Jungkook nem vicceltem ezek tényleg kinyírnak. Meg egymást is, de ennyit rég nevettem már. Kaja közbe Changkyun stìrőlte Jimint. De nem akárhogy. Megigézte a szemeivel meg mutogatott is.

Jaebum leette magát és leesett a székről. Kunpi pedig...hàát.
-Fúj bazdmeg oszt ide szarsz hát nem hiszlek el titeket!-áll fel Jimin és el is megy. Mi csak röhögünk, de addig amég meg nem érezzük az aromákat. Én felpattanok és futok ki, de nevetek. Chankyun is kijön és csak annyit látok, hogy az orrán csurog ki a leves, de nem hogy kinyitná a száját. Mikor meglátom már a tésztát kilógni EGÉSZBE!! Jobban nevetek ez a bolond pedig kinyitja a száját és jó hangosan vihog. Megjelenik az utolsó három lányszem és azok is felsírnak. Szabályosan. A nagy röhögésünket a csengő hangja zavarja meg és el is kussolunk.

-Kit hívtunk még pizsi partira?-kicsapja az orrából a tésztát és megeszi.
-Jungkook-ot.-mondja letörve Jimin és el is vonul. Én csak futok az ajtóhoz ès ahogy kinyitom ugrok a nyakába Kooknak.
-Na ennyire vártál?-ölel meg gyors.
-Sok az idióta.-engedem el és nézem a kis pajtit.-Van kutyád?-kapok a kutya arcához és nyúzom.
-Tae Picúr nem barátságos kutya ám.
-De hát olyan édes!-nyüsztetem tovább és mikor kapna a kezemhez csak összecsukom a száját.-Na nem eszünk kezet!
-Oh hát Kook.-jelenik meg Jimin.-De kis aranyos.
-Majd ha a picsádat eszi akkor is ezt mondd.
-Á ez biztos nem bánt. Sőt. Nézd milyen jó!-mutatom a kis füleit. A kutyus csak elkezd morogni, de nem rám.
-Eljössz velem sétáltatni?-mosolyog rám a gazdi. Jó hogy!
-Persze!-veszem el a pórázt és indulok is ki a nagykapun vele.
-Emezeknek mit mondjak?!-ordít utánunk Jimin.
-Randira vittem életem szerelmét!-ordítanak vissza helyettem. Ez egy randi lesz? Az jó?

-Picúr!-szólunk rá a nagy utcán. A cica csak kéreti magát mi pedig már közösen fogjuk a pórázt. A segítőmet szinte érzem a hátammal és húzzuk a nagy kutyát. Aranyosak lehetünk? Várj. Tényleg voltunk már...?
-Picúr!-szól rá a mögöttem lévő Kook és csak annyit észlelek, hogy a kutyu ránk ugrik, de úgy hogy a járdán terülünk. Jungkook alól, én rajta a kutyus pedig rajtam és nyalogatja az arcom. Nem vérengző volt ő valamikor? Sokan néznek minket, de én csak felnevetek és magunk mellé teszem Picúrt majd megfordulok Kook-on. Levakarhatatlan mosoly van az arcán én pedig zavarba jövök egy picit és álló helyzetbe tornázom magam.
-De rossz Picúr vagy!-szólok a kis haverra.
-Most kivételesen jó kutya volt. Köszönöm.-megsimogatja majd tovább indulunk. Sokat beszélgetünk mindenről. A pillangótól Changkyun szőrös lábáig. Ez most tényleg? Jókat nevettünk, a kutya után úsztunk a tóba. Várjunk egy kicsit! Mindig a közelembe volt Kook. De vele kapcsolatba nem ugrik be semmi. De miért? Olyan jó lenne ha legalább egy kicsit vissza kapnák. Csak egy falatnyi emléket. De valaki sajnos nem így akarja ezt. Sajnos...

-Tae!-bök oldalba finoman.
-Hm?-nézek rá ő pedig nyel egy nagyot. Ennyi nyál lehet a szájába? Tenger van ott vagy mi?
-Kérsz fagyit?-szinte elvesztett hanggal kérdezi én pedig felnevetek. Megköszörüli a torkát és mosolyog.-Akkor?
-Kérek!-futok oda a nyitott fagyizóhoz és nézelődöm. Ah puncs! Vanília! Sőt van kávé meg még alkoholos is! Ittam én valaha az életembe? Meglehet.
-Csak egy sima vanília és Tae?-néz rám.
-Lehet többet is?
-Persze.
-Akkor puncs, citrom és csoki.-magyarázok mosolyogva. Nem is kell sokat várni a csajra egyből adja és mikor venném elő a tárcám már ki is vannak fizetve. Ah de jó édesség! Elindulunk haza fele és figyeljük a macskákat közbe beszélgetünk. Ez egy jó 'randi'. Biztos ennyire jó a többi is. Vagyis jó volt.-Kook.-nézek a szemébe. Ő is visszanéz és vár.-Ugye három gombóc miatt nem nézel éhen kórháznak?-kérdezem komolyan.
-Hogy minek?-nevet fel.
-Hát éhező kunyorgónak.
-Dehogy is te buta!-megállunk a házamnál. Kicsit már besötétedett, de valahogy én tisztán látom őt. Kicsit közelebb hajol az arcomhoz. Meglepődöm eléggé és ahogy mégjobban közeledik az ajkaival elfelejtek levegőt venni. Sóhajt egy nagyot és érzem a meleg levegőjét meg a vanília illatot. Csak eltávolodik ami igazából nekem szomorúságot okoz és kézzel törli le a szám.
-Csak ennyi?!-akadok ki gyorsan. Kerek szemekkel néz majd elmosolyodik.
-Tae nem emlékszel sok mindenre és nem akarok rontani.
-De hát lenyalhattad volna! Szerintem még repültem volna örömömbe!
-Utána nem bírtalak volna elkapni.
-Nem is kell mert örömömbe repültem volna. Ahj te!-adok egy puszit az arcára.
-Holnap ráérsz? Akkor pótolhatunk egyszer.
-Nem tudom mit terveznek a többiek sajnos. De.-nézek fel rá.-Köszönöm, hogy mellettem vagy mégha nem is emlékszem. Jó volt ez a délután... Ja meg majd a bolondoknak is megköszönöm holnap.
-Nem kell köszönni. Akkor majd írok holnap hogy ráérsz e. Aludj jól majd. Ha pedig unatkozol.
-Igen szólok!-vágom rá egyből. Adnák neki még egy puszit az arcára, de a kutya megrántja és nem bírja vissza húzni így indulnak haza.
-Jóéjt!-ordít még vissza.
-Neked is!-viszonzom minél gyorsabban. Ahogy bemennek a kapun én is követem a példát és sietek be. Ah remélem még itt vannak a barátaim. Mesélnem kell nekik meg megköszönni dolgokat. Annyira örülök, hogy itt vannak nekem! Hálás vagyok...

~Laur~