Nyilván
Nyilván csak ennyi kellett,
Nyilván te csak mész tovább,
Csendes nyári éjszakában
Egymagadban ballagsz mostmár.
Nyilván nem ér semmit létem,
Dühöm most az égbe száll,
Elengedem hulló testem,
S nem sírok már tovább.
Nyilván senki nem kérdezte,
Nyilván senkit nem érdekelt,
Fuldokolj csak otthon magad,
Hangod nem halljuk legalább .
Nyilván nekem ez nem fájhat,
Beesem ismét az ágyamba,
Elengedem hulló testem,
S várom az idő báb dalát.
Nyilván poros a lelkem,
Ha ennyi ember elől zárom,
De tudod mit te naaagy világ?!
Előled megéri elzárnom.
Nyilván...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro