Jooheonnal és a kis Heiko-val elindultunk haza. Kicsit átadtam a barátomnak, hogy azért ő neki is örüljön ez a kis jószág. Össze-vissza nyalogatja és majdnem kiugrik a kezéből annyira örül a kis tülemény. Jungkook mennyire fog neki örülni! Már várom azt a jó nagy mosolyát. Annyira elbambulom őket, hogy hamarabb kilépek az útra és jön a baleset. Motorházra onnan pedig betonra. Hála a fejem alig koccant. Hallom Jooheon és a másik srác hangját, de még a fájdalomtól kénytelen vagyok kinyitni a szemem. Majd hirtelen olyan dolgot látok, amit még sosem gondoltam, hogy engedni fog a szörny. Valahol egy udvaron vagyok este. Kiöltözve. Sírok. De miért? Jungkook előttem áll egy érdekes vigyorral az arcán.
-Basszus!-ordítok fel hirtelen.-Itt lekaplak ès csak ennyi?-akadok ki.-Kajak játszol velem?-majdnem sírok újra. Csak kinevet majd a derekamhoz kapva magához húz és egy finom csókba részesít. Én pedig még élvezem is.

Újra megdobban a szívem és hirtelen felülök. A két aggódó srácra nézek és a kutyus felé nyújtom a kezem.
- Jól vagy Tae?-guggol le hozzám Honey, de én csak bólintok.
- Semmi baj.- nézek a riadt ismeretlen srácra és elvéve a kutyát sietek tovább. Ha hívták a mentőt majd elrendezik. Most nekem is akadt egy kis dolgom. Nem hagyhatok dolgokat annyiban. El kell mesélnem Jungkooknak, miközben enyhül majd a fájó szíve ezzel az aranyos kutyussal. Kavarognak bennem az érzések. A gyomrom fel és le liftezik. Nem tudom most mitől, de minél hamarabb ott akarok lenni Kooknál. Bármit megteszek, hogy javuljon a kedve. Bekanyarodva az utcánkba sietek a házukhoz. Megállok a nagy kapuba és csengetek. A kutyust elrejtem a kabátomba ő pedig ott nem is mocorog csak a kis orra lóg ki. Jin nyit megkönnyebülten nekem kaput. Nem is faggatom mit keres itt sietek be. Az előszobába ahogy kiszúrom Namjoon-t egy csúnya pillantással jutalmazom majd sietek fel az emeletre. Egy csomó ajtó fogad és nem tudom melyiken kell benyitni. Kicsit jobban figyelek és meghallok egy szipogást. Elindulok arra és elrejtve a kutyus orrát benyitok. Csak halkan teszem be a lábam és Kook háttal ül nekem egy fotelban és a nagy ablakpárkányon a buksija.
- Nem kérek enni Jin mondtam már.- szólal meg nagyon küszködve. A szívem szakad meg.
- Majd eszel később.- szólalok meg halkan. Hirtelen ledermed és látom, hogy a szemét kezdi el törölgetni. Halvány lámpafény van a szobában, de mindent látok. Ez pedig már nekem is kezd fájni. Leülök a karfára és lehúzom a kabátom. A kis izgága kidugja a fejét és vakkant egyet. Picit elmosolyodom, mert Jungkook erre felkapja a fejét és meglepődve nézi. Csak leteszem a vastag párkányra, de a picur hirtelen az új gazdájához ugrik és elkezdi nyalogatni az arcát. Szegény Kook csak le van fagyva, de hirtelen megfogja az apróságot és elkezdi simogatni.
- Miért?- ennyit kérdez és felnéz rám. A kutyus pedig nem hagyja egy percre sem a kezét ugrál, csóválja a farkát és nyalogatja.
- Mert egy másik támaszra is szükséged lesz. Ő nem pótolhatja Picúrt jól tudom, de alkothatsz új emlékeket ezzel a kis izgő mozgó pajtással. Meg, mert nagyon is megérdemled. Jót tesz neked.
