Egyedül sétáltam tovább, mindenki más irányban indult haza, vagyis remélem. Remélem, hogy egyik se jön utánam. Changkyun képes rá.

Jungkook nem jött át. Hiányolnám?. Olyan fura érzésem van. Számítottam rá, hogy eljön de nem tette. Biztosan valami fontos dolga akadt.
A telefonom csörgésére leszek figyelmes. Mivel nem sok mindenkinek van meg az új telefonszámom egy pillanatra azt hiszem Jungkook hív de nem. Mingyu az. Akivel egy kórteremben voltam a kórházban. Felveszem.

-Szia Mingyu.-szólok bele a készülékbe.-Hogy vagy?.-kérdezem tőle.
-Taehyung vagy hatvanszor hívtalak.-szid le.-Minek neked telefon ha nem veszed fel?.
-Hé.-emelem fel a hangom.-Valami szia Taehyung, jól vagyok te hogy vagy, esetleg?.-kérdezek vissza.
-Baj van Tae.
-Milyen bajról beszélsz Mingyu?.
-Meséltem rólad itthon, hogy mennyire jó barátok lettünk.
-De hát ez miért baj?.-kérdezek rá.
-Tudnánk találkozni mondjuk olyan egy óra múlva a régi könyvtárnál?.-kérdezi.
-Persze, ott leszek.
- Arra kérlek, hogy bárki szól neked tagad, hogy te vagy Kim Taehyung.
-Miért tagadnám mikor csak most jöttem rá, hogy tényleg én vagyok?. Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom Mingyu?.
-Csak tedd azt amit kértem.
-Rendben, várlak. Szia.-bontottam a vonalat.

Mit akarhat?. Mi lehet az a bizonyos baj?, és mit csinálok én egy órán keresztül addig míg nem találkozunk?. Megfog őlni az unalom.

-Kim Taehyung?.-jön egy erős mély hang a hátam mögül.
-Orbán Viktor.-vágom rá gyorsan megtagadva személyemet.
-Milyen Orbán Viktor te fasz?.-ismerős hang de Mingyu azt mondta tagadjam saját magam.
-Akkor Gyurcsány Ferenc.
-Én nem tudom neked mi a bajod, vagy mennyire üthetted be a fejed, de az is szent fiam, hogy erre felé olyan név, hogy Orbán Viktor meg Gyurcsány Ferenc nincs.-hallom a hangját már nagyon közel, de meg mindig nem fordulok meg.
-Bocs, rosszul mutatkoztam be. Barack Obama vagyok.-istenem Taehyung, jobbat nem bírtál volna kitalálni?.
-Obama néger.
-A hipós változata vagyok.
-Tyű de idióta vagy.-érzem meg a kezét a vállamon.-Taehyung, kurvára tudom, hogy te vagy az hiába van most sötét és lassan kilenc, úgyhogy fordulj már meg, nem bántalak.
-Mondom, hogy Obama vagyok, nem Taehyung.
-Mindjárt megfejellek, hátha észhez térsz már végre.
-Jó, megfordulok.-adom fel és a személy felé fordulok. -Jooheon?. Hát te még élsz?. -lepődöm meg.
-Felismersz?. Az hogy lehet?.
-Persze, hogy felismerlek, Lee Jooheon vagy.
-Hú, akkor megkönnyebbültem, azt hittem az egész gyerekkorunkat el kell mesélnem. -enged el egy nagy sóhajt.
-Hogy-hogy itt vagy Honey?.-kérdezek rá. Nagyon régen láthattam biztosan, mert változott kinézetileg.
-Ne hívj már így. -durrant nyakon. - Mondtam már régen, akárhányszor meghallom a szádból, hogy Honey, kapsz egy tockost.
-Jó, és szerinted én emlékszem mi volt régen?. Arra se emlékszem jelen pillanat ma mikor szartam, vagy egyáltalán szartam-e ma, nem, hogy arra emlélezzek a balesetem után , hogy te régen mit mondtál.-vakargatom a nyakam mert elég nagyot sújtott.
-Jó, igazad van, bocsi. Amúgy jól vagy?
-Addig jól voltam míg nem kaptam egy akkorát, hogy majdnem állva cumikocsi volt, érted.
-Jól van na, mondtam, hogy sajnálom. Ígérem többet nem baszlak nyakon, jó?.
-Ígéred?.
-Aha, de az nem mondtam, hogy máshol nem csaplak meg.
-Hű, de kedves vagy.
-Tudom.
-Amúgy mit szerettél volna?.-nézek az elbambult Jooheon felé. Ez kajak hülye.
-Ja,mi?-néz rám hirtelen.-Bocsi.
-Miért állítottál meg?. Mit szerettél volna mondani?.
-Ja, Kim Mingyuról lenne szó.
-Mingyu?. Mi történt vele?.
-Nem vele, veled mi fog történni, hogy egy óra múlva elmész oda ahová hívott.
-Miről beszélsz?.
-Tudod, amikor ide jöttem nem volt hová mennem, Mingyu húgát pedig ismerem és mivel Mingyu együtt lakik a húgával és a nőjével így a húga álltal oda mentem és most náluk vagyok egy ideje már.
-Jó, nem érdekel az életed, tovább.
-Jó bunkó vagy.-vág mellkason.-Na mindegy, és ugye Mingyu beszélt rólad otthon, amit a nője nem díjazott mert elvileg látta Mingyu szemében a csillogást mikor rólad beszélt, és mivel ugye mind a ketten tudjuk, hogy Mingyu biszexuális, ezért a nője kitervelte, bár hiába mondta Mingyu, hogy csak barátok vagytok és semmi más, a nőjét nem érdekelte ezért, most kapaszkodj meg.-néz rám amolyan "én vagyok az apád, figyelj rám mit mondok" nézéssel.
-Jooheon.-sűrgetem.
-Megkérte Mingyut, hogy szóljon neked, hogy menj el oda ahová hívott és majd egy csomó emberrel össze fognak és konkrétan neked támadnak, hogy Mingyut hagyd békén. Azaz ha én, a király nem lettem volna ott, vagy most nem szóltam volna neked, téged egy óra múlva úgy megvertek volna mint az atom.-fejezi be. - De remélem, hogy nem kavart fel ez most téged.-fog a vállamra.
-Szóval akkor azért mondta Mingyu, hogy tagadjam magam bárki hozzám szól.
-Igen, ez a helyzet. Most mit fogsz tenni?.
-Elmegyek.
-Te hülye vagy?. Most mondtam, hogy szana szét fognak verni.
-Dehogy fognak, jössz te is.
-Mi van?. Tuti, hogy azzal a lendülettel Jisoo kidob a házból. Nekem nincs hová mennem.
-Mi a faszról beszélsz? Egyedül lakom egy két emeletes házba, mi az, hogy nincs hová menned?.
-Befogadsz?.-csillanak fel szemei.
-Be, de most el kell, hogy gyere velem.
-Jó, rendben. -kapaszkodik meg a karomban amit aztán összefon az övével es konkrétan úgy nézünk most ki mint két csaj akik a Violetta kalandjai filmre sietnek haza.

