Sona szemszöge

-JACK!! -Kiáltottam el magam ahogy szerelmem a padlóra esett és ekkor könnyeim utat törtek maguknak, ez nem lehet ugye nem... Ez biztos csak egy rossz álom és mikor fel kelek ott leszek Jack mellet aki át ölell, könnyeim már nyári zápor ként hullottak ekkor apám fel állt és már tombolt volna a dühtől.

-EZ MEG MÉG IS MIT JELENTSEN?! -Kiáltotta apám.

-De feleség az az ember egy szörnyeteg. -Mondta Mr. Stinson.

-SZÖRNYETEG A SEGGEM!! -Ütött az asztalra. -Maga ott azonnal hívja a mentőket!! -Mutatott egy pincérre.

-Igenis felség. -Mondta a pincér és ment is.

-Maga meg Mr. Stinson nem tudom hogy eddig melyik kő alatt élt de úgy látom hogy nincs tisztában néhány dologgal, de akkor most fel világosítom magát a férfi akit meg mérgezett Jackson Mercer Akráb városának a hőse és védelmezője valamint a lányom Sona Savanna hercegnő vőlegénye! -Amint apám ezt ki jelentette minden jelenlévő teljes le döbbent és ekkor az étterem igazgatója jelent meg.

-Stinson!! -Kiáltotta mire az említett oda kapta a fejét.

-Úram várjon egy percet. -Mondta Mr. Stinson.

-Nem várok! Hogy volt merszed meg mérgezni a város hősét aki egyben a hercegnő vőlegénye is?!

-De hiszen ő egy szörnyeteg egy esztelen gyilkoló gép!

-Ő EGY FEKETE SÁRKÁNY!!! -Kiáltottam el magam mire a szakács teljesen le dermedt.

-Egy... Fekete... Sárkány? -Nézet felénk.

-Így van, Jackson Mercer a fekete sárkány faj utolsó tagja. -Mondta Apám mire a szakács térdre rogyott közben meg érkeztek a mentők, fel rakták Jacket egy hordágyra és ki vitték a kint álló mentő autóba és el hajtottak.

-Stinson... KI VAGY RÚGVA!!! -Kiáltotta az igazgató majd szüleimmel távoztunk be szálltunk a limunba és vissza mentünk a palotába, amint meg érkeztünk én egyből fel mentem a szobámba és le ültem az ágyra és ekkor szemem Jack cuccaira tévedt amitől könnyeim újra folyni kezdtek.

-Ez nem igazság, ez annyira nem igazság miért pont most mikor már minden olyan jól ment? Oh uram miért teszed ezt velem, miért akarod el venni azokat akiket szeretek? Kérlek ne vedd el tőlem a férfit akit szeretek, kérlek.

Kezdtem imádkozni miközben könnyeim meg állás nélkül hullottak, ekkor szobám ajtaja ki nyílt mire oda néztem és anya nézet be.

-Sona be jőhetek? -Kérdezte.

-Igen. -Mondtam szipogva mire anya be jött maga után csukva az ajtót és le ült mellém, ekkor már nem bírtam tovább és mellkasába furtam arcomat és kezdtem keservesen sírni ahogy átt öleltem mire ő is meg ölelt és hajamat simogatta.

-Shhh semmi baj kincsem, minden rendben lesz. -Mondta nyugtatóan de én csak sírtam tovább.

Leo szemszöge

Ahogy hallottam lányom sírását kezeim ökölbe szorultak és el indultam a ki járat felé, mikor ki értem azonnal be szálltam a limuzinba és mondtam a sofőrnek hogy vigyen azonnal a tajga kórházba mivel ki deritettem hogy oda vitték Jacket. Mikor meg érkeztünk ki szálltam a limuzinból és be mentem az épületbe ahol eléggé meglepődtek az ott lévők, oda mentem a recepcióhoz és meg kérdeztem hol van Jack mire el mondta hogy melyik szobában van és is indultam oda.

-Felség? -Hallottam meg mire meg álltam és mikor hátra néztem Redwood kapitány és Mr. Nautic voltak ott.

-Ki találom maguk is Jackhez jöttek. -Mondtam.

-Igen felség de maga mi óta tegezi Mr. Mercert? -Kérdezte Redwood kapitány.

-A mai naptól fogva mive ő már Sona vőlegénye.

