Taehyung szemszög:

   Így látni Jungkookot, megszakad a szívem. Tudom, hogy mennyire szerethette azt a kutyát mert sokat mesélt Changkyun arról mikor megakarta enni a kutya, de mégse, kár érte. Jungkook minden szavára hallgatott bármit mondott neki, nagyon szerethették egymást. Most mindent megfogok tenni, hogy Jungkooknak jobb estéje legyen.

-Gyere velem.-fogok a kezére.
-Hova megyünk!?.-kérdez egyből.
-Csak gyere velem, kérlek.
-Taehyung, nincs most ehez kedvem, mond meg hová megyünk.
-Elmegyünk a folyóhoz Jungkook, hogy elköszönj attól aki az életénél is jobban szeretett.-állok meg és a szemébe nézek. Meglepődik és megriad.
-Erre nincsen semmi szükség, én is szerettem nagyon őt és ő tudja is már ott fent a mennyországba.-azt mondja nincs szükség rá, de a könnyeket a szemében nem tudja titkolni.
-Kérlek Jungkook, köszönjetek el egymástól.-mosolygok rá mire csak bólint. Egymás kezét fogva sétálunk tovább. Sírni fog, tudom. A keményet szeretné mutatni, de néha megtőrhet ő is. Főleg ilyen helyzetben.

Nem is tudom mennyi lehet pontosan az idő, de már eléggé sötét van és zajt se hallok. A város ki van hallva, csak a cipőkopogásunkat hallom.
Elmegyünk, elköszönnek egymástól, és egyből az lesz az első dolgom, hogy Jooheon egyik barátját felkeressük közösen. Valami rémlik, hogy annak a személynek sok kutyája volt mindig és szívesen adott olyannak aki jól bánt vele. Majd később tárgyalok Jooheonnal.

Elérünk az elágazodáshoz ami a folyóhoz vezet. Megszorítom mégjobban Jungkook kezét aki azonnal rám szegezi tekintetét és vissza szorít. Annyira sajnálom, olyan kétségbeesett és szomorú kinézete van. Meg is értem miért.

Észreveszem a kis fakeresztet ami pont a folyó partjától két méterre áll. Hát eljött az idő. Szembe fordulok Jungkookkal majd biztatóan rámosolygok és elengedem a kezét.
Ő siet a kis fakereszthez és leül elé.
Én inkább elfordulok még most, mert a végén én is sírni fogok, bár így is fogok ha Jungkook is fog.

Hangosan felsír mire nekem összeszorul a szívem is. Olyan hangosan és olyan keservesen sír mint még soha senki. Sírd ki magad Jungkook és könnyebb lesz egy kicsit.
Elcsendesül a sírása, én pedig megfordulok és nézem ahogy öleli a keresztet. Egy puszit ad rá, megsimogatja majd feláll és rám néz. Könnyes szemeibe nézek ami elindítja az én könnyeimet is. Még egy utolsó simítást ad a keresztre és felém rohanva magához ölel szorosan.

-Köszönöm Taehyung, annyira köszönöm, hogy elhoztál ide és elköszönhettem tőle.-szorít magához mégjobban én pedig a hátát simogatom egyfolytában.
-Ugyan, ezt ne köszönd. Könnyebb egy kicsit?.-húzodok el tőle majd a könnyeit törlöm le ujjaimmal, de ő még mindig tart a derekamnál.
-Igen, sokkal könnyebb, köszönöm.-mosolyog rám. Olyan édes mosolya van, jó ezt a mosolyt látni tőle.
-Akkor mehetünk?. -kérdezek.
-Mehetünk.-vet még egy utolsó pillantást a keresztre majd elengedve a derekam fog a kezemre és elindul magaután húzva engem.

Csendben telik az út és már csak arra leszek figyelmes, hogy a házuk előtt állunk. Elengedem a kezét mire ő furcsán néz rám.

-Nem jössz be?. -kérdez rá gyors.
-Még otthon meg kell valamit csinálnom, most nem tudok bemenni, de később átjövök és veled leszek ma este, okés?.
-Jó.-jön közelebb majd újra megölel. Olyan mint egy kisgyerek most.-Köszönöm mégegyszer Tae.
-Ne köszönd, mindent érted.-puszilok a hajába és elengedem. Bárcsak emlékeznék arra Jungkook, hogy mi lehetett köztünk ezelőtt. Úgy érzem, kezdek beléd szeretni, vagyis van egy olyan érzésem, hogy én valamikor nagyon szerethettelek, bárcsak emléleznék minél hamarabb, olyan jó lenne.

