- Ma nem maradsz itthon?-kérdeztem amikor beült mellém a hatalmas fekete autójukba a volán mögé. Igaz.. Ez is az apjáé volt. Nyilván mindent megörökölt tőle. Végigsimítottam a karosszérián. Visszaemlékeztem a közös utazásainkra. El se hiszem, hogy mi minden történt mióta idejöttem. Az érkezésem egy hatalmas lavinát indított el. Bár akarhatok itt maradni, de nem voltam benne biztos, hogy kellene. 

- Nem. Bemegyek veled a suliba.

- Tylerék is járnak. Egy fekete négyzet alakú tetoválás van a falkajelük helyén.

- Szemetek-köpködte a szavakat, majd indított. Annyira rászorított a kormányra, hogy már attól féltem, hogy eltöri. Először nem szóltam erre semmit, de még a sulinál is ugyanilyen állapotban volt. Miután leparkolt, óvatosan a kéziféket behúzó kezére tettem a sajátom.

- Hm?-felém fordult kérdőn. Mintha minden feszültsége szertefoszlott volna. Ahogy rám nézett egyből megváltozott a kisugárzása. Valószínűleg nem csak ő van rám nyugtató hatással, hanem ez fordítva is igaz.

- Semmi. Csak....-beharaptam az ajkam.- Kár, hogy olyan rosszul sült el az a buli.-félrepillantottam zavartan. Valamivel el kellett, hogy foglaljam az agyát egész napra, különben dühében nekimegy Tyleréknek az iskola közepén. Lehet nem a legjobb alkalom, de úgy éreztem szükséges volt. - Pedig egész jól mulattunk nem?

Ahogy felnyíltak a szemei, majd fülig elpirult, a szívem kihagyott egy ütemet. Lehet csak most emlékezett vissza először arra a bizonyos csókra? Nem csodálom, ha eddig egyáltalán nem is gondolt rá.

- Igen.-hallottam, hogy lassan vesz egy nagy levegőt, és kifújja. Elmosolyodtam, majd hihetetlen gyorsasággal odahajoltam, és nyomtam egy puszit az arcára. Minden oké volt, hiszen még a parkolóban voltunk, nem volt itt senki rajtunk kívül. Nem vártam meg, hogy felfogja a történteket, inkább kiszálltam gyorsan.

- Ebédnél találkozunk.-mondtam, majd elsiettem. Azt hiszem hagytam neki elég gondolkodni valót a mai napra. Talán lenyugszik tőle. Persze az ő osztálytársai voltak Tylerék, nem az enyémek. Sajnos ott nem tudtam őt megvédeni. Csak reménykedtem, hogy minden rendben lesz. A bejáratnál belefutottam az ikrekbe, akik mosolyogva fogadtak.

- Jól láttam, hogy Colt hozott téged egy hatalmas Jeeppel?-pislogott Margery. Elég volt rám néznie, már mindent értett.

- Na és még mindig nem jártok?-hajolt közelebb hozzám Percy, amikor már a folyosón lépdeltünk az osztálytermünk felé. Oldalba böktem kedvesen.

- Hogy járnánk? Jól kijövünk. Ne piszkálj ezzel többet, mert eljár a szám.

- Lehet jobb is lenne.

- Mi?-meglepve néztem a fiút.

- Egyszer úgyis el kell mondanom Margynak.-sóhajtott fel. A lány bement előttünk a terembe, és máris üdvözölte Annát.

- De ne én mondjam el neki-megráztam a fejem és a vállára tettem a kezem.- Ez a te feladatod-paskoltam meg, majd én is bementem és levágódtam Jared és Leon közé. 

- Ezt nem hiszem el! Jared!-Leon fülig vörösödött mérgében, majd megdobta valamivel a mellettem ülőt. A bizonyos ragacsos massza, mint kiderült egy rágó, Jared hajában landolt. - Ennyire látni akarod a seggem? Most miattad ruhát kell cserélnem!-mutatott a seggére, amin ott volt a rágó nyoma egy hatalmas foltban. A markomba nevettem. Ez a két idióta.

- Hé! Ne a hajamba basszus. Én se a hajadat akartam tönkre tenni.-ujjaival máris kétségbeesetten kezdte kihalászni az undorító anyagot tincsei közül, amiben barátnője azonnal segítőkezet nyújtott. Közben persze jól leszidta a fiút.

Leon felkapta a tornazsákját és kisietett a teremből. A tanár pont ekkor akart bejönni, de ő nemes egyszerűséggel kikerülte, és elrohant átöltözni.

- Valaki tud magyarázatot adni erre a felfordulásra? Mégis mit csinálnak ott hátul? Anna üljön le. -csapta le a férfi a naplót az asztalára. Szigorúan nézett körbe a gyerekseregen.-Mégis miért van egy rágó Jared hajában?-tette fel az utolsó kérdését, de mikor percek múlva se kapott rá választ, végül előszedte a tankönyvet és belekezdett az órai tananyagba. Leon pár perc múlva vissza is tért a tornaruhájában. Őt már elintézte egy leszúró pillantással. Nem volt türelme velük foglalkozni.

