- Hailey, ne piszkáld már Ericet!

- De képtelen megcsinálni még ezt az egyszerű feladatot is! Olyan béna.

- Neked sem ment rögtön elsőre. Majd belejön. Lehet jobban fog neki menni mint neked.

- De...

- Hagyd békén. Csináld tovább a gyakorlatot nem akarok hallani egy szót se erről többet.

Hailey végre durcásan ugyan, de folytatta a munkát. Elégedett sóhaj szakadt fel belőlem amikor végignéztem rajtuk. Mind ígéretes gyerekek voltak, jelenleg 6-an edzettek velem, ami nem túl sok, de az utóbbi években már ez is jó számnak számít. Még egy óra volt hátra, majd utána hazaküldtem őket, én pedig a saját otthonom felé vettem az irányt. Mosolyogva néztem végig a táboron. Olyan sokat kaptam ettől a helytől. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját falkámban fogom a fiatalabb generációt oktatni, és lám most itt állok.

Beléptem a házba, ahol ínycsiklandozó illatok csapták meg az orromat. Azonnal a konyhába mentem és vigyorogva támaszkodtam az ajtófélfának. Egy fekete hajú lány forgolódott a pultok körül, fiatal arca érettséget sugárzott, pedig nem volt több 16 évesnél. Akár a húgom is lehetne.

- Szia Megan. Úgy érzem ma is degeszre zabálhatom magamat.-köszöntem a lánynak, aki mosolyogva fordult felém.

- Szia Shane. Kérsz egy kis kóstolót?-nyújtotta felém a kanalat, amit habozás nélkül kaptam be.

- Au ez forró.-legyezgettem a számat. Persze már mindegy volt hiszen kicsit megégetett.- de nagyon finom. 

- Akkor jó. Tettem bele gy kis gyömbért is. Nagyon megdobja az ízvilágát.- mosolygott rám. 

- Nem tudom mihez kezdenénk nélküled.-vágtam le magam az asztalhoz és onnan néztem a fiatal lány sürgölődését. 

- Ugyan. Colt anyukája istenien főz.-nevetett fel.- biztos vagyok benne, hogy meglennétek az én kísérletezéseim nélkül is.

- De magunkra nem tudnánk főzni.

- Ebben biztos vagyok. Hogy ment az edzés?-fordult felém.

- Egész jól. Kezdenek belejönni. Bár némelyik igazi kölyökfarkas. Kicsit neveletlenek.-ingattam a fejem elgondolkodva. 

- Megint Hailey? Nézd el neki. Majd kinövi. Szereti Ericet azért piszkálja.-Megan csak kedvesen mosolygott rajtam.

- Ma nagyon durván ellökte-ráztam meg a fejem.- Pedig igyekszem rendesen nevelni. Persze nem pótolhatom a szüleit.

- Megjöttem!

A hangra azonnal felpattantam, és már rohantam is a bejárathoz. Boldogan öleltük át egymást Colttal. Éreztem rajta, hogy fáradt. Biztos megint nehéz napja volt.

- Üdv itthon.-suttogtam a nyakába bújva. - milyen volt a munka?

- Fárasztó. Sok a hülye ember.-beleszimatolt a levegőbe.-az erdő túloldaláról éreztem már ezt a finom illatot. Mit főz Megan?-átkarolta a derekam, majd együtt mentünk be a konyhába.

- Csirke lesz.-válaszolt a lány.- De meg kell várnunk apáékat is.

- Mikor eszünk?-lépett be Colt édesanyja is a kis helységbe. Úgy látszik mindenkinek az orrába mászott már a hús illata, alig vártuk, hogy megkóstolhassuk.

- Amint apáék megjönnek.-mondta újra Megan.

- Szia Colt milyen napod volt?-fordult a nő kedvesen a fiához. A ház megtelt hangokkal. Nemsokára Garrett és a felesége is befutott, így már nem kellett tovább várni.

- Terítsetek fiúk. -adta ki az utasítást a főszakács. Mivel mindenki éhes volt, így egy pillanat múlva már megtelt az asztal a tányérokkal és evőeszközökkel. Végre az étel is odakerült, de nem sokáig, mert percek alatt befalta mindenki a részét.

- Shane, mentek az otthonba?-kérdezte Megan.

