Changkyun szemszög:

Ki számított arra,hogy elmegy meglátogatni a barátját azért,hogy megbizonyosodjon arról hogy is érzi magát,aztán egy olyan ember várja asztalra feltett lábakkal a konyhában akit már több mint 5 éve nem látott.
Jooheon jó barátom volt régen és most is jó barátként tekintek rá. Jooheonnal és Taehyunggal együtt nőttem fel, elválaszthatatlanok voltunk. Legalább is mi azt hittük,aztán közbe szólt az iskola. Mi máshová mentünk Taehyunggal, Jooheon pedig külföldön tanult tovább.De végre látom azt az elviselhetetlen pofiját amit nagyon régen láttam már.

-Nem is tudtam,hogy külföld ennyire megváltoztatja az embert.-kaptam a fejem Jooheon irányába.
-Ezt most miért mondod?.-kérdezett vissza.
-Hát mert mikor elmentél innen olyan kis eh voltál.-játszom hozzá a fejeket.-Most meg olyan tyűha vagy, érted.
-Haha, kösz haver, te se vagy piskóta.-kacsint rám.
-Még szép hogy nem vagyok piskóta.Attól,hogy te újra Szöulban vagy még mindig én, Changkyun , vagyok eme csodálatos város legszebb férfi teste és csodálatos arca.-emelem fel büszkén a fejem.
-Hahapfhh.-landol Taehyung pólóján csomó víz ami eddig még a szájában volt.
-Te most rajtam röhögsz?.-állok fel az asztaltól és a mosogató mellett álldogáló Taehyung felé veszem az irányt.
-Jaj, nem, dehogy is, csak...
-Csak mi?.-sétálok közelebb már ökölbe szorított kézzel. Taehyung sikeresen kikerülve engem elsunnyog és az emelet a következő célpontja, vagyis én úgy gondolom.
-Szöul legszebb férfi teste.-röhögi el magát torkaszakadtából és fut az emeletre.
-Kim Taehyung!-üvöltök utána és a nevető Jooheont nyakon durrantom.-Egyszer úgyis lejössz az odúdból,de akkor azt is megbánod,hogy megszülettél.-ülök vissza a helyemre. Ilyet,hát ezeknek már az se jó ha az ember kedves velük és ezt kapom vissza?.
-Te meg engedd ki a nevetésed hülye gyerek mert mindjárt megfulladsz tőle.-szólok Jooheonra.
-Csodálatos arc.-horkant fel. Olyan sebességgel kapok a karja után mint még soha, de ő is gyorsabb nálam, így már ketten tartózkodnak a második emeleti odúban.

Tudjátok mikor fogok én rátok várni, hát nem ez a nap lesz az biztos. Hálátlanok.

Megfogva a kardigánom megindulok a bejárati ajtó felé, majd kilépve jól becsapom magam után azt. Remélem felfogták, hogy minimum ez egy bocsánatkeressél egyenlő, mert biztosigaz addig nem szólok hozzájuk míg meg nem kapom a bocsánatkérést.

Magamra küszködve a kardigánom indulok tovább utamra. Nem is tudom hová menjek. Gondolkodtam azon, hogy felkeresem Kunpimookot, de inkább kihagyom, jó így nekem egyedül. Végre jobban megfigyelhetem az éppen játszó gyerekeket, akik vígan vihorásznak, a sok ide-oda száguldó autót, és a sok embert akik a dolgukra mennek. Cégek előtti tömegeket, öltönyös, kiöltözött fazonokat akik munkába sietnek, kutyátsétáltató kislányokat és Park Jimint...Várj, mi?!!.Park Jimint?.Ó, hogy az a szájbatekert...

Hová megy ez? Játszótérre? Mit keres egy játszótéren a rosszfiúnak elkönyvelt Jimin?. Leült a padra. Kislányoknak osztogat valamit?.Fiúknak is?. Mi lehet az? Drog,durex, cukorka?.Oda kell mennem, erre kíváncsi lettem.

