Felfut a város a hegytetejére,
Felmegy a szíve az ég peremére.

Felvisz az angyal a mennyek elébe,
Felvisz az ének a szép melegébe.

Felszáll a pára a víz elején,
Felnéz az égre egy hatalmas rém.

Fent, hallom dícsérni, angyali szóval,
Felnézek én is, nagy ének szóval.

Felkap a rém és levisz az égről,
Feléget mindent, mit karjával kiöl.

Fellegek közt még béke vonul,
Fenhangom éneklem arany himnuszt.

Feldúlt a völgy a lába alatt,
Feldőlt fák most síkítanak.

Fentről figyelem az eseményeket,
Feldördül szívem, megérezem.

Felsíkolt most egy parányi hang,
Felnevet a rém a bajsza alatt.

Fentről lefelé szaladok én,
Felbátorít az ezernyi szép,

Fentről megindul egy nagy csapat,
Felkapják a földet a rém alatt.

Felhúzott íjam rászegezem,
Fehér nyilam már elengedem.

Felordít mérgesen a gonosz rém,
Felemelik már a parányi lényt.

Feljön velünk a megmenekült,
Felviszem őt a karjaim között.

Feltűnik egy apró dolog,
Feloldozom gondom alol,

Felfutok vele a hegytejére,
Felment a szívünk az ég peremére.