- Igen megyünk.

- Van egy könyvem. Vidd el, szerintem tetszeni fog neki.

Erre bólogattam, majd Coltra pillantottam. Tudtam, hogy engem nézett, de már hozzászoktam az évek alatt. Csak pimaszul rákacsintottam, majd segítettem elpakolni a többieknek. Egy fél óra múlva Colt már lent várt az ajtónál. Gyorsan összeszedtem magam, majd a könyvet is amit Megan hozott.

- Elmentünk.-szóltunk a bent lévőknek, ahonnan visszhangzott a válasz Colt anyukájától. Beültünk a fekete Jeepbe, majd elhajtottunk a város felé.

- Hmm... Ez tényleg jó könyv.-forgattam a kezembe. - Lehet majd később én is elolvasom.

- Így is annyit olvasol. -húzta a száját Colt a volán mögött.

- Szeretek olvasni.-vontam meg a vállam szórakozottan. - ez neked is tetszene. Fantasy. Bár farkasok nincsenek benne.

- Az nem baj. Nálad minden rendben volt a melóba?-kérdezte.

- Igen. Semmi különös. Csendes az erdő. Na meg be kellett mennem az irodába is. Nem szeretek bent lenni.-grimaszoltam. Elgondolkodva kinéztem az ablakon a városra, ami nyüzsgött, mint egy hangyaboly. Jelenleg erdőmérnökként dolgoztam az itt lévő nemzeti parkban. Mindenképpen természetközeli munkát akartam választani, így egyetem alatt is sokat lehettem már kint a szabadban. Persze nem csak a kinti sétálgatásból állt a feladatom, de egy normális munkához képest rengeteget időt tudtam az erdőben tölteni. Pár perc csend után végül Colt kezdett el mesélni.

- Volt egy pár akik nyaralni jöttek. Akkora botrány volt. Szerintem szakítás lesz belőle. Az előtérben ordibáltak egymással. Pedig azt hinné az ember, hogy a gazdagok tudnak viselkedni.-fújtatott Colt. - Mindegy legalább holnap nem kell bemennem. Tudok segíteni neked itthon a kölykökkel. - Felém nyúlt, majd megfogta a kezem. Mosolyogva kulcsoltam össze az ujjainkat. Colt most éppen egy hotelben dolgozott biztonsági őrként. Elég jól fizetett, bár néha kicsit unalmas volt.

- Az jó lesz. Nem bírok már Haileyvel. Bezzeg rád hallgat.

- Hiszen én vagyok az alfa-vigyorgott.-tudja kinek kell szót fogadni.

- Hé, de a bétádként nekem ugyanannyi tekintélyem van... Biztos azért mert félvér vagyok.-duzzogtam. Erre összekócolta a hajamat, majd inkább a kormányra helyezte mindkét kezét.

Fél óra múlva odaértünk az épülethez. A gyomrom görcsbe rándult. Sajnos nem lett könnyebb még ennyi idő után sem. Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. A portásnéni már régi ismerősként üdvözölt minket, mivel minden nap járunk ide, így biztos léptekkel mentünk fel az emeletre.

- Mosolyogj.-súgta Colt a fülembe mielőtt kinyitottam az ajtót. Vettem egy nagy levegőt, majd bólintottam. Belépve újra megcsapott az a furcsa szag, bár már egészen hozzászoktam, de mégis szinte gyomorforgató volt. 

- Szia anya.-mosolyogva mentem a nőhöz, aki éppen az ágyán ült és olvasott. A hangra felpillantott, de nem lehetett semmit leolvasni az arcáról.- Hogy érzed magad? Hoztam neked megint egy könyvet. Ezt most Megan küldte. Tudod Garret lánya akiről már meséltem.-leültem mellé. -mit olvasol?-pillantottam rá a címre.- Suttogó? Az nagyon jó. Emlékszem még gimiben olvastam. -beszéltem, és csak beszéltem. Sarahn nem látszódott, hogy értené, vagy bármi  más reakciója lenne, egyedül a szeme járta körbe a szobáját. Alaposan megnézett engem és Coltot is. Tudtam, hogy megérti, de mégse voltam teljesen biztos benne. Lelkileg már soha nemfog rendbe jönni. Egy órát se töltöttünk az otthonban, már amúgy is esteledett, így indultunk vissza.

