Úgy érzem magam,
Mint aki egy zavaros
Tengerben bolyong,
Néma az űr és halkan
kavarog.

Annyi dolog van, mi
leránt, s csak zakatol,
Zakatol az élet tovább.
Mit miért teszek, nem is
tudhatom.

Elmélázok megint,
S hirtelen eszmélek fel.
Megszédülök, s újra
benyel a kavargó
gyötrelem.

Holnapra biztos jó lesz,
Ezzel még ámítom magam,
Hiába tudom, a probléma
csak rám vár, s lassan
Átölel.

Túl sok a talán,
Semmi sem biztos, de
Egyszer újra minden
tiszta lesz, s akkor
Alhatok?