°°°°°°°°°°°°

Jóval hamarabb ide értünk mint kelett volna. Ha Jooheon megmert engem most szívatni, letépem a fejét.
Még senki sincs itt rajtunk kívül és mivel ugye egy óra múlva beszéltük meg így tízre már itt kellene lenniük, de még csak háromnegyed tíz van és sehol sincsenek. Ha ennyire megakarnak verni nem tervezik meg előre, hogy fél tízkor ez még ez bújik ide, háromnegyedkor meg a maradék száz amoda, tízkor meg Mingyu jön, vagy ezt csak én tervezném így el?. Lehetséges.

-Jooheon itt senki sincs.-nézek rá.
-Ennyire várod a halálod napját?. -jön egy teljesen más hang baloldalról és egy kétségbe esett Mingyut látok meg felém sétálni.
-A jó kurva anyádat ijezgesd ember.-kap a szívéhez Jooheon.
-Jooheon, hát te?.
-Hát én?. Azt hiszed nem szóltam volna Taehyungnak, hogy megakarja verettetni a drágalátos barátnőd egy csomó emberrel?. A srác konkrétan most kezd javulni, a múltjáról még szinte semmi sem ugrik be neki és ti megakarjátok gyepálni?.
-Én nem akartam. Szerinted miért jöttem hamarabb, azért hogy haza küldjem személyesen.
-A nőd meg férfinek érzi magát vagy mi van?. Ki a nő a kapcsolatba, te vagy ő?.
-Miért érezné magát férfinek?.
-Mert verekedni akar, közbe úgy megfejelném mint teknősbéka a földi epret, ezt tudod te is jól.
-Jó Jooheon kussolj már. -csitítja el Mingyu. -Taehyung, kérlek menjetek el most innen. Menj haza Jooheonnal és vigyázz magadra. Esküszöm ezt még megmagyarázom, csak kérlek menjetek el innen rendben?.
-Nem kell küldened hozzá, magamtól is megyek én és amúgy is oda költözök át.-szól fel ismét Jooheon.
-Kit érdekelsz most te?. Költözz nyugodtan, ha akarod a ruháidat is össze csomagolom neked, jó?.-néz Jooheonra aki vállat rándít.-Taehyung, mindent elmagyarázok ígérem, most menjetek, kérlek.
-Rendben, majd ha méltatsz annyira, hogy elmondod akkor tudod hol találsz. Pá.-nézek rá utoljára és Jooheon karját megfogva indulunk meg a másik irányba.
-De, Taehyung....
-Mondom pá.-ennyit szólok és már ki is fordulunk az utcából.

Hosszú lesz ez az éjszaka Jooheonnal, és kíváncsi vagyok Mingyu ezt, hogy magyarázza ki...

~Szaszi~