Kim Taehyung.. Kim Taehyung... Ez jár már a fejemben egy hete.
Emlékszem, hogy Kim Taehyung vagyok, emlékszem hány éves vagyok, honnan jöttem és, hogy hol születtem.Emlékszem már arra a napra is mikor a baleset volt. Arra, hogy egy autóban ültem, arra, hogy valaki belénk jött és arra is, hogy egy kórteremben nyitottam ki szemeim.
Folyamatosan cikáznak a gondolatok a fejemben mióta tudok magamról. Miért ültem én abban az autóban?. Kinek az autójában ültem?.Ki volt az aki belénk jött?.Ki tette velem ezt a szőrnyűséget?.Ki volt az?.Mindent tudni akarok.
De a fejemben semmi nem ragadt meg. Semmi.

Az emberek csak jönnek és jönnek. Látogatni, ételt hozni, innivalót hozni, törölközőt, ruhát és egyebeket hozni. Én pedig nem tudom kik ők, és miért fogják minden nap a kezem. Bátorítanak, szép szavakat mondanak és ami a legfontosabb....HISZNEK BENNEM. Hisznek abban, hogy meggyógyulok, emlékezni fogok és minden a régi lesz.
Egy valaki van akin látom, hogy mennyire szenved és amikor csak egymásra nézünk könnyes szemekkel néz vissza rám. Ő pedig a Jungkook kölyök.. nagyon furcsa nekem. Néha úgy érzem mintha kötődnénk egymáshoz de ez nem lehet. Én nem érzek szeretetet. Nem érzek gyűlöletet, nem érzek semmit íránta. Mégis nyomaszt az, hogy kötődök hozzá. Fura, nem de?. Aztán van a Park kölyök.. Jimin..azt hiszem. Néha-néha rám néz, de az ő arcáról semmit nem bírok leolvasni. Komor. Mindig külön elvonul magának az ablakhoz vagy éppen Mingyu ágyára ül aki a szoba társam. De ő sosincs bent. Mindig vagy sétál vagy a többi beteggel elnevetgél lent a földszinten.
Changkyun, Kunpimook és Jaebum..Három marha. Talán őket szeretem a legjobban. Mindig megnevettetnek. Szeretem mikor itt vannak. Nem unatkozok egyedül a szobába. Ha Mingyu nincs, ők itt vannak és az egész kórház tőlünk zeng. Annyira szeretnék emlékezni rájuk. Jungkookra, a könnyes szemeire, a három marhára. Még a seggfej Jiminre is aki a "Hello"-n vagy a "Taehyung, ne nevess úgy mint egy elmeháborodott"-on kivűl mást nem tud mondani. Esetleg ott van még SeokJin vagy Yoongi. Jin mindig finom levest hoz és finom sütiket. A kórházban általában nagyon rossz kaják szoktak lenni. Amit Jin hoz nekem mindig eldugjuk Mingyuval, hogy véletlen se kérje el más aki néha-néha bejön hozzánk beszélgetni. Aztán pedig együtt kettesben megesszük mindet és jót alszunk utána. Mindig így szokott lenni.
Yoongi. Yoongi az akinek hangját már messzíről hallani. Mindenkibe beleköt, mindenkit meggyepál és még abba is beleszól ha az egyik nővérke rosszul tartja az iratokat a kezében. Sokat nevetünk rajta. Imádom Yoongit. Olyan mint egy nagytesó.
El sem tudom mondani mennyire örülnék ha emlékeznék rájuk, emlékeznék arra, hogy milyen élményeink voltak együtt. A doktor szerint fejlődtem sokat, mivel már magamra emlékszem és a baleset napjára is egy kicsit. Én harcolok a szőrny ellen aki nem enged emlékezni, a srácok meg harcolnak értem és magunkért.

A mai nap is olyan mint a többi. Mingyu lent a földszinten én pedig várom, hogy mikor látogatnak meg, hogy ne érezzem magam egyedül. Ideje lenne már jönniük. Nagyon unatkozom.

-Nem meg mondtam neked te istenverte, hogy fogd meg azt a kibaszott bejárati ajtót?.-hallom Jimin hangját. Itt vannak. Istenem de örülök.
-Hát bocs már, neked nincs kezed?.-kezdi Changkyun is.
-Van kezem képzeld el, de Taehyung cuccait fogják. Nem, hogy segítenél vinni még itt pofázol én meg telibe fejelem az ajtót.
-Befejeztétek?.-csilingel Jungkook hangja is.-Emberek, kórházba vagytok.
-Nem hallotam, hogy szóltál jó?. Seggfej.-ezt nem kelett volna Changkyun.
-Süket vagy, vagy tele van zsírral a füled?. Fürdéskor mosd ki azt is, ne csak áztasd magad aztán gyere ki a kádból.-Jimin. Az okoskodó, kegyetlen Jimin.
-Fogjátok már be!-hallom meg Kunpimook hangját is.
-Tae lehet alszik, vagy épp pihenni próbál.-csitítja őket Jaebum is.
-Szerinted ha bemegyünk hozzá nem ébresztjük fel?.-vonja kérdőre Jimin Jaebumt. Már az ajtó előtt állnak. Veszekednek. Én pedig vissza tartott nevetéssel próbálok megülni az ágyamon.
-Ebben igaza van Jiminnek!-Changkyun szavai meglepnek.-Mit gondoltok, majd mi nézzük, hogy alszik és úgy töltünk el kábé négy órát?!.
-Csapj bele.-tartja Jimin a kezét Changkyunnak. Az ajtó üveg ablakán keresztül látok mindent. Changkyun már csapna mikor Jimin elhúzza a kezét.-Szaros kézbe nem csapok!.Mit gondoltál majd mindjárt pacsizok is veled mikor egy ekkora púp lett a fejemen miattad.?-mutat a púpjára.
-Jó.-ennyi volt Jungkook szava hozzájuk. -Most befejezitek és bemegyünk. Világos?.-halkul el mindegyik egytől-egyig majd nyílik is az ajtó.

Hiába nem emlékszem rájuk, de azt tudom, hogy jó barátok voltak mindig is és lesznek is.

~Szaszi~