-Értem mellesleg le tartóztattuk azt az embert aki meg mérgezte Mr. Mercert.

-Szép munka.

-Akkor szerintem menjünk és nézzük meg Jacket. -Mondta Mr. Nautic majd mentünk is tovább Jack szobája felé, mikor oda értünk pont egy orvos jött ki a szobából.

-Őfelsélge. -Vett észre az orvos.

-Hogy van Mr. Mercer? -Kérdeztem.

-A mérget sikerült el távolítani a testéből így nincs élet veszélyben, de valószínűleg egy darabig kómában lesz.

-Értem de legalább még él.

-Igen felség.

-Esetleg be mehetnénk? -Kérdezte Redwood kapitány.

-Sajnálom de egyelőre nem mehet be senki.

-Ez most valami vicc? -Kérdezte Mr. Nautic.

-Nem, nem vicc, Mr. Mercer szigorú vizsgálatok alatt áll és ezért nem lehet látogatni.

-Azt meg tudja mondani hogy ezek a vizsgálatok meddig fognak tartani? -Kérdeztem.

-Sajnálom de ezt én sem tudom pontosan.

-Értem akkor ha már lehet látogatni kérem szóljon.

-Ahogy óhajtja felség.

-Jól van akkor mi megyünk is. -Ekkor meg fordultam és el indultam Redwood kapitány és Mr. Nautic meg jöttek utánam, amikor ki értünk a kórházból hirtelen meg kezeim ökölbe szorultak és bele ütöttem egy lámpa oszlopba. -Basszus ez most rohadtul nem hiányzott.

-Felség most mi legyen? -Kérdezte Redwood kapitány.

-Ami a város védelmét illeti erősítsék meg a többit meg majd meg látjuk.

-Értettem. -Ekkor le engedtem a kezem és mentem tovább a limuzinhoz amibe be szálltam és vissza mentünk a palotába, mikor vissza értem egyből Sona szobája felé vettem az irányt de ekkor Sofia jött velem szembe.

-Leo te meg hol voltál? -Kérdezte feleségem.

-El mentem hogy meg nézzem Jacket de azt mondták hogy szigorú vizsgálatok alatt áll és nem lehet látogatni.

-És a méreg? -Ekkor el mondtam neki azt amit nekem is mondott az orvos. -Értem.

-Éppen Sonához megyek hogy el mondjam neki ezt.

-Sona annyit sírt hogy el aludt szóval most inkább hadjad.

-Rendben van.

-Egyenlőre csak annyit tehetünk hogy reménykedünk abban hogy Jack fel ébred.

-Igen igazad van de úgy érzem hogy tennem kéne valamit.

-Leo te is tudod hogy ez csak idő kérdése és az időnek nem lehet parancsolni.

-Tudom. -Hajtottam le a fejem majd ekkor Sofia arcomra tette kezeit és emelte fel a fejem majd nézet a szemembe.

-Várjunk türelemmel és bízzunk abban hogy minden rendben lesz.

-Rendben. -Mosolyogtam rá amit viszonzot majd közelebb hajoltunk egymáshoz és ajkaink lágy csókban találkoztak, mi után ajkaink el váltak mentünk a trónterembe ahol le ültünk trónjainkra.

Sona szemszöge

Álmomban egy nagyon fura helyen voltam lebegtem az égben, olyan magasan lehettem hogy nem láttam a talajt sem és nem értettem hogy mi történik.

-Látom igen csak el vagy keseredve. -Jelent meg hirtelen egy köpenyes csuklyás alak.

-Ki vagy te? -Kérdeztem.

-Az most nem lényeges hogy ki vagyok, mond szeretnéd hogy a szerelmed fel épüljön? -Mikor ezt meg kérdezte szemeim ki kerekedtek.

-Igen igen mindennél jobban, tudsz segíteni?

-Persze, mikor fel ébretsz találni fogsz egy üvegcsét amiben egy különleges gyógyszer van, ha azt meg itatod vele akkor azonnal jobban lesz.

-Biztos?

-Teljesen biztos, de most ideje hogy fel ébredj. -Ekkor egy csettintéshez hasonló hangot hallottam és fel riadtam, ahogy fel ültem ágyamon ekkor az éjeli szekrényemen meg láttam egy üvegcsét biztos ez lesz a gyógyszer már csak meg kell itarnom Jackel és újra együtt leszünk.