A szokottnál is feszültebb voltam. Aggódtam Coltért, vajon megéli az ebédszünetet? Nem hittem, hogy annál előbb tudok vele találkozni, mivel több mint két hete nem volt iskolában. El kellett kérnie a többiektől az anyagot.

Igazam is volt. Már a kantinban ültünk, amikor lecsapódott mellém egy tálca, Colttal együtt.

- Sziasztok-köszönt halkan.

- Hello haver. Remélem rendben vagy.-biccentett neki Jared. Egy kimért bólintással válaszolt, de éreztem a belőle áradó feszültséget.

- Milyen volt a napod? Sikerült visszarázódni a sulis életbe?-kérdezte kedvesen Margery. Olyan jól tudta játszani az ártatlan semmit se tudó embert. Mindig meglepődök rajta.

- Egész tűrhetően. Nem volt gáz. Azt hiszem elnézik a tanárok a dolgokat.

- Nézzék is el. Szörnyű dolgokon vagy túl. Részvétem.-Jared komoly arccal vállon veregette barátját.

- Nem jöttek ma.-súgta oda nekem miután kezdett beindulni a beszélgetés a többiek között. 

- Szerencse-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

- Nem igazán.-erre kérdőn néztem rá. - terveznek valamit- mondta halkan.- Ha nincsenek itt nem tudom őket szemmel tartani. Ez olyan mint amikor eltűnik a pók a sarokból, és nem tudod hova,és azon agyalsz, hogy mikor fog előbukkanni, hogy a frászt hozza rád.

- Te félsz a pókoktól?-lepődtem meg rajta, mire egy nagyon csúnya pillantást, és egy gyengéd barackot kaptam a fejemre.

- Hülye-elmosolyodott, mire én is. Elvégre ez volt a célom. Nem szeretem ezt a komoly gyászos arcát. Mielőbb vissza akartam kapni a jól ismert Coltot.

...

Suli után Colt közölte velem, hogy hazavisz. Nem igazán volt beleszólásom a dologba, így inkább beültem a kocsiba, és hagytam, hogy fuvarozzon engem. 

- Tudom, hogy direkt csináltad.-szólalt meg amikor megállt a házunk előtt. Felpillantottam rá értetlenül. Nem tudtam hirtelen mire gondolt.- Csak, hogy tudd működött. Egész nap te voltál a fejemben.

Erre elvigyorodtam. Ezek szerint sikerrel járt a tervem. Ügyes vagy Shane! Legalább erre képes vagy. Dicsértem meg magamat. 

-Honnan tudtad?

- Másmilyen a szívdobogásod meg az illatod. Meg a szándékod is érzem. Ha hülye szerelmes tiniként közeledtél volna felém, csak úgy dőltek volna belőled a feromonok.-válaszolt. - de így is sikerült a hatásod alá kerülnöm. Persze mikor nem.-mosolyogva a szemembe nézett.- Köszönöm.

Jöhet a gatyáig pirulás. Ezaz... Nem tudom most árasztok-e feromonokat, amikor így néz rám, de szerintem tuti. Ahogy végigmért, elnevette magát.

- Úgy látom ilyen helyzetre még nem találtál ki semmit-kuncogott.

- Majd rögtönzök. Mindjárt.-motyogtam. Persze nem tudtam semmilyen menő tervvel előrukkolni ilyen hirtelen. Végül felnéztem rá. Akkor nincs mit tenni. Kikapcsoltam az övemet, majd odahajoltam hozzá. Kezemmel végigsimítottam az arcán.

- Máskor is rögtönözhetnél ilyet.-lehelte, majd ajkaimra hajolt és birtokba vette őket. Nyelvemmel befurakodtam a szájába, amit készséggel engedett, sőt tőle nem megszokott szenvedéllyel viszonozta. Pedig ő volt az abszolút tapasztalatlan, de mégis teljesen elgyengültem a csókjától. Beletúrtam a hajába, jó pár szálat kihúztam a hajgumi fogságából, ami nagyjából rendben tartotta hosszú tincseit. Ő is felém nyúlt, viszont nagyon nem tetszett már ez a távolság közöttünk, és nem is volt kényelmes, így egy rövid szünet kíséretében hátrébb toltam az ülését, majd átmásztam az ölébe. Kissé meglepve nézte végig az ütyködésem, de kezei azonnal a derekamra csúsztak és közrefogtak. Újra egymásra találtak ajkaink, és hosszú perceken keresztül élveztük a másik társaságát. Kezdett szűkössé válni lent a hely, és ahogy éreztem nála is. Azt hiszem nem kellene most a kocsiban végigmenni. Megtorpantam, és már éreztem is, hogy ő is kissé elhúzódott. Gyengéden tolt el magától.

