek egyet.
- Ha jól gondolom nem csak a félvér miatt szántad rá magad, hogy eljöjj. - beszélt egy ugyanolyan indiánnak kinéző férfi, mint Colt. Biztos voltam benne, hogy ő valami nagyágyú a vérfarkasok között is.

- Valóban nem ő a fő ok amiért idejöttünk ma. - Colt Tylerre pillantott, aki egy apró bólintással jelzett neki.
- A falka úgy döntött véglegesen kettéválik. Ebbe Colt mint falkavezér beleegyezett-szólalt meg Tyler. - engem választottak a másik falka vezetőjének, így el kellett jönnöm nekem is. 

- Ugyanakkor teljesen más nézetet vallunk. Jobbnak láttuk, ha nem marad egymáshoz közel a két falka, így Tylerral megegyeztünk, hogy felviszi őket északra és a hegyekbe költöznek. - folytatta Colt. Én tátott szájjal hallgattam. Erről semmit nem mondott nekem!
- A további vérontás elkerülése érdekében úgy gondolom a legjobb döntést hoztuk meg. A vadászok viszont... - Tyler arcán kétségbeesés tűnt elő. Ő szövetkezett velük, ezért felelősnek érezte magát a tetteikért, holott neki semmi beleszólása nem volt abba, hogy ők maguk mit csinálnak. Hiába kötöttek egyességet.
- A vadászokat eltávolítottuk a területről. Egy új csapatot küldünk oda pár napon belül - szólalt meg egy másik férfi.
- köszönöm - hajolt meg Colt. Elővett egy fekete mappát, majd felhelyezte a tanács asztalára. - ez a megállapodásom Tyler falkájával.
- Rendben-bólintott a Tanács. - akkor most a fiúról szeretnénk beszélni. - jelentették be. A szerződés nem érdekelte őket. Unalmasnak találták, és amúgy se ártották bele magukat az ilyen ügyekbe. Csak formalitásból kellett nekik elhozni és bemutatni a papírokat.
- Félvér. Shane Morgen ugye? - szólt az indián pasas hozzám. Előreléptem.
- Bár nem vagy tisztában a szabályainkkal, tudtodon kívül igen súlyosan vétkeztél. Egyedi a te eseted, hiszen engedéllyel tartózkodhatsz a városban, de nem vagy egy falka tagja sem. Ráadásul félvér vagy. Az elmúlt pár hónapban 15 embert öltél meg, mindegyik vadász volt.

Ahogy elkezdte sorolni a bűneimet, remegni kezdett a lábam. Most akkor én bűnöző vagyok? Már zsongott a fejem, nem is tudtam koncentrálni arra amiket mondtak. Aztán csend lett, mintha rám vártak volna. Felpillantottam.
- Öhm. -úgy éreztem most nekem kellene mondanom valamit. - Sajnálom a tetteimet. Merő önzőség, bosszú és az élni akarás hajtott amikor elkövettem ezeket. - hajtottam le ismét a fejem. - túlságosan is engedtem a bennem lévő vadállatnak, és nem is akartam megállítani. A saját érzelmeim miatt tettem ezeket. Bár kordában tudtam volna tartani, mégsem tettem mert... Megölték volna a barátaimat. - összeszorítottam a fogaimat. Nehogy itt sírjam el magam mindenki előtt.
- Mivel az én területemen van, ezért vállalom a felelősséget a tetteiért-szólalt meg Colt. Felé kaptam a fejem. Mit akar ezzel?
- Bár a területükön tartózkodok, Coltnak semmilyen befolyása nem volt a tetteim felett. Neki semmi köze nincs hozzá. - vágtam a szavába. Mit képzel, hogy magára akarja vállalni az egészet? Itt egyedül nekem kell bűnhődnöm.
- Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen veszélyes félvér továbbra is kedve szerint járjon. - szólalt meg újra a férfi.

- Kérem engedje meg, hogy a felügyeletem alá helyezzem. -lépett elő Colt. - bár még nem tartozik egy falkához se, amíg ez bekövetkezik én magam fogok felügyelni rá. - rám nézett, majd megfogta a kezem. A magasba emelte. Ujján neki is megcsillant az aranykarika, mire nekem elakadt a lélegzetem.
- Az esküvőnk dátumát már kitűztük, így teljes jogú falkatag lesz belőle egy éven belül. - közölte a Tanáccsal faarccal. Köpni nyelni nem tudtam. És erről mért nem szólt nekem???