- Ma egész jó kedvében volt nem?-kérdezte hazafele Colt.

- Igen. Régen jöttél el velem. Szerintem örült neked.

- A vejét csak megismeri-mosolygott fáradtan.

- Biztos, hogy tudja, hogy ki vagy. Engem is megismer. Még szerencse. 

Mire hazaértünk már besötétedett teljesen. Colt leparkolt, majd még körbejárt a táborban. Esténként sokszor leellenőrzi a védőfalakat amik körülvesznek minket, esetleg benéz egy egy családhoz. Tudtam, hogy az apja is ezt tette, és igyekszik felérni hozzá. Persze erre semmi szükség, hiszen Colt egy nagyszerű vezető, de ő ezt nem hiszi el. Mosolyogva dobtam le a szobánkban a ruháimat, és elmentem fürdeni. Minél előbb le akartam mosdani. Még mindig benne volt az orromban az a kellemetlen szag az otthonból. Nem zavartattam magam, még vizesen egy törölközőt a derekamra kötve másztam ki az ablakon, majd fel a tetőre. Lefeküdtem, kényelmesen elhelyezkedtem úgy bámultam az eget. Messze voltunk ugyan a várostól, de a fényszennyezés miatt csak a legközelebbi csillagok látszódtak. Nem telt el fél óra, már hallottam is, hogy valaki mászik fel utánam.

- Minden rendben?-kérdeztem Coltra pillantva. Lefeküdt mellém, mire én kicsit közelebb bújtam hozzá. Megcsapott a tusfürdője illata. Ő egy alsóban volt, de néhol még nedves volt a bőre.

- Igen. Meganék is hazamentek már.

- Akkor jó. Olyan rendes lány. 

- Remek vezető lenne.-jegyezte meg Colt, mire meglepve kaptam felé a tekintetem.- Tudom, hogy nő nem szokott alfa lenni. De egy potenciális utód lehet nem? Bár csak 12 év van köztünk. 

- Mégis miről beszélsz?-böktem meg a mellkasát.-nem vagy még olyan öreg.

- Tudom tudom.-bólogatott.- csak néha eszembe jut, hogy ki lehetne majd utánam. Bármi történhet.

- Nem fog. Megvédelek.-vigyorogtam rá.

- Te engem?-nevetett fel, erre megint csak megböktem.

- Szemét.-morogtam, de ő csak magához húzott és arcon csókolt.

- Holnap szabadnapos vagyok.-búgta a fülembe.

- Tudom-válaszoltam egykedvűen, bár nagyon is tudtam, hogy mire akar kilyukadni.

- Szóval tudod.-vett egy nagy levegőt, majd hirtelen fölém került és a csípőmre ült.

- Hiszen csak egy törölköző van rajtam. Ennél kedvesebb nem is lehetnék. Megspórolok neked ennyi energiát, hogy ne kelljen levetkőztetned. Vagy legközelebb teljesen meztelenül szeretnéd, hogy mászkáljak?

Láttam, hogy felvirult az arca. Annyira jó volt boldognak látni. Felé nyúltam és végigsimítottam egy hosszú sötét tincsen, ami valahogy kiszabadult a copfjából. Értette mit szeretnék, máris kiszabadította a haját, és hagyta, hogy ujjaimmal szórakozzak vele. 

- Néha komolyan lánynak érzem magam melletted.-mosolygott. Nem úgy nézett ki mint aki nagyon bánná a dolgot.

- Pont te? És akkor én mit szóljak?-mondtam, mire felnevetett.

- Nem panaszkodhatsz. Sokszor hagyom magam.-nézett a szemembe.

- Mégis én kötök ki többször alattad.

- Én vagyok az alfa-érvelt.

- Na jó hagyjuk.-legyintettem, mert már teljesen értelmét vesztette a vitánk. 

- Szerintem is. -megfogta mindkét kezemet, majd a fejem fölé szegezte őket.

- Komolyan itt? A tetőn?-vontam fel a szemöldököm.

- Kell egy kis izgalom nem? Majd később bemegyünk. Hosszú még az éjszaka.- kellemes hangja megbizsergette a testem. Lassan hajolt egyre közelebb, majd gyengéden megcsókolt.

Vége