- Vigyázz magadra.-biccentett kimérten. 

- Te is.-bólintottam. Lemásztam róla, kiszálltam, majd még rámosolyogtam mielőtt becsuktam volna az ajtót. Gyorsan felsiettem a bejárathoz, de addigra már elhajtott. Elmosolyodtam. Lehet gyors vagyok. Tudtommal nem volt még senkije se, de láthatóan tetszett neki. Megvontam a vállam, majd beléptem.

- Sziasztok-köszöntem Sarahéknak, majd felkaptam valami kaját a konyhából és már mentem is hátra a szobámba. Nem semmi, még mindig kissé izgalmi állapotban voltam. Bezzeg a lányokkal sose lettem ilyen. Egyetlen csóktól. Jó, egy kis tapi is volt, de akkor se. Colt ezt hozza ki belőlem. Nem tudom mért. Ledőltem az ágyamra miközben a szerzett zsákmányomat rágcsáltam. Ideje volt, hogy valami kellemetlenebb dolgon gondolkozzak. Igaza van Coltnak, sokkal nyugtalanítóbb ha Tylerék nem járnak iskolába. Legszívesebben kimentem volna, és felkutattam volna őket, hogy kikémkedjek valamit. Azonban az élni akarás még bennem volt. Figyelik a házamat. Nem tudnék észrevétlenül kijutni. Ismeretlen szagokat éreztem amikor kiszálltam. Vajon látták amit csináltunk Colttal? Valahogy csak visszatértek hozzá a gondolataim. Fejbe vágtam magam. Nem szabad elkalandoznom. A telefonom csörgése meg is mentett az újabb csúnya dolgoktól.

- Hali, mizu?-szóltam bele a készülékbe, a túloldalon Margery hisztérikus rohamával találkoztam.

- Te tudtad?? Az öcsém és az a díszbuzi!-kezdett bele, mire én már mindent értettem. 

- Hogy tehetett velem ilyet? Egész idáig azért aggódtam, hogy soha nem fog senkit se találni magának, mert olyan félénk. Erre tessék, kiderült, hogy kettőnk közül én vagyok a szingli.

- Nagyon félt neked elmondani. Nem tudta hogyan reagálsz majd. És hát ahogy hallom nem túl jól reagáltál-nevettem fel halkan.

- Mégis mit kellett volna tennem? Leordítottam a fejét. Megérdemelte.-hallottam, hogy majd felrobbant a másik oldalon.

- Hé nyugi már. Ennyire ellene vagy?

- Dehogy vagyok ellene.-sóhajtott fel.- Szeretem Percyt, akárkihez is vonzódik. Ő a másik felem. Azt hittem ez így is fog maradni. Nekem sose volt senkim, és gondoltam ez így van jól. Hiszen az ikerboszorkányok együtt a legerősebbek. Nem lehetünk külön, nehogy levadásszanak minket az erőnkért. Együtt verhetetlenek vagyunk és senki se merne ránk támadni.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire menők vagytok.-lepődtem meg a lányon.

- De mindegy most már. Francba...

- Margery mért vagy kiakadva?-kérdeztem kedvesen.

- Nem tudom-motyogta. - Azt hiszem... Talán... Féltékeny vagyok.- vallotta be. Sejtettem, hogy erről van szó, így nem ért meglepetésként.

- Nekem elhiheted, hogy azért mert tudsz róla, Percy nem lesz kevesebbet veled. És ugyanúgy ketten alkottok egyet mint eddig. Csak szerelmes lett. Egyszer te is az leszel-igyekeztem megnyugtatni.

- Az vagyok. De nekem nincs ekkora mázlim. Attól, hogy támogatlak titeket még igenis féltékeny vagyok rád, hogy Colttal vagy.-jelentette ki.

- Bocsi...

- Semmi. Colt amúgy is meleg. Soha nem jönnék be neki.

- Nem tudhatod. Én se vagyok meleg.-vontam meg a vállam. Nem mintha látná, hogy mit is csinálok miközben telefonálunk.

- De egyértelmű volt, hogy Coltnak bejössz. Csak idő kérdése volt, hogy beadd neki a derekad.

- Nem adtam be. Nem is vagyunk együtt.-próbáltam védekezni.

- Nem?-lepődött meg.

- Mi csak... Nagyon jóban vagyunk.

- Oh... Én kérek elnézést-nevetett a lány. - lefeküdtetek már?-kérdezte hirtelen, mire instant köhögő rohamot kaptam.

- Mi? Vele? Margery de fiú vagyok-közöltem vele teljesen határozottan.

- Oh nem mondod?-ennél gúnyosabban nem mondhatta volna. Teljesen elvörösödött a fejem.