-Hm, hogy te mindig ilyet főzz Eomma. Nem csalódtam.-dől hátra Yoongi elég jól lakottan.
-Ha ennyire jó akkor egyél még kis fiam. Neked egy tál nem szokott betenni ám. És Tae.-néz rám Jin hyungom.-Szabad kérdeznem?
-Nehogy felzargassd mert halál fia leszel!-förmed rá Jimin. Csak csúnyán nézve bököm oldalba az alacsony egyént majd a hyungomra nézek ismét. Bólinthatok? Tudni fogok neki mindenre válaszolni? Ezt csak akkor tudom meg ha cselekszem. Bólintok és várok. Changkyun most böfög egy otthoniasat majd csuklani is kezd Kunpi pedig felnevet.
-Bocsánat.-néz körbe a kismalacunk.-De ilyen finom okayodon-t még nem ettem. Ha szabad ilyet mondanom remélem nincs senkid mert átcsapok biszexuálisba.-a hyungommal szemez a többi pedig felnevet.
-Hey zavarba jön!-teszi Yoongi a kezét Jin vállára.-Foglalt a jó anyuka.
-Igen van párom. Egy pillanat.-feláll és kisiet.
-Nem akartam zavarba hozni. De elég édes.
-Changkyun jó barátként annyit tudunk mondani Kunpi barátommal, hogy...
-Ki ne mondd mert halott vagy!
-Hogy mi mindig..
-Na most vegyetek nyúl cipőt!-felpattan a két gyagyás pedig már útnak is ered.
-Ezek sose unják meg?-morog Yoongi.
-De valamikor biztos. Sőt. Kitudnak fáradni is. Ti is itt alszotok?-fordul meg Jimin.
-Mi az hogy mi is? Megyünk haza csak jöttünk Taet látogatni. Akkor kérdezek én.-ül fel elég gyorsan.-Igazából álmos lettem, de se baj. Szó szerint ránk sem emlékszel?

Csak magam elé bambulok és keresem a helyes választ. Nem akarom, hogy megharagudjanak. Valami biztos van. De nem látom akkora esélyét mint Namjoonál.
-Öm. Sajnálom Yoongi, de nem. Csak Namjoon ugrott be olyan gyorsan. Én szeretnék emlékezni, de nehéz.
-A Nam gyereket biztos utálod. Bár lennék a helyébe.-mereng Jimin.
-Nem utálom.-vágom is rá egyből.-Csak eszembe jutott. És fájt is átrepülni a kerítésen.
-Más is jutott már eszedbe?-tér vissza Jin.
-A lépcső. Van rajta egy mélyedés. Ez eszembe jutott. De más nem hiszem. Figyeljetek.-felállok majd a mosogatóhoz megyek és el is kezdem.
-Szépen mosogatsz tényleg.-szólal meg Jimin.
-Nem azt akarja te suttyó! Illik várni egy ilyen mondat után.-szól rá Yoongi.
-Azt a tányért is elkérhetem?-mutatok egyre az asztalon és meg is kapom. Lassan elzárom a meleg vizet és megtörlöm a kezem.-Szeretnék elmenni most sétálni. Egyedül.
-De egyedül eltévedsz pici Tae. Főleg este. Anyuka ösztönöm ezt nem engedi meg ám!
-Hagyd az anyuka dolgod. Engedjük el. Ha nem tud valamit majd hív valakit.
-De neki is voltak rosszakarói. Elfelejtetted?
-Nem. De biztos, hogy idejük sem lesz bántani. Annál hamarabb kap segítséget minthogy baja legyen. Menj Tae-mosolyog rám Yoongi. Csak viszonzom a mosolyt majd felmegyek átöltözni és futok is a cipőmhöz.
-Itthon hagysz mindig minket?-jön hozzám Kyun.
-Gyere velem. Hazakísérlek titeket.
-Akkor nem látsz minket itt szívesen?
-Dehogy nem lát. Csak otthon is már rég voltunk. Igaza van Tae-nak mennünk kell.-magyaráz Jaebum.
-Jaj szegény Ili hogy megölelget ha meglát.-esik kétségbe Kunpi.
-De az jó ha megölelget nem?-nézek rá.
-Ha a karmaival ölelget vicces is lesz. Meg fájdalmas.
-Gyere Jimin neked is haza kell jutnod egyszer!-szól neki Jin hyung.
-De hát... Ah. Jó menjünk. De nem tudhatja meg az idegelő gyerek, hogy merre lakom!-bök Changkyunra és siet ki. Bezárom az ajtókat és el is indulunk. Jó ez a friss levegő. Remélem majd egyedül sétálok haza, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyam. Szeretnék átgondolni pár dolgot. Meg hátha eszembe jut valami onnan a sötét lepel alól. Boldog lennék. Mondjuk így is az vagyok, de akkor könnyebb lenne. Sokkal.

~Laur~