-Üdvözlégy Park.-kiabálom el magam.
-Na már csak te hiányoztál.-forgatja szemeit.
-Tudom, hogy én hiányzok az életedből.-mosolygok magamnak.
-Ja, nagyon.-dob egy kamu mosolyt.-Megszállt a szentlélek ma, hogy ilyen jól nézel ki?.
-Khmpfhh...Miiii?!.-nézek rá.
-Jó a pacekod ma, de ne szállj el magadtól, csak ma vagy ilyen szerencsés.-nevet fel.
-Tudom, hogy bejövök neked.
-Aztán ki is mész.
-Na jó, ez fájt.-kapok a szívemhez.
-Lényegében amúgy mit is akartál?.-kérdez rá.
-Ja csak láttam, hogy itt osztogatsz valamit, aztán azt hittem drogot adsz a gyerekeknek.
-Drogot?.-néz rám.-Esélytelen vagy. Úgy látszik a szentlélek csak a kínézeted áldotta ma meg, az agyad kihagyta véletlen.
-Na jó, ez is fájt.
-Ami nem vérzik az nem fáj.
-Akkor mit csinálsz te itt? Mit osztogatsz?.
-Az összes gyerek egy óvodai csoport, néha kiszoktam ide ülni, ők meg sokat jönnek ki játszani, egyszer megkínáltak csokival, azóta hozok nekik cukorkát.-hadarja el majd felnéz rám. A napfény pedig tökéletesen csillog a szőke... Mi a fasz, szentlélek, normális vagy, mit tettél velem?. Megrázva a fejem vissza térek a valóságba.

-Te ennyire kedves is tudsz lenni? Hát ezt a napot is megéltem?.-játszom el a sírást.
-Én se hittem volna, hogy megélem azt a napot amikor te jól fogsz öltözködni, de hát csak megéltem.-éppen nyitnám a szám de közbe szól. -Igen, tudom, hogy fájt, direkt volt, szívesen.-mosolyodik el.
-Leülhetek?.
-Ebola, tetű, bolha vagy bármi más van?.
-Te hülye vagy?.
-Van vagy nincs?.
-Nincs te fasz.
-Akkor leülhetsz.

Komolyan mondom, egyszer megfolytom, eljön még az én időm.

-Jimin.-siet hozzánk egy idősebb hölgy.
-Tessék?.-áll fel egyből Jimin és a hölgyel szembeáll.
-Yixing elesett és vérzik a lába, nagyon sír, de nálam nincs sebtapasz és gondoltam almát is vennék neki a sírás ellen, ha nagyon szépen megkérlek, a pároddal vigyáznátok a gyerekekre addig míg átszaladok a túloldalra,vennem kell sebtapaszt.-össze tett kezekkel kérleli a vele szembenálló szőkét.
-Párjával? Milyen párjá....
-Persze, ez természetes, menjen csak nyugodtan.-vág a szavamba Jimin.
-Nagyon köszönöm.-hajol meg a  hölgy.-Édeseim, Jimin fog vigyázni rátok egy kis ideig, kérlek legyetek jók és hallgassatok Jiminre, nemsokára vissza érek.-fordul a gyerekek felé akik hevesen bólogatnak.
-Mégegyszer köszönöm Jimin.-hajol meg megint a hölgy és azzal távozik is.

-De szép hajad van, csak kár, hogy tele lesz homokkal.-hallok meg egy hangot a hátam mögül, de mire figyelnék már érzem a lefelé haladó homokdombot a fejemen. Gyerek nevetések szelik át az egész játszóteret, és még Jimin is nevet rajta. Hát így kell egy felnőttel viselkedni?.
-Még egy humor és arcodon a dudó...-intézném a szavaim a kis srác felé, de nem tudom befejezni.
-Ő még kisgyerek, eszednél vagy? Most egy kis homok, mi a baj azzal?.-nevet jókat Jimin.
-Egy kis homok rendel.-szólal meg a bűnös kisfiú és szószerint Jimin fejére húzza a homokkal teli vödröt. Egyből felpattanok a padról és olyan szinten nevetek mint még soha.
-Egy kis homok mi?.-nevetek tovább.
-Szerencséd, hogy itt vannak a gyerekek, különben már rég halott lennél.-morgolódik vödörrel a fején.-Valaki szedje már le a vödröt!.-ordítja el magát és egy kedves kislány leemeli a fejéről.-Köszönöm.-mosolyog rá.-Most pedig, álljon elő az aki ezt tette velünk.-néz körbe. -Most!.-ahogy ezt kiejti, egy rúgást érzek a bal vádlimba, majd a jobb vádlimba is, ezt követi a popsim, majd a derekam is. Megtámadtak minek az ötévesek.

-Csinálj már valamit.-kiáltok Jiminre.-Ha mégegyszer vesén rugsz én...-szólok a kis srácra de már késő.
-Mit csináljak? Szerinted én nem kapok?.
-Kit érdekel, akkor is csinálj valamit. Rád vannak bízva, te vagy a főnök.
-Rosszabb vagy mint egy lány, úgy látszik te leszel az asszony a háznál.- üvölt a fájdalomtól.-Mégegyszer belém rugsz, a lábad a seggedbe lesz.-fenyíti be a kisgyereket aki leszarva jókat nevet rajta.

Miért nem mentem tovább? Miért vagyok ennyire kíváncsi? Durcás óvodások rúgdosnak szét egy játszótéren, kellett ez nekem.....