- Köszönöm szépen Taehyung.- a szabad kezével az enyémhez nyúl és megszorítja. Visszanéz a kutyusra és a másik kezével játszani kezd vele. Még egy kósza könycseppet vélek felfedezni az arcán, ami lassan végigfolyni készül, de letörlöm. Egy megkönnyebbült sóhajt ereszt ki magából és jobban a kezemre fog.- Mi a neve a pajtásnak?- kérdez halkan.
- Heiko.- válaszolok én is elég halkan.- Jungkook...- ejtem ki a nevét kicsit bizonytalanul. Most fogja a kezem, de félek, hogy ezek után elfogja engedni. De nem is csak a kezem hanem engem is. Nem akarom ezekbe a hülyeségekbe kergetni magam! Idióta vagyok!
- Igen? - néz fel újra rám, én pedig le rá.
- Volt egy látomásom.- mondok ennyit még.
- Mi volt az? Ugye nincs baj ?- kicsit hevesen kérdezi, de én csak elmosolyodom.
- Tény, hogy sírtam és nem tudom mit tehettél, de jól zártál.
- Emlékszel az első csókunkra?- felcsillannak a szemei, engem pedig átjár egy meleg érzet.
- Az volt a legeslegelső? Akkor nem is volt olyan borzalmas, mint hittem.
- Hogy micsoda? Borzalmas, mint hitted?- akad ki egy kicsit én pedig csak vigyorgok. Itt a visszajáró kölyök! Elengedi a kezem, ami után kapadozok és leteszi a kutyust a párkányra. A derekamra simítja a kezét, majd könnyedén az ölébe ránt, én pedig a meglepettségtől nem tudok mit reagálni.- Megmutatom, hogy sosem volt borzalmas amit tettem! Szabad?- simít az arcomra és mélyen néz a szemembe. Visszanézek az övéibe és nem is várok egy percet sem. Átkarolva a nyakát hirtelen én hajolok az ajkaira, de ő kezdi a szerelmes csókot. Hirtelen kiráz egy kellemes érzés és az arcom lesz hirtelen meleg. Ő megremeg egy kicsit és inkább a derekamra teszi a kezeit. A vágyba égő csókunk a levegőhiány miatt szakad meg, de nem bánom. Egyszerre pillantunk egymás szemébe, amikor felnyitjuk pilláinkat.
- Ez nem is volt olyan rossz.- suttogom neki cukkolásból. A szemei megint kikerekednek, de utána felvesz egy durcás arcot.- Ez egy álombéli csók volt.- kuncogva csókolok az ajkaira. A kutyus pedig ekkor megunva mindent ugrik az ölembe, majd Jungkookhoz bújik. Majd hirtelen a semmiből rám morog és ugatni kezd.
- Heiko! - szól rá és elvéve az egyik kezét a derekamról a kutyára teszi.- Megérdemelné, hogy megharapd , de nem engedhetem. Ő is fontos az életemben.- kezdi simogatni. Csak nagy mosollyal hallgatom ezt és örülök, hogy kezd már sok minden a helyére állni. Nem teljes egészében, de a fontos dolgok egy kicsit megvannak. Csak ne mondja el senki neki, hogy ez a látomásom mibe került. Biztosan kapnék egy kis szidást, utána felkeresné a sofőrt, amit végképp nem akarok. A szidást elbirom, de hogy mást megrángasson azt nem. Inkább így a legjobb minden ahogy most van. Emlékszem kicsit és megdobban felé a szívem. De még rengeteg mindenre emlékezni akarok. Csak idő kell neki. Megpróbálok végig türelmes maradni. Hátha sikerül végre ennyi.

•Laur~

° Sziasztok!
Igen jöttem bocsánatot kérni, hogy nem halad a sztorink, de ez a jó magam hibája most. Hisz van másik könyv is, amit vezetni kéne és igen. Most már egy kicsit próbálunk jobban szorgoskodni, de köszönöm annak, aki ide visszatért és elolvasta ezt a részt. Remélem megfelel így nektek! ^^
Szép estét ! ♡ ♡ °