Végig figyelem ahogy belép a kapun majd integetve a bejárati ajtón is, és egyből hívom Jooheont. Remélem tudni fogja kire emlékszem.

-Igen tessék, szexi Jooheon a vonalba. -veszi fel ez a fogyatékos.
-Az, szexi. -nevetem el magam. - Mi van túl sokat lógtál azóta Changkyunnal?.
-Miért?.
-Mert ő meg azt hiszi Szöul legszebb férfi teste.-nevetek fel hangosan.-Na mindegy, figyelj, tudnál segíteni?.
-Abban, hogy hogyan legyél szexibb?. Abban bármikor.-hallom a hangján az elégedettséget. Lemerem fogadni, hogy a tükör előtt áll épp most és mérgeti magát, mint Changkyun.
-Először is, gyere el a tükörtől mert szerintem torzít, nem vagy szexi, másodszor is meg ha jól emlékszem, volt egy barátod akinek sok kiskutyája volt, ő életbe van még?.
-Ki, Hoseok? Miért ne lenne?.
-Akkor kérlek vigyél el hozzá mert sürgősen kell egy kiskutya.
-Mit adsz cserébe?.
-Egy pofont?.
-Anyádat...
-Bármit amit szeretnél csak kérlek vigyél el hozzá.
-Jó, rendben, hol vagy most?.
-A ház előtt, itthon vagy?.
-Persze, hogy itthon. Várj meg kint.-rakja le.
A legjobb vele együtt lakni, de tényleg. Amúgy csak vicceltem, nem jó.

Kivágódik az ajtó és egy Jooheon lép ki rajta. Füligérő mosoly van az arcán és siet is ki hozzám.
Kilép a kapun amit be is zár, majd intve nekem elindulunk Hoseokhoz.

-Shin Hoseok vagyok.-hajol meg előttem a fiú.
-Kim Taehyung.-mutatkozok be én is.
-Lee Jooheon. -hajol meg ez a balfasz is mire az oldalába könyökölök.
-Mintha nem tudnánk ki vagy.-nevet fel Hoseok. - Amúgy, mijáratban erre?.
-Én kértem meg Jooheont, hogy hozzon el hozzád. Ugye van még kiskutyád amit szívesen oda adsz?. Emlékszem régen volt sok, kérlek mond, hogy most is van.
-Jó helyen jársz, mert maradt még egy Alaszkai Malamut, kan és Heikonak hívják, ő maradt meg egyedül, próbáltam eladni de senkinek se kellett, én jobban örülök, hogy jöttetek mint te annak, hogy van kiskutyám.
-Komolyan? Ez annyira szuper, megnézhetem?. - kérdezek.
-Persze, várjatok egy picit és hozom is. -hagy minket a kapuban majd két perc után hozzá is Heikot a kezében. Hát én megzabálom de édes.
-Ő itt Heiko.-adja a kezembe.
-Édes istenem Hoseok, gyönyörű kutyus.-simogatom miközben ő össze-vissza nyalogat ott ahol ér.
-Elviszed?. - kérdez rá mosolyogva.
-Szeretném, igen. - nézek rá én is.
-Jó helye lesz igaz? Megigéred?.
-A legjobb helye lesz Hoseok, megigérhetem neked.
-Rendben, akkor itt a kiskönyve, és kérlek vigyázz rá nagyon.
-Vigyázni fogok, foggal körömmel, és az is akié lesz, elhiheted. Nagyon köszönöm.
-Nagyon szívesen. De néha azért egy képet majd ha nagyobb lesz szeretnék kérni. -néz Jooheon felé mert már az ő kezében van Heiko. - Megoldható Heon?.
-Persze barátom, küldeni fogok.-néz Hoseokra.
-Rendben.
-Nagyon köszönöm tényleg Hoseok. -hajolok meg előtte.
-Én köszönöm, hogy vigyázni fogsz rá. De ha nem baj én most megyek, van még rajta kívül 5 nagykutyám, figyelnem kell rájuk.
-Persze, dehogy baj.
-Akkor okés, sok boldogságot neked Heiko az új családodban.-simít a kiskutya fejére.-Sziasztok.-köszön el tőlünk majd be is csukja a kaput.
-Szia. - köszönünk el tőle kórusban.
-Kié lesz a kutyus?. -kérdez Jooheon.
-Jungkooké, nagyon fog rá vigyázni.- nézek a boldog kiskutyára Jooheon kezében.

Milyen boldog lesz Jungkook, és mennyi szép emléke lesz Heikoval is. Már alig várom, hogy lássam